Márpedig az, hogy Orbán a kínai elnökön kívül Vlagyimir Putyinnal is találkozott Pekingben és hogy erről a kormány által pénzelt média valamiért nem számolt be arra enged következtetni, hogy nem nyilvános egyezségek előkészítése volt találkozójuk célja.

Hogy erről mégis tudunk, nem jelent semmit, hiszen a kormánypárti média által közvetített hírek egytől egyik az orosz, nyíltan feszültséget szító propagandát tekintik hiteles forrásnak. Hogy ezzel a kormány legelvakultabb hívein kívül a politikától elzárkózni vágyók figyelmét is elterelheti a valóban égető problémákról is eltereli a figyelmét, nettó veszélyeztetésnek tűnik.

Maradva azonban a pekingi találkozónál, átfogó partnerségi együttműködés jött létre többek közt. Arra vonatkozólag, hogy ez milyen következményeket von maga után, csak találgatni tudunk. Ugyanakkor annak tükrében, hogy a kínai fél milyen vaskos ajánlatot tett Orbánnak, okkal támadhat baljós érzésünk.

Különösen, ha az egyik ajánlat a Budapest-Belgrád vasútvonal beruházási költségének 85%-ára vonatkozik. Vajon mennyire éri meg nekünk 20 éves futamidőre, 2,5%-os hitelkamattal 467,5 millió forintot felvenni? Mindezt dollárban. Elég csak egy újabb „zseniális” húzás a kormány részéről – és ezt feltűnően gyakran sikerül produkálnia a Fidesznek – és úgy bedől az államháztartás, mint bármelyik devizahiteles

Ez azért is kínos, mert jövő héten dönt ügyünkben az Európai Parlament az európai uniós szerződés hetedik cikke kapcsán, ami egyben válaszút elé állítja Magyarországot.

Arról nem is beszélve, hogy ez a terebélyes összeg is épp elég csábító, bizonyos kormányközeli enyves kezek birtokosainak, hogy egy vitatható kivitelezésű vasútvonalon jó pénzt keressenek. A Tartozást persze a nép nyögi. Feltéve, ha marad még valaki, akin ezt be lehet hajtani.