h i r d e t é s

2016 a korrupció éve volt

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

2016 a korrupció éve volt

2017. január 03. - 10:58
0 komment

2016-ra Orbán Viktor nyilvánvalóvá tette, hogy az elmúlt években megszilárdult centrális politikai erőtér stabilitásán túl nincsenek olyan értékek vagy belátások, amelyek a kül- és belpolitikáját vagy káderpolitikáját vezetnék - írja a K-MONITOR blogja

Forrás: k.blog.hu

A minden szinten eluralkodó haszon- és befolyásszerzés, klientúraépítés, kiskirálykodás és mindaz, amit mi korrupciónak nevezünk polgárjogot nyert, mint a rendszer lényege, a “Fidesz legfőbb politikája”. Nem túlzás azt mondani, hogy maguk az előjogok, a politikai szekértábor nyers érdekközössége és a feszélyezetlen politikai felelőtlenség az, ami most összetartja a Fidesz hatalmát. Így láttuk mi az elmúlt évet.

2016-ra teljesen felszámolódtak az intézményi és politikai igazodási pontok, legyen szó a jogállamról vagy 2010 távoli, alaktalan, de eddig mégis ott motoszkáló választói mandátumáról. Nincsenek értékviták a polgári Magyarországról, inkább elfelejtenénk a 2010 előtti éveket. Eltűntek a munkaalapú társadalom, a keleti nyitás vagy a keményen dolgozó kisember társadalmi-gazdasági projektjei. A korrupciós sajtóhírek ugyan egymást érik, de a kormányoldal töretlenül ignorál minden, a rendszer hétköznapi működésébe beszüremlő, baljós ellentmondást, legyen szó arról, amikor a Simicska-féle Közgép milliárdokkal kínál a baráti versenytársak alá, vagy amikor a korábbi cinkostárs, Spéder Zoltán egyik napról a másikra opportunista bűnözővé maszkírozódik a kormánypárti médiában. 2016 megmutatta, hogyan működik a rendszer élesben, mire jó a haverok kitömése. Az Orbán-rezsim határtalan magabiztossággal állította politikáját a gyakran már csak szimulált támadások leküzdésének, a "pillanat uralásának" szolgálatába. Elszabadult a házibuli, "nem szól ránk a házmester".

2016 Magyarországán a politikai felelősség és az érdemi vita ismeretlen fogalmakká váltak, elszámoltatásra, önkorrekcióra legfeljebb titokban kerül sor, ennek látható hiánya (pl. a miniszterelnök töretlen bizalma valaki iránt) pedig gyakorlatilag az egyetlen igazolás maradt a kormányoldali szereplők számára. A soha nem látott hatalomkoncentráció, a szinten minden ágazatot érintő nyomulás után hiába várunk konszolidációra. a politikai korrupció a hivatalos verzió szerint 2010 után varázsütésre megszűnt hazánkban. A miniszterelnöknek semmilyen mondanivalója nincs a legszorosabb környezetét érő vádakról, év végi interjúiból annyit tudtunk meg: nem ránk tartozik, ha legközelebbi bizalmi emberei, miniszterei, párttársai megkárosítják az államot. Politikai felelősséggel ugyanis csak a kritikus megszólalások járnak, a közhatalom gyakorlásának értékelése objektív mércék helyett személyes, bizalmi viszony kérdése. Ne legyen illúziónk: valószínűleg nem lesz Nagy Ügy, ami a maga pőre valójában állítja elénk a rendszer ellentmondásait: ezek az ellentmondások (mint a klientelizmus és a versenyképesség összefüggése) a társadalom mélystruktúráját rombolják: a korrupció lassan ölő méreg. Az ország infrastruktúrájának, gazdaságának megújítására szánt (EU-s) pénzeket, elnyeli a rendszer, feléli mindazt, amire a következő generációk jövőjét lehetett volna építeni. A közpénzköltéseket monitorozó adatbázisunk idei termésén végigtekintve kimondhatjuk: lehet, hogy "nincs korrupció", de ha lenne, az pont így nézne ki a jogalkotásban, a közbeszerzésben, a médiaviszonyokban, haverok helyzetbe hozásában, erőszakos nyomásgyakorlásban, mindennapi gyakorlatokban. 

10 riasztó ügy tavalyról

1. Rogán Antal

Nem a helikopterezés, de még csak nem is azok a korrupciógyanús ügyek a legkétségbeejtőek, amelyekbe Rogánnak már réges-régen bele kellett volna buknia. Nem a fura véletlenek, az "urizálás", hanem a propagandaminiszter melletti miniszterelnöki kiállás, amely azt üzeni: nem éri meg mércéket, deklarált értékeket, valódi, számonkérhető politikai teljesítményt felépíteni, mert itthon nem ez a siker záloga.

2. Gyanús külföldi üzletemberek felbukkanása a kormány körül

A hétköznapi ember számára láthatatlan, elszámoltathatatlan mutyik – felelős nélkül. A letelepedési kötvény ordító visszásságai ma már talán csak a politikai gőg miatt léteznek, de ne feledkezzünk el a csókosok által üzemeltetett kereskedőházakról, melyek költségei nincsenek arányban az általuk termelt bevétellel. A Pharaon-ügy pedig már csak hab volt a tortán.

3. Év végi közpénzszórás

Kész tervek és előzetes számítások nélkül, hasra ütés-szerűen osztották el az éves GDP 2%-át december végén. Az év végi költekezés ahelyett, hogy ezt a pénzt hosszabb távon megtérülő társadalmi befektetésbe (egészségügy, oktatás) tennék, komoly strukturális problémákat kezelnének (szegénység, versenyképesség, kivándorlás, életminőség, munkaerőhiány), és az a tény, hogy mindezt valódi költségvetési vita helyett a parlament megkerülésével tehette a kormány, mindennél jobban mutatja: "nincsenek stratégiai tervei a fiókban", az átlátható, felelős költségvetési gazdálkodás gyakorlatilag megszűnt.

4. Médianyomulás

nagy kép felvázolása helyett csak kulcsszavakban emlékezzünk meg 2016 legszembetűnőbb, legnagyobb visszhangot kiváltó politikai hadműveletéről, a média letarolásról. Kinyírták a Népszabadságot, amiről bővebben itt írtunk. Mészáros vitte a vidéki lapokat. Lezajlott a kormánypárti médiahalálcsillag fegyverrendszerének első próbája, a kvótakampány politikai értelemben felemás, minden egyéb értelemben pusztító eredménnyel.

5. OGP-kilépés, titkolózás

Magyarország papíron is felhagyott a korrupció elleni küzdelemmel, ráadásul "végre" kiderült, hogy személyesen Orbán adott parancsot a "norvégos" civilek, köztük a K-Monitor elleni hadjáratra. A miniszterelnök egyébként hasonlókat ígért kritikusainak 2017-re is. Közben a Fidesz nyelvi bravúrokkal ("elvesztette közpénz-jellegét") - és ami lényegesebb, jogszabályok módosításával igyekezett megnehezíteni a tisztán látást - szerencsére a bíróság ebben nem volt partner. Kitudódtak a Századvég-tanulmányok, az MNB-alapítványok adatai, a Széll Kálmán tér számláit - ám adótitoknak minősítették a tao-támogatásokat és pénzt lehet kérni az adatigénylésekért

6. Mészáros Lőrinc

Az év legnagyobb nyertese egyértelműen Orbán földije volt, aki minden, csak nem egy polgári vállalkozó-figura. A kettejük közötti kapcsolat egyszerre hétpecsétes titok és forog közszájon, ugyanakkor az biztosan nem mese, hogy a felcsúti polgármesterhez köthető cégek 225 milliárd forintnyi közbeszerzést nyertek 2016-ban. 

7. Az uniós pénzek eltékozlása

2016-ban nyilvánvalóvá vált, mekkora lehetőséget szalasztott el az ország ebben az uniós ciklusban. Az átgondolatlan fejlesztések nem tavaly kezdődtek, de az mégis említésre méltó, hogy több közös ügyeinkben egyébként szótlan kormánypárti képviselőről terjedt, hogy uniós pályázatokkal házalnak. Mengyi Roland mentelmi jogát ki is adta az Országgyűlés, az ügyében jelenleg is nyomoznak. Mengyi a gyanú szerint "alkotmányos költséget" szedett a kiközvetített forrásokért, miközben Voldemort nagyúrnak szólíttatta magát. Nem, sajnos a botrány hatására sem indult el közös gondolkodás arról, mit tehetnénk a források eltérítése ellen.

8. MNB-botrány

“De sikerült?” Matolcsy György szerint teljesen oké volt a pereputtyára költeni átláthatatlanul, közbeszerzés nélkül, a Kormány pedig nem szeretne beleszólni a független jegybank működésébe. A Pallas Athéné alapítványokra 66 ügyben 84 millió forint bírságot szabott ki a Közbeszerzési Döntőbíróság  - az ügyészség nem vizsgálódott. Az alapítványok tevékenységének „titkosítását" célzó törvénymódosítást nagyon helyesen elkaszálta az AB, így Matolcsy titkos világa az lett, ami: eltérített közpénz. 

9. Spéder kegyvesztése

Az év egyik legmeglepőbb fordulata volt, amikor a semmiből egyszer csak kicsinálták Spéder Zoltán Fidesz-közeliként számon tartott bankárt. A takarékszövetkezeti integrációról korábban sikertörténetként beszéltek, de aztán Demján meggyőzte a miniszterelnököt, hogy egy óriási mutyiról van szó, ahol Spéder kormányzati hátszéllel tett szert hatalmas befolyásra. Ugye, ez a módszer koránt sem csak Spéder Zoltánra volt jellemző az elmúlt években.

10. Ingatlanok áron alul, jogszerűen

A rendszerváltás óta folyamatosan bukkantak fel önkormányzati ingatlanmutyik, lakásügyek nem csak Budapesten. A módszert a Rogán-féle ötödik kerületi városvezetés járatta csúcsra, de önmérséklet nélkül csemegézett a "tanácsi lakásokból" az I. kerületi polgármester és felesége és a ferencvárosi városvezetés is. Tavaly bűncselekmény hiányában megszüntették a „belvárosi ingatlanügyeknek” nevezett ügyben a Fővárosi Főügyészség által elrendelt és szoros felügyelete mellett folytatott nyomozást, ez pedig nem sok jót vetít előre a hasonló esetek elszámoltathatóságát illetően. 

Mi folyik ebben az országban?

A fent leírtak csak egy szeletét mutatják a 2016-os korrupciós gyűjtésünknek. Tovább folytatódott az Orbán-Simicska háború,  kibomlott a Vizoviczki- és a Quaestor-ügy. Eszkalálódott a Kormány-Budapest belháború, Habony, Garancsi és más szerencselovagok bukkantak fel bizonyos fővárosi döntések mögött, a metrópótló buszok tenderére komoly figurák is rárepültek, a felújítás azonban csak nem akar megkezdődni. Megtörtént az MKB eladása, itt még csak sejthetjük, milyen politikai szálak húzódnak meg a háttérben. Gőzerővel zajlott a pénzköltés a vizes VB előkészületeire, a nemzetközi úszóverseny költései ma már több, mint négyszeresére rúgnak az eredetileg tervezett összegnek. Rendőrattak helyett gáláns pályázatokkal kedveskedett a Kormány a 56-os forradalom hatvanadik évfordulójára. Schmidt Mária trendi és fancy emlékévet ígért, a 49 milliós halszagú-dal (és a költések körüli mismásolás) azonban inkább ciki volt, mint szexi. Reprezentációra idén sokat költöttünk a közösből - az átgondolatlan emlékezetpolitikai dózerolás egyik szép példája a Vár átépítése, amit - ha érdekel, mire röpködtek a milliárdok - virtuális térképünkön be is járhatsz. Átadták a felcsúti kisvasutat, amelynek megépítésére az utasszámok ismeretében semmilyen elfogadható indok nem hozható fel - ennek ellenére a kritikákra válaszul a miniszterelnök a vicinális meghosszabbítását lengette be. Tavaly bukott ki a Szépművészeti festménykölcsönzéseinek ügye, nyilvánosságra kerültek a 4 milliárdos Századvég-tanulmányok - a kormányközeli agytrösztnek 2 évig sikerült húzni-halasztani az igénylés teljesítését. 

A felcsúti Puskás Akadémia továbbra sem adja ki, kiktől kapta és mire költötte a társasági adókedvezmény jóvoltából hozzájuk befolyt milliárdokat. Egy kivétellel bűncselekmény hiányára hivatkozva szüntették meg azokat az eljárásokat, amiket még a „zöld dossziés” Horváth András feljelentései alapján indított a Nemzeti Nyomozó Iroda. Felmentették másodfokon a Sukoró-per két fővádlottját. Az állami földértékesítési program egyik kezdeményezője is földekhez jutott az árveréseken - derült ki a tavaly januári Vagyonnyilatkozatok Hajnalán. Az ORÖ-botrányokat úgy próbálta elsimítani a kormány, hogy az év végén megmaradó pénzből kifizette a roma szervezet nagyrészt csalás miatt keletkezett tartozását. A tavalyi év azzal indult, hogy az állam érthetetlenül beszállt az Ákos-Telekom balhéba, majd február végén Erdősiné és kopasz segítőtársai hatalmas szöget vertek a magyar demokrácia koporsójába. Egy sokkal nyugodtabb, visszafogottabb évet kívánunk mindannyiunknak!

k.blog.hu