A Juno összesen 37 alkalommal kerülte meg a Jupitert, még mielőtt 2016-ban eljutott volna előre meghatározott pozíciójába. Az egység révén a NASA-nak sikerült tüzetesebben górcső alá venni a Nagy Vörös Folt nevű szupervihart, ami a gázóriás légkörében tombol, és 320 kilométerig nyúlik be a bolygóba.

Ezen kívül a Junónak hála azokat az örvényeket is megvizsgálhatták, amelyek folyamatosan mozgolódó felhőkként 100 kilométeres kiterjedést is elérhetnek, így lényegében akkorák, mint egy földi metropolisz – olvasható a NASA közleményében.

A Nagy Vörös Foltról a Juno mikrohullámú radiométere segítségével sikerült kideríteni, hogy nem csupán a vihar erőssége, hanem a gravitáció is hozzájárul az életben maradásához és állandó pusztításához.

Forrás: NASA/JPL-Caltech/SwRI

A háromdimenziós felvételen egyértelműen kivehető, hogy ez a gigantikus hurrikán a korábban megállapított 320 kilométer helyett valójában 500 kilométerre is behatolhat az égitest alsó rétegeibe, és a körülötte kialakuló ciklonok befolyásolhatják az időjárás-változást.

A Jupiter ciklonjai tehát ugyanúgy viselkednek, mint ahogyan azt már a Földön megszokhattuk, azonban egyetlen, ám annál lényegesebb különbség a formációk között, hogy intenzitásuk, valamint kiterjedésük jelentősen eltérnek egymástól, ami jó hír, hiszen ha akkora viharok jönnének létre bolygónkon, mint a gázóriáson, akkor az élet sem lenne fenntartható. (liner.hu)