Mire átért a magyar interneten a cikkük, le is vették az oldalról, de a google ezt a sz@rt is tárolja. Mielőtt változatlan formában elolvashatja a 888.hu egyik újságírójának véleményét a nyugdíjasokról, csak pár gondolat.

Nem hogy találat, de ész és erkölcs sincs.

Kedves cikkíró, te is leszel nyugdíjas, ha megéled. Viszont szerencséd van, mert a CIVILHETES főszerkesztőjeként nem engedek meg senkinek sem olyan hangot, amely valamennyire éreztetné, hogy mennyire felháborító az, ahogyan véleményezed a kenyéradó gazdáid által okozott helyzetet. Ergo nincsenek szavaink arra, mennyire legalja az, amit te vagy a köreid gondolnak, az erkölcsöt meg hagyjuk is, az neked, nektek nincs!

A cikk jó példája annak, hogy ma már nem egyszerűen arról van szó, hogy ki fideszes és ki nem, hanem arról, hogy ennyire beteg és torzult világképe lehet egy embernek. Remélem a hétvégén meglátogattad a nagyszüleid és jól a szemükbe néztél, azután csókold meg az édesanyád is!

"Az európai társadalmak elöregedésével egy egészen újfajta háborúval nézünk szembe: a generációk harcával.

Jellemző tendencia mindenütt a fejlett világban, hogy a kormányok igyekeznek szétosztani a pénzt az idősek között, a nyugdíjasok, korrektebben a „szépkorúak” kegyeit keresve. Mindez gyakorlatilag politikai oldaltól függetlenül megy végbe, a zászló színe szinte semmit nem jelent. Németországban nemrég bejelentették, hogy 5 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, ami a legnagyobb emelésnek számít 1993 óta, bár a gazdasági és társadalmi környezet ezt korántsem indokolja.

Hasonló lépésre szánta el magát Lengyelország is, ahol a nyugdíjkorhatár csökkentéséről és a juttatások emeléséről döntöttek. Magyarországon is állandó küzdelem megy a pártok részéről a nyugdíjasok szavazataiért, amire remek példa az MSZP által bevezetett, majd később eltörölt 13. havi nyugdíj esete. A hasonló intézkedések olyan időszakokban, amikor feszes költségvetési politikára lenne szükség, csak ellentétes hatásokat szül rövid időn belül.

Ahogyan Európában folyamatosan elöregedik a társadalom, a demográfiai piramis szép lassan átfordul, egy egészen újfajta „harc” van kialakulóban, de nem az osztályoké, hanem a generációké. Ezt a harcot elsősorban a szavazófülkéknél vívják, de míg a nyugdíjasok választásokat nyernek, addig a fiatalok jelentős része otthon marad. A megszerzett zsákmány pedig nem más, mint a mérleg nyelvének elbillenése a nyugdíjrendszer irányába, szemben az oktatással, vagy a kedvező adórendszerrel.

Statisztikák szerint Magyarországon háromszor nagyobb a mélyszegénységben élő fiatalok és gyermekek aránya, mint a nyugdíjasok körében.

Ezzel az összecsapással a hosszú ideje meglévő társadalmi és politikai stabilitás megtörni látszik. A konzervatív filozófus, Edmund Burke remekül látta, hogy a „társadalmi szerződés” nemcsak azok között él, akik élnek, hanem azok között is, akik már meghaltak, és akik majd megszületnek. De jogos a kérdés, hogy mégis mi ösztönözné a kormányokat arra, hogy „ismeretlen emberek” gondnokai legyenek a jelenlegi szavazók rovására?

A jelenre való fókuszálásnak ugyanakkor messzemenő következményei vannak. A választásokon vesztes generáció, a fiatalok egy egészen más jellegű fegyvert forgatnak: a lábaikat. Azokban az országokban, ahol az idősek „uralkodnak”, a fiatalok általában olyan gyorsan hagyják el az országot, amilyen gyorsan csak lehetséges. Az oktatás azonban súlyos költségeket jelent az államnak, ami a fiatalok távozásával még komolyabb adósságterhet eredményez, hiszen a befektetés nem térül meg.

A jóléti államok sokak szerint az utolsókat rúgják, már korántsem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy minden generációnak jobb lesz, mint elődjének. Ennek köszönhető a fiatalok politika iránti pesszimizmusa, illetve az egyre rosszabb közérzet a társadalomban. A fiatalok elvándorlásával az oktatásra fordított összegek kidobott pénzként jelennek meg a politikusok fejében. A tendencia megfordítása pedig nem kis teljesítményt igényel olyan országokban, ahol az idősek kezében van a politikai kontroll.

Egyes elemzők egészen brutálisan írják le ezt a folyamatot, az idősebb generációkat az egykori európai gyarmatosítókhoz hasonlítják, akik mintegy kolonizálják a jövőt, felélve a gazdagságot és a tartalékokat, kietlenséget hagyva az általuk gyarmatosítottaknak, azaz a jövő generációinak. Az uralkodó énközpontú korszellemben azonban naiv gondolat a mostani, öregedő generációk önzetlenségére számítani. Manapság az unión belüli biztonsági szelep garantálja a munkaerő mobilitását, ami kizárja az idősek elleni lázadást. De kérdés, hogy mi lesz akkor, amikor a lehetőségek már külföldön sem lesznek jobbak, mint otthon."

Mit képzelnek ezek? Össze akarják ugrasztani a fiatalokat az idősekkel? Gyereket az apjával-anyjával? Milyen erkölcsiséggel bír az a kormány, amelynek a szócsöve ezt megengedheti magának?

Már régóta hallani, hogy pontosan azért hagyják szétrohadni az egészségügyet, hogy meghalljanak a nyugdíjasok "időben" és ne kelljen a nyugdíjakat kifizetni - de ha ilyen megjelenhet Habony "Orbán-tanácsadó" Árpád lapjában, akkor ez ijesztő, hogy ez nem csak mese.

Játszanak velünk. Játszanak az életünkkel, a gyerekeinkkel való kapcsolatunkkal... 

Azt csak halkan kérdezem meg, hogy mennyi az átlagéletkor a fiatal demokratáknál?