Nagyjából 4500 évvel ezelőtt az emberek olyan köteléket kötöttek, amely később meghatározta fajunk történetét. A lovak háziasítása jelentős előrelépésekhez vezetett a közlekedés, a vadászat és a hadviselés terén, szó szerint átemelve az emberi társadalmat a modern korba.

Annak ellenére, hogy a lovak milyen nagy hatással voltak az emberekre, a tudósoknak még mindig számos alapvető kérdésük van a háziasításukkal kapcsolatban. A Science folyóiratban augusztus 28-án, csütörtökön megjelent új kutatás új betekintést nyújt azokba a genetikai változásokba, amelyek segítettek nekik megszelídülni és lovagolhatóvá válni. A kutatók szerint az eredmények nemcsak egy kritikus ember-állat kötelék történetét világítják meg, hanem a mai lótenyésztési és -védelmi erőfeszítések irányításában is segíthetnek.

„Az időben visszautazva [megtekinthetjük] az ilyen tenyésztési gyakorlatok hatását a modern világra” – mondta Ludovic Orlando társszerző, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont kutatási igazgatója és a Toulouse-i Antropobiológiai és Genomikai Központ vezetője a Gizmodonak.

Az ősi DNS-ben rejlő nyomok

Orlando laboratóriuma az elmúlt 15 évet azzal töltötte, hogy aprólékosan szekvenálta az ősi lovak genomjait, amelyek közel egymillió évvel ezelőttről egészen a 19. századig nyúlnak vissza. Ebben a tanulmányban kollégáival több száz genomot elemzett a 6000 éves háziasítási időszakból. 266 genetikai markert azonosítottak, amelyek olyan kulcsfontosságú tulajdonságokhoz kapcsolódnak, mint a viselkedés, a szőrzet színe, a test alakja, a mozgás, az atletikus képességek és a betegségekkel szembeni fogékonyság, hogy megvizsgálják, hogyan befolyásolta őket a szelektív tenyésztés az idők során.

A kutatók azt találták, hogy körülbelül 5000 évvel ezelőtt, a lovak háziasításának korai szakaszában a szelektív tenyésztés a ZDPM1 génhez kapcsolódó genetikai régiót (vagy lókuszt) részesítette előnyben. Ez a gén ismert viselkedésmodulátor egerekben, ami arra utal, hogy a megszelídítés a lovak háziasításának egyik legkorábbi lépése volt.

Körülbelül 250 évvel később az emberek intenzíven elkezdték szelektálni a GSDMC lókuszt, egy olyan DNS-régiót, amely a lovaknál a test megerősítésével, az egereknél pedig a gerinc anatómiájával, koordinációjával és erejével van összefüggésben. Ennek időzítése egybeesik a „háziasítási szűk keresztmetszettel”, amikor az egyre szelektívebb tenyésztés a genetikai sokféleség meredek csökkenéséhez vezetett.

„A válogatás nemcsak nagyon erős volt, de az időzítés is tökéletes volt” – mondta Orlando.

A háziasított ló történetének újraírása

A GSDMC lókusz funkciójának további validálása érdekében Lin Jiang, a Kínai Mezőgazdasági Tudományos Akadémia professzora és az Orlando Egyetem régóta együttműködő munkatársa egerekben módosította ezt a DNS-régiót. Ezután kollégáival CT-vizsgálatokat használt fiziológiai változások keresésére, valamint erő- és koordinációs teszteket végzett.

A módosított egerek sokkal erősebbnek bizonyultak és fokozott mozgásképességet mutattak, ami a ló fenotípusában bekövetkezett változásokat tükrözi, amelyek támogatták a lovaglást vagy a nehezebb terhek cipelését a hátukon – mondta Jiang a Gizmodónak.

„Elképesztő” volt kimutatni ezeket a biológiai hatásokat, és összekapcsolni őket a szelektív tenyésztés azon szakaszával, amely közvetlenül megelőzte a háziasított lovak globalizációját – mondta Orlando. Ráadásul az eredmények ellentmondanak annak a régóta fennálló hipotézisnek, miszerint az emberek a lovak háziasítását a változatos színezet kiválasztásával kezdték, ami megkönnyítette a megkülönböztetésüket.

„Ami igazán meglepő volt számomra az adatainkban, az az, hogy nem látunk bizonyítékot arra, hogy a szín lett volna a kiváltó ok a legelején” – mondta Orlando.

A ló háziasítását alakító genetikai változások feltárása segít a tudósoknak megérteni ezeknek a lovakra gyakorolt ​​következményeit a mai világban. „Felismertük, hogy a lovak genetikai sokféleségének mintegy 16%-a elveszett az elmúlt 200 évben, egyszerűen amiatt, ahogyan a 19. század óta tenyésztettük ezeket az állatokat” – mondta Orlando. Hozzátette, hogy az ősi DNS-elemzés sokat elárulhat a tudósoknak a történelemről, de a modern tenyésztési gyakorlatokat is segítheti. (Gizmodo)