Nem csak az alkotmányozásról van szó, újra és újra, bár ez minden változás alfája és ómegája. Várható általános helyzetkép 2022 tavaszára, ha győzne az ellenzék.

Néhány nappal azután, hogy e lap hasábjain górcső alá vettem és elvetettem Tóth Gábor Attilának az alkotmányozással kapcsolatos írását (Az Alaptörvény eltörlése), ma megjelent egy, szintén a megbírált írással foglalkozó tanulmány Karsai Dániel tollából, ugyanebben a tárgyban, a kritikát illetően nagyjából az enyémmel azonos, csak sokkal terjedelmesebb tartalommal, A feles alkotmányozás paradoxona címen (444).

Karsai véleménye megegyezik az enyémmel a feles alkotmányozás jogszerűtlenségéről, az etikai kérdések idekeverésének használhatatlanságáról és tudománytalan voltáról.

És nagyjából ugyanoda jut, mint én.

Ámbár az általam (és előttem mások által) egy új Alkotmánytervezetnek népszavazással megerősítéséről, mint egy fajta jogi megoldásról nem ejt szót (én sem látom teljesen problémamentesnek, csak a legkevésbé sántikálónak a bicegő mezőnyben), és egyéb elképzelést sem vázol fel.

Nyilván nem lát ilyet.

A csapdahelyzetet érzékeli, amikor abból indul ki, hogy a választásokon (esetleg és maximum) egyszerű többséget szerző ellenzék, kormányra kerülve csaknem kilátástalan helyzetben lesz.

Nem meglepően az erre vonatkozó helyzetértékelésünk is azonos.

Orbánék várható totális obstrukciós bojkottja, illetve annak valószínűsége és hatása az egyetlen, aminek megítélésében nem értünk egyet.

Szerinte Orbán ezt nem fogja megkockáztatni, mert egy kormányzásképtelen helyzetben kiírt időközi választáson kétharmados vereséget is szenvedhet a felháborodott választóktól.

Ez a vélemény megint a pesti értelmiségnek arra a harmincéves (és azóta folyamatos) tévedésére vezethető vissza, mely az átlag választópolgárt a magasan iskolázottakkal azonosítva, utóbbiak érdeklődési/belátási/tájékozódási/helyzetértékelési képességét vetíti a teljes lakosságra, a balett-táncostól a kőfaragóig.

Ezzel szemben a valóság egész más!
Akkor is, ha csak a választójogával élni kívánó népességet vesszük alapul.

Az Izaurát támogatók, a halottlátókban bizakodók, a legsüketebb oltásellenes- és egyéb rémszövevényes mantrákra hallgatók, a kizárólag a plébános úr útmutatását követők sajnos többségben vannak, vagy legalábbis a skála másik szélén tömegesen tanyázva erősen lerontják az amúgy se valami hajde-Rabat átlagot, átbillentve azt a negatív tartományba.

Jól látható ez huszonöt éve folyamatosan.

És akkor még nem említettem a fanatikus Orbán-hívőket, akiknek, ha piros hó esik, arról is ab ovo Gyurcsány tehet!

Ezek nem Orbán hagyatékára és obstrukciójára, hanem az új kormány tehetetlenségére fogják kenni, hogy akadozni fog az áruszállítás, nem lesz olcsóbb, sőt tovább drágul a kenyér, a hús, a villany, a benzin és az építőanyag, egyszóval, hogy tovább dübörög az infláció, azt pedig, hogy sok cég tönkremegy és nőni fog a munkanélküliség, hogy döcögni fog az oktatás és összeomlik az egészségügy, szintén nem Orbán évtizedes mulasztására, hanem az új kormány néhány hónapos ténykedésére fogják visszavezetni.

Mindemellett a média pedig Orbán kezében marad! És ezt fogja harsogni ezerrel, a nap huszonnégy órájában.

Én azt gondolom tehát, hogy egy kicsikart időközi választáson Orbán jó eséllyel megcélozhatja, nem az egyszerű, hanem a kétharmados többséget is.

Ezért nem fog felhagyni az obstrukcióval és a szabotázzsal, hanem rögtön elkezdi majd, és intenzíven folytatni fogja.

Amivel azt akarom mondani, hogy a helyzet még reménytelenebb, mint ahogy azt az egyébként is (joggal) szkeptikus Karsai Dániel elképzeli!