A gyerekeket hidegzuhanyként érte a bejelentés! „Mindegyikőtöknek adok egy magot. Ez egy különleges mag. Azt akarom, hogy ültessétek el, öntözzétek és mától számítva egy év múlva jöjjetek vissza azzal, amit ebből a magból kinyertek. Akkor majd elbírálom növényeiteket, melyeket színem elé hoztok és kiválasztom a következő császárt.”

Az egyik gyerek, akit Ling-nek hívtak, szintén ott volt és ő is kapott egy magot. Amikor hazament, elmesélte anyjának a dolgot. Ő segített fiának egy jóféle cserepet találni, amibe földet tettek, majd ebbe elültették a magot és féltő gonddal öntözték azt. Minden napra jutott vízadag és a fiú figyelemmel kísérte a fejlődést. Három hét múlva azonban hallotta néhány társától, hogy náluk a magvak csíráznak és a növénykék fejlődni kezdenek.

Ling akárhogy vizsgálta saját magját, semmi sem nőtt ki abból. Eltelt három, négy öt hét és minden változatlan maradt. Addigra mások már növényeikről szószátyárkodtak, de Ling-nek nem volt miről beszélni és csalódásnak élte meg a történteket. Hat hónap múltán Ling cserepében még mindig nem indult meg semmi. Arra gondolt, hogy talán elpusztította a magot! Mindenki másnak már fái, magas növényei lettek, nála meg semmi. Ling egy szót sem szólt társainak, csak várta, hogy a mag beinduljon.

Eltelt az egy év és a királyság ifjai bírálatra vitték növényeiket a császár elé. Ling azt mondta anyjának, hogy üres cseréppel nem fog odaállni. A gyomra is reszketett az idegességtől, de anyja szerencsére megnyugtatta és meggyőzte őt, hogy az eredményről számot kell adnia a császárnak. Így hát fogta a cserepét és elment a palotába. Amikor Ling odaért, megdöbbent a sok szép növény láttán, amit a többi gyerek hozott. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakban, méretben pompáztak. Ling az üres cserepet lehelyezte a földre, mire a legtöbb ifjú kinevette. Csak néhányan néztek rá szánakozva és csak annyit jegyeztek meg: „azért szép próbálkozás volt.”

A császár megérkezett, átnézett a termen és üdvözölte a gyerekeket. Ling a terem hátsó részén próbált megbújni. „Ó Istenem! Milyen pompás növények, fák és virágok fejlődtek nálatok”, szólt a császár. Egyszer csak a császár tekintete megakadt Ling üres cserepén a terem egyik sarkában. Őreinek megparancsolta, hogy hozzák őt előre. Ling megijedt. „A császár tudja, hogy elbuktam! Talán meg akar öletni!”.

Amikor Ling-et előre hozták, a császár megkérdezte a nevét. „Lign-nek hívnak,” válaszolta. Az ifjoncok nevetgéltek és vicceket faragtak róla. A császár mindenkit csöndre intett. Majd Ling-re nézett és a tömeg előtt bejelentette:” Íme! Itt a ti császárotok! A neve Ling!” Ling nem tudta elhinni. Hiszen az ő magja nem termett semmit! Hogy lehetne ő az új császár? Majd a császár így szólt: „Egy évvel ezelőtt mindegyikőtöknek adtam egy magot. Azt mondtam, hogy vigyétek haza, ültessétek el, öntözzétek és hozzátok ide vissza ma. De én egy forrázott magot adtam nektek, ami nem képes csírázni. Ling kivételével ti mind fákat, növényeket, virágokat hoztatok ide. Amikor úgy láttátok, hogy a magok nem fejlődnek, ti kicseréltétek azokat más magokkal, mint amiket adtam nektek. Ling-ben volt egyedül annyi bátorság és becsület, hogy azzal a cseréppel jelenik meg, melyben az a mag van, amit én adtam. Ezért ő lesz a következő császár!”

Abullah nyomán:

A próféta (béke reá) így szólt: „Az igazság egyenességre vezet és az egyenesség pedig a Paradicsomba visz. Amíg egy ember őszinte, addig szavahihető. A hamisság feslettség és a feslettség Pokolra visz. Az ember addig hazudozik, míg Allah előtt írva lesz róla: Hazug!”
Szahih, autentikus Hadisz Szahih Bukhari, (8. kötet, A Jó Modor Könyve, Hadisz No. 116

Olyan világban élünk, ahol rengeteg pálmafa, virág és növényi csoda nő ki halott magvakból. Keressük azt az egy cserepet, amiben végre az igazság csírázik.