Miközben külföldi és hazai politikai elemzők vitatkoznak azon, létezik-e még demokrácia Magyarországon, 2018-ban a szemünk előtt játszódott le az, ami már önmagában jelzi a jogállam végét:

Lényegében megszűnt a hazai titkosszolgálatok, valamint a kormányzó elitet érintő nemzetbiztonsági ügyek parlamenti ellenőrzése.

Ahhoz, hogy megértsük, miért fordulópont ez, érdemes egy picit visszamenni az időben, legalább a rendszerváltásig. Amikor a kommunista rendszer 1989-ben összeomlott, a rendvédelmi szervek iránti bizalom sem volt túl erős. Ez persze érthető, mivel a kommunista rendszerben a rendőrséget és a titkosszolgálatokat a diktatúra fenntartására is használta a regnáló hatalmi elit. A rendszerváltás után a jogállam egyik biztosítéka volt, hogy ezeket a szervezeteket a kormányzó párt ne tudja saját politikai céljaira felhasználni. Rendkívül érzékeny és törékeny terület ez, mert egy jogállamban a titkosszolgálat egy része mindenképpen a kormány érdekeit szolgálja, amivel önmagában nincs is semmi baj. Egy folyamatosan változó környezetben ugyanis a nemzetbiztonsági feladatok is változhatnak. Van, amikor a migráció, a terrorizmus vagy éppen a kiberbűnözés kerül előtérbe, máskor egyéb kihívások.

Baj akkor van, ha ezeket a hazai nemzetbiztonsági szervezeteket, ezek működését, az általuk végzett vagy éppen el nem végzett feladatokat a parlamentbe választott ellenzéki pártok erre a célra delegált képviselői nem ellenőrizhetik.

2018-ban pontosan ennek lehettünk a tanúi, a Fidesz szisztematikusan építette le az ellenőrzést és tette közröhej tárgyává az ellenőrző testületet. 

Az Index korrektül összeszedte mivel kezdődött ez az őrület, Soros-tervvel, Németh Szilárddal, szükezónában mozgó Moszad-kötődésű figurákkal és a Gruevszki-üggyel, amit >> ide << kattintva olvashat el.