h i r d e t é s

A közös politikai gyökerekről

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

A közös politikai gyökerekről

2023. március 19. - 07:40

Vélemény.
Netanjahu és Orbán

Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor - Forrás: MTI/Mohai Balázs

Jichák Rabin miniszterelnök meggyilkolása után az új választási jelöltek: Simon Peresz, és Benjamin Netanjahu voltak. Netanjahu titkos kampányfőnöke Arthur J. Finkelstein volt. És hirtelen ellepték az országot Netanjahu pártjának, a Likudnak a választási plakátjai: „Peresz kettéosztaná Jeruzsálemet”, ami hazugság volt. Finkelstein kialakította a negatív kampány stratégiát és a félelemkeltést, valamint az ellenségállítást is eszközül használta. Eredetileg közvélemény-kutatásokkal foglalkozott és felismerte, hogy melyek azok a központi témák, amelyek az embereket leginkább érdeklik és melyik okoz közülük a leginkább fájdalmat? Finkelstein célja az volt, hogy a választópolgárokat a végletekig megossza, és egymás ellen hergelje. „Úgy kell tenni, mintha balról jönne a veszély” melyektől a lakosságnak félnie kell. Finkelstein arról lett híres, hogy a „liberális” kifejezést szitokszóvá tette.

Finkelstein 1998-ban azt kérdezte George Birnbaumtól, hogy szeretne-e Izraelben a Likudnak dolgozni? Birnbaum nemsokára Netanjahu irodavezetője lett, szervezte a megjelenéseit, képviselte őt a sajtó előtt, és néha még a gyerekeire is vigyázott. Birnbaum 2006-ban megalapítja Finkelsteinnel közös cégét.

Magyarországon eközben Orbán Viktor korábbi miniszterelnök vissza akarta szerezni régi pozícióját és ebben Benjamin Netanjahu sietett a segítségére. Kettejüket hosszú, többéves barátság köti össze, valamint Finkelstein és Birnbaum munkája. A „Haaretz” információi szerint Netanjahu közvetítette ki a kampányszakembereket Orbánnak, akik 2008-ban kezdték el a munkát Magyarországon. A 2010-es választásoknál Finkelstein bevált receptjeire építettek, a kormányzó szocialistákat pedig elsöpörte a támadássorozat. A választások után a legyőzött ellenzék helyett új ellenség kellett. Magyarország akkor a gazdasági világválság hatásaitól szenvedett, és pénzügyi támogatásra volt szüksége. Finkelsteinék azt ajánlották Orbánnak, hogy következő ellenségként a „bürokratákat” és a külföldi összeesküvű „nagytőkét” nevezze meg. Megszületett Soros György, a szörny. Egy multimilliárdos, aki olyan hatalmas, és világszerte olyan kapcsolati hálóval rendelkezik, hogy Orbán mögött az egész nemzetnek fel kell sorakoznia, hogy együtt le tudják győzni. Finkelstein - mondja Birnbaum – mindent teljesen racionálisan látott: Soros, mint ellenség csak egy eszköz a cél eléréséhez. Eszköz a liberalizmus, a Nyílt Társadalom alapítvány és polgárjogi mozgalmak ellen. Birnbaum szerint Finkelstein Orbán „teljes bizalmát” élvezte. „Senki nem volt fontosabb Orbán politikája számára, mint Finkelstein.” – mondja egy egykori fideszes közvélemény-kutató. „És Finkelsteinnek sem volt még soha jobb tanítványa Orbánnál.”

2013. augusztusában, alig 9 hónappal a következő választás előtt egy kormányközeli hetilap kezd támadásba az állítólagosan Soros-vezérelt NGO-k ellen. Ezt követi a magyar államapparátus harca az állítólag szintén Soros által ellenőrzött környezetvédelmi szervezettel, az Ökotárssal szemben, amely norvég mellett svájci fejlesztési pénzeket is kap. A rendőrség nagy erőkkel vonul ki a feltételezett „Soros-lakájok „irodájába, számítógépeket foglal le, és hónapokon át tartó pereket valamint vizsgálatokat indít az Ökotárs ellen. A pénzeket blokkolják. A végén nem is találnak semmit, a veszélyes, összefonódott NGO-król szóló kép azonban elkészült. Orbán Viktor beszédet tart, és azt mondja, hogy Soros György annak a nyugati gondolkodásmódnak a képviselője, ami meg akarja gyengíteni a nemzetállamot, és menekültekkel árasztaná el. Magyarország lemásolja Putyin azon lépését, amikor megvonta az egyik, Soros által is finanszírozott szentpétervári egyetem engedélyét. 2017 februárjában megkezdődnek a támadások Soros egyeteme, a CEU ellen, végül a CEU elköltözött Budapestről Bécsbe, a Nyílt Társadalom alapítvány pedig Berlinbe helyezte át a székhelyét. 2017 júliusában az országot ellepik Soros arcképét mutató plakátok: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén’”. Orbán azt állítja, Soros egy maffia-hálózatot tart fent. Ősszel egy nemzeti konzultációt indít a kormány. Állampolgárok millióinak küldenek kérdőívet: támogatják-e a Soros-tervet, hogy évente egymillió embert telepítsenek át Európába Afrikából és a Közel- Keletről. A Soros-ellenes kampány 40 millió euróba került 2017-ben. Soros a gonosz megtestesítője lett. Amit Finkelstein és Birnbaum felépítettek, az tökéletesen kapcsolódik a régi antiszemita sémához: a gonosz, zsugori zsidó, aki uralni akarja a világot. Orbán a kampánya során a zsidó szót egyszer sem használta, azt azonban kimondta, hogy egy „ellenség” ellen harcol, aki „más”, aki „hontalan” – és aki uralni szeretné a világot. Ezután Dávid-csillagokat rajzoltak az emberek az országban a Soros-plakátokra.

Orbán azóta is- kampányban és kampányon kívül- használja a Finkelstein recepteket, célja a liberális demokrácia teljes lebontása. Állandóan új és új ellenségeket talál ki, folyamatosan titkos közvélemény kutatásokat tart és erre alapozza populista megszólalásait, hatalomtechnikai intézkedéseit. Most éppen a harmadik világháborúval fenyeget és azt állítja, hogy az ellenzék háborúba vinné az országot. Soros ma is a hatalom gyűlöletének tárgya. A központilag működtetett propaganda gyártói már-már goebbelsi módszerekkel dolgoznak. A miniszterelnök politikai igazgatója idén januárban egy nemzetközi médiakonferencián kijelentette, hogy „a média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés”, mert „aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot”.

1848-ban a szabad sajtó volt a márciusi ifjak első követelése, így március 15-e a sajtószabadság ünnepe is. A kormánypárt képviselője ez alkalomból nyilatkozott: „Ma, 2023-ban elmondható, hogy a sajtószabadság azt jelenti számunkra, hogy akinek a tulajdonában van a sajtó, annak az értékeit közvetíti.” A képviselő azt is kifejtette, hogy az újságíró feladata az, hogy a politikusokat segítse: „a sajtószabadság azt is jelenti, hogy segít a sajtó nekünk abban, hogy építsük mindazt, amit elkezdtünk.”

2010-ben elkezdte ez a hatalom és azóta a teljes állami, közszolgálati és megvásárolt kereskedelmi média támogatásával folytatja a demokrácia végleges lebontását.

 

Név és cím a szerkesztőségben