A majdnem 300 oldalas 2009-es EP-programot az első és második Orbán kormány külügyminisztere, Martonyi János vezeti fel. Kicsit sajnálkozik az akkori belpolitikai helyzeten, majd könnyes szemmel előretekint Európába.

A jövőkép pedig az erős Magyarország abban az erős Európában, amely számunkra a következő években nem elszalasztott lehetőségeket, hanem a felzárkózásunk kereteit jelenti. Egy olyan ország képét, amelynek népe bízik saját magában, hisz a nemzete összetartozásában. Ahol az emberek visszanyerik a bizalmukat egymásban és a kormányukban, ahol hisznek a munkában, a teljesítményben, a közösen elért sikerekben.

A bevezető után fejest ugrunk a mélyvízbe, kapásból megvádolják Gyurcsány Ferencet, hogy lepaktált az oroszokkal energiaügyben, és miatta tartunk ott, hogy:

“Magyarországnak sohasem volt olyan rossz a megítélése az unióban, mint most. Brüsszel titkos viszonyt, a közös energiapolitikából való „kifarolást” sejt az Oroszországgal kötött, soha nyilvánosságra nem hozott megállapodások mögött. Egy szavahihetetlen, komolyan nem vehető, különjátszmákat folytató, legitimációs válsággal küzdő kormányzatként tekintenek Magyarország mai vezetésére. Olyan állam lettünk, amelynek nem adnak a szavára. 2002 óta az is meghatározó irányvonala a magyar kormányzati politikának, hogy minden kellemetlenségért a külső tényezőket, azon belül is előszeretettel az Európai Uniót kell hibáztatni. “

A teljes cikket >> ide kattintva << olvashatja!