A kedvezőtlen árakat néhány hónapig még lehetett a szerződéses különbségekkel magyarázni, mostanra azonban kiderült, hogy hosszútávon is mi fizetjük a legtöbbet. Nem segít az sem, hogy miközben az uniós országok többsége az év második felében, magasabb árakon már kevesebbet vásárolt, itthon nem ez volt a helyzet. - írja a G7

Novemberben némileg csökkent ugyan az orosz importgáz átlagára Magyarországon, így sem sokkal maradt azonban el az egy hónappal korábbi történelmi csúcstól. Az Eurostat külkereskedelmi statisztikái szerint egy köbméter átlagosan közel két és fél euróért, akkori árfolyamon 965 forintért érkezett az országba. Ezzel szemben ugyanebben a hónapban a piaci ár már már jóval alacsonyabb volt: az átlagos tőzsdei jegyzés* nem érte el az egy eurót.

A piacinál jóval magasabb ár egyáltalán nem meglepő, sőt törvényszerű volt, hogy lesz egy ilyen időszak. A legnagyobb hazai importőr ugyanis egész biztosan az állami MVM-csoport, amely egy hosszútávú szerződés keretében vásárolja a földgázt az orosz Gazpromtól. Így elsősorban ennek a megállapodásnak a feltételei befolyásolják a hazai importárat is. Bár a szerződés részleteit nem hozták nyilvánosságra, annyi mostanra kiderült róla, hogy az árazása kéthónapos csúszással a tőzsdei jegyzéseket követi. Azaz októberben az augusztusi tőzsdei ár alapján kellett fizetnünk, márpedig a gáz a börzén épp nyár végén volt a legdrágább.

Novemberben is hasonló volt a helyzet: a piaci árak ekkor is jóval alacsonyabbak voltak a két hónappal korábbinál (azaz a szepteberinél), így az eltolt árazás hátrányt jelentett.

Eltérő szerződések

Ez azonban normál esetben csak egy ideiglenes állapot, hiszen, ha a tőzsdei jegyzések újra emelkednek, akkor ismét az eltolt árazású orosz gáz válik olcsóbbá, ahogy láthattuk ezt például nyáron is. Azaz hosszútávon ezek a hatások elvileg kiegyenlítődnek.

A magyar importár (és így vélhetően a Gazprommal kötött szerződés) megítélése szempontjából ezért valószínűleg jobb megközelítés a tőzsdei jegyzések helyett más országok hasonló áraihoz viszonyítani. A rossz hír azonban az, hogy így is kifejezetten sokat fizetünk.

Novemberben például messze nálunk volt a legdrágább az orosz gáz.

Még az ezen a listán második helyen álló lettekhez is nagyjából 7 százalékkal olcsóbban érkezett egy köbméter mint hazánkba, az EU-s átlagár pedig ötödével volt alacsonyabb a magyarnál*.

Persze ez akár egyszeri eset is lehetne, hiszen a különböző nemzetközi szerződések eltérő feltételei miatt mindenhol előfordulhatnak jobb és rosszabb hónapok. Ahogy a lenti ábrán is látszik: valóban vannak országcsoportok, ahol nagyjából együtt mozognak az árak. Olaszország és Görögország esetében például rendre ugyanazokban a hónapokban volt áremelkedés illetve csökkenés, és Csehország kivételével ugyanez mondható el a kelet-európai régió államairól is.

Az ilyen látványosan együtt mozgó blokkokban valószínűleg hasonló szerződések határozzák meg az importárakat. Azaz az adott országokban a legfontosabb megállapodásokban ugyanahhoz, vagy hasonló benchmarkhoz (például tőzsdei jegyzéshez) és ugyanolyan időeltolással lehet kötve az orosz importgáz ára. A magyar szerződésből kiindulva Kelet-Európában például a holland börzéhez kéthónapos csúszással.

Drágán veszünk sokat

Ilyenkor a különbség abban lehet, hogy az adott szerződés milyen felárat, vagy kedvezményt állapít meg ehhez a lekövetett tőzsdei árhoz képest. Persze – mivel nem csak egy szerződés keretében importálnak gázt az egyes országokban – a külkereskedelmi adatokat sok minden torzíthatja, de az MVM és a Gazprom megállapodására semmiképpen nem vet jó fényt, hogy itthon rendre a legmagasabbak között van az orosz importgáz ára.

Ráadásul nem csak a saját blokkunkban, hanem az egész unióban, és nem csak az egyes hónapokban, hanem hosszabb távon is.

A novembert megelőző hat hónapban 15 százalékkal érkezett drágábban az orosz gáz Magyarországra az adatot közlő uniós tagállamok átlagánál. A teljes 2022-es évre pedig ennél is nagyobb, közel 30 százalékos a különbség.

Ez utóbbi nagyon jelentős eltérésben az is komoly szerepet játszik, hogy miközben az EU országainak nagy többsége az év második felében – saját döntése, vagy a szállítások elapadása miatt – jóval kevesebb orosz gázt vásárolt, mint korábban, Magyarországon nem ez volt a helyzet. Azaz a legdrágább időszakban hozzánk több orosz gáz érkezett, mint más országokba, ez pedig természetesen az átlagárakat is megdobta.

Az októberi nagymennyiségű orosz import azért is furcsa, mert ekkor már megvolt a magyar piaci szereplők, és így az MVM lehetősége is arra, hogy nagymennyiségben, jóval olcsóbban vásároljon nyugatról gázt. Voltak is arra utaló jelek, hogy a nyugati irányú behozatal felpörgött, és a külkereskedelmi adatok is mutatnak némi növekedést, de annyira nem jelentőset, mint ami talán várható lett volna. Ez arra utal, hogy az MVM nem igazán tudta a jelentős tárolói kapacitásból adódó kedvező helyzetét kihasználni, és olcsó nyugati irányú vásárlásokkal csökkenteni a lakosság ellátását is szolgáló gáz átlagos beszerzési árát. (G7.hu)