Ez derül ki az ellentétes propagandát támogató kereskedelmi kamara felméréséből, amelyben hetedikes általános iskolásokat kérdeztek. Hetven százalékuk jól akar keresni felnőttként, a jobb körülmények közt élők pedig magabiztosabbak, és zajlik a kasztosodás. - írja a fuhu.hu

Sajátos képet erősít meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) idei pályaorientációs felmérése. Ezekben évről évre a pályaválasztás előtt álló hetedikes általános iskolások majdani terveit tudakolják. A továbbtanulással, szakma- és pályaválasztással kapcsolatos terveit, céljait, valamint szüleik ehhez kapcsolódóan felmerülő tanácsait, szándékait. Idén az eredmények 9239 fő válaszain alapulnak.

A tanulók túlnyomó többsége (88 százalék) foglalkozott már a továbbtanulás kérdésével. Közülük a legtöbben (84) a szülőkkel való beszélgetést választották a tájékozódásra, 66 százalékuk osztályfőnöki órán, 38 iskolai pályaválasztási rendezvényen, míg 14 kamarai pályaválasztási rendezvényeken szerezte az információkat.

A gyerekek és szüleik ellenállnak

Az MKIK – legalábbis annak elnöke, Parragh László – évek óta a kormány szakmunkásképzést erőltető, a felsőfokú továbbtanulást visszaszorítani szándékozó törekvésének leghangosabb támogatója. Annak is, hogy – a régi értelemben vett – gimnáziumok helyett valamilyen – gyenge közismereti tudást adó – szakiskolát válasszanak a gyerekek.

A kamarai elemzők a válaszok alapján kénytelenek megállapítani, hogy

a 13 év körüli gyerekek jelentős része nem úgy gondolkodik saját jövőjéről, ahogyan azt országunk nagyjai szeretnék: csaknem 40 százalék diplomás lenne.

A legnagyobb diákhányad, 36 százalék gimnáziumban szeretne tovább tanulni. Körülbelül felük szeretne szakmát szerezni: 28 százalékuk szakközépiskolában, 19 pedig szakgimnáziumban tanulna tovább. A hetedikesek 18 százaléka még nem gondolkozott a továbbtanuláson.

A tanulók megoszlása aszerint, hogy milyen legmagasabb iskolai végzettséget szeretnének elérni életük során (százalék), 2014–2019

A GVI lakonikus következtetése az, hogy „a tanulók iskolai végzettségre vonatkozó tervei nem változtak jelentősen az elmúlt évek során: 2014 óta nő a felsőfokú végzettség elérését megcélzó tanulók aránya”. Megállapítják azt is, hogy

csökken azoké, akik érettségi, illetve szakképzettség és érettségi megszerzésére törekednek.

(Ennek hátterére nem térnek ki, ezért nem tudjuk, hogy bizonyos társadalmi csoportok körében lehet hatása a kormányzat értelmiségellenes kampányának.)

Sport, informatika, sütés-főzés

A pályaválasztásban a szülők befolyása óriási. A gyerekek többségének (70 százalék) azt a tanácsot adták szülei, hogy szerezzen olyan szakmát, amivel szívesen foglalkozna. Több, mint felének (51) azt javasolták, hogy olyan szakmát szerezzen, amivel jól tud keresni. A jövőbeli foglalkozások tekintetében a sportolás (29 százalék) és a sütés-főzés (28) a legnépszerűbb a diákok körében, továbbá a művészeti ágakat(24), a számítógépes munkát (24) és az állatokkal foglalkozást (23) is sokan megjelölték.

Az elmúlt évek felmérései szerint is rendre

a sport, az informatika, a sütés-főzés és az állatokkal foglalkozás volt a legnépszerűbb irány

a tanulók számára, míg a bútorkészítés, a fémekkel foglalkozás és a növénytermesztés a legkevésbé népszerű – írja a GVI elemzése.

A környezet döntő befolyású, zajlik a kasztosodás

Az is változatlan, hogy a munkával, hivatással kapcsolatos tervek jelentős, megyék, településtípus és nemek szerinti eltéréseket mutatnak. Az se újdonság, hogy a szülők iskolai végzettsége is fontos befolyásoló tényező. A diákok általában olyan foglalkozásokat szeretnének űzni, amelyhez olyan szintű iskolai végzettség szükséges, ami igazodik a családjukban tapasztalható legmagasabb szülői végzettséghez.

Vagyis a szellemi foglalkozásokat általában a magasabb iskolai végzettségűek gyermekei tartják vonzónak, a fizikai foglalkozásokat az alacsonyabb végzettségűeké.

Tinédzserektől aligha várható el cizellált gondolkodás „az élet értelméről”. Kiemelkedő tehát azok aránya, akik a jövőbeli munkájukkal kapcsolatban azt tartják fontosnak, hogy sok pénzt keressenek: 71 százalék ezt választotta a három legfontosabb szempont egyikeként. A második legfontosabb tényező a munka melletti szabadidő (38), harmadikként pedig a jó munkatársi kapcsolatok (37).

Az elemzés alapján hat fő foglalkozási terület (gép-és fémipar; építészet, tervezés, faipar; háztáji gazdálkodás; humánszolgáltatás; fehérgalléros munkakörök; szórakoztatás és művészet) körvonalazható a tanulók együttes jelölései alapján. Ezen felül további négy olyan foglalkozástípus van (informatika; kutatás, tudomány; sport; rendvédelem), amelyek vagy önmagukban jól elkülönülő foglalkozásterületet jelölnek, vagy teljes mértékben függetlennek mutatkoztak bármely más foglalkozás választásától.

Az eredmények szerint a fiúk, a fővárosban és megyeszékhelyeken iskolába járók, a magasabb végzettséggel rendelkező szülők gyerekei, a nem deprivált tanulók, valamint a jobb tanulmányi eredményeket elérők körében szignifikánsan magasabb azok aránya, akik olyan foglalkozást választottak, melyhez az alapvetően szükséges készségterületeken ügyesnek is érzik magukat. Magyarul a társadalmi kettéválás már ekkor elkezdődik: a jobb körülmények közt élő gyerekek magabiztosabbak.

Az adatok alapján összességében kijelenthető, hogy a szülők kulturális tőkéje, tapasztalatai és tanácsai jelentősen befolyásolhatják a fiatalok továbbtanulásra, szakmaválasztásra vonatkozó döntéseit.

szerző: Bak Mihály / fuhu.hu