Az elmúlt hetekben már változott a kormányzati szóhasználat. Ez pedig nem véletlen, az importadatokból ugyanis nagyon jól látszik, hogy jelenleg alsó hangon háromszor többet fizetünk az orosz gázért, mint amennyit az elmúlt durván negyed évszázadban bármikor.

A jobb szerződés

A hazai gázellátást 2015-ig egy még a Horn-kormány által a 90-es évek második felében az oroszokkal – rendkívül rossz feltételekkel – megkötött hosszútávú szerződés biztosította. Az akkori kormányzat masszívan túlbecsülte az ország jövőbeli gázigényét, és olyan megállapodást írt alá, amelyben azt vállalta, hogy a következő 20 évben viszonylag nagy mennyiséget biztosan átvesz a Gazpromtól. Ha pedig mégsem, az át nem vett mennyiséget akkor is kifizeti. Viszonylag gyorsan kiderült azonban, hogy az országnak nem lesz szüksége annyi gázra, amennyinek a megvásárlását vállalta, így amikor 2015-ben lejárt a szerződés, reális esély volt rá, hogy több ezer milliárd forintot követelnek majd rajtunk az oroszok.

A megoldás végül az lett, hogy a beragadt mennyiséget a következő években vettük át. Hogy erről már Orbán Viktornak sikerült megállapodnia Vlagyimir Putyinnal, vagy a korábbi kormányzatok is kezelték a helyzetet, az nem egyértelmű, a szerződés részleteit ugyanis hétpecsétes titokként őrizték a felek.

Ugyanez a helyzet azzal a hosszútávú megállapodással is, amit a beragadt mennyiség kifuttatása után, nagyjából három éve az Orbán-kormány kötött. A szerződésről mindössze annyit lehet tudni, hogy – a tavalyi módosítás után – 10+5 éves és évi 4,5 milliárd köbméterről szól, ami a hazai igény nagyjából szűk felét fedezi, a lakossági keresletet pedig teljes egészében lefedi. Az árazásról pedig annyit árultak el hivatalosan, hogy sokkal jobb, mint az előző hosszútávú szerződésé, illetve, hogy ez biztosítja majd a rezsicsökkentés fenntartását.

A „formula”

A háború kirobbanását követően nagyjából ez az üzenet került a kormányzati kommunikáció középpontjába. A kabinet képviselői rendszeresen hangoztatták, hogy nem lehet szankciókat kivetni az orosz energiahordozókra, mert ezek biztosítják a lakosság alacsony rezsiköltségeit.

Vélhetően emiatt elég általánosan elterjedt tévhit, hogy a piaci/tőzsdei gázárak alakulásától nagyjából függetlenül Magyarország olcsón kapja Oroszországtól az energiahordozót. Ez azonban nincs így. A lapunknak nyilatkozó szakértők egybehangzóan azt állították, hogy a szerződéses ár biztosan a tőzsdei jegyzésekhez van kötve, a kérdés csak az, hogy hogyan. A magyar fél alkupozíciójától függően lehet némileg kevesebb vagy több, illetve valószínűleg nem azonnal, hanem némi időeltolódással követi le a piaci árat.

Szijjártó Péter külügyminiszter a szerződésről tartott sajtótájékoztatón többször is „formulaként” hivatkozott a kialkudott árra, azaz indirekt módon elismerte, hogy az valamihez kötve van. Mivel pedig a piacon a holland tőzsdei ár, a TTF az irányadó, ez a valami szinte biztosan az.

Nagyon látványos a drágulás

Így nem meglepő, hogy a Magyarországra érkező orosz gáz a tőzsdei árak megugrásával párhuzamosan szintén rohamtempóban kezdett emelkedni. Az Eurostat minden termékre részletes külkereskedelmi adatokat közöl mennyiségben és értékben is, így ezekből elég könnyen ki lehet számolni, hogy egy adott hónapban mennyi volt a hazánkba behozott orosz gáz átlagára. Januárban például köbméterenként nagyjából 270 forint, közel háromszor magasabb, mint 1999 és 2021 közepe között bármikor.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem a szerződéses ár. Az importnak ugyanis csak egy része (bár elég jelentős része) érkezik a hosszútávú megállapodás alapján, az egyéb keretek között behozott gáz ára pedig eltorzíthatja az átlagot. A fenti grafikon azonban így is erős bizonyítéka annak, hogy az orosz gáz minden, csak nem olcsó, és nem képes biztosítani a rezsicsökkentés fenntartását sem (a rezsicsökkentett lakossági árat feketével jelöltük az ábrán*).

A kormány és a miniszterelnök kicsit át is kalibrálta az üzenetet, amely most már inkább az, hogy „az energiapiaci szankciók aránytalanul nagy terhet jelentenének Magyarország számára”. Az ár helyett pedig inkább az ellátásbiztonság került a kommunikáció homlokterébe.

Az olcsó orosz gáz mítoszát azonban elég jól sikerült elhinteni, pedig mostanra minden bizonnyal a kormányzat is látja, hogy csak nagyon nagy költségekkel lenne fenntartható a rezsicsökkentés. Már a januári árkülönbség mellett is nagyjából 700-800 milliárdos veszteséggel lehet számolni a teljes évre, azóta pedig biztosan tovább nőtt az orosz import ára. (G7)