Minden jel arra mutat, hogy a legjobb stáb mellett is lehetetlennek tűnik a vállalkozás, hogy a súlyos működési zavarokat produkáló rendezvény legjobb, hasonló versenysorozathoz méltó színvonalát tükrözze azon nézőknek és sportrajongóknak, akik nem engedhetik meg magának, hogy élőben kövesse azt.

Sajnos azonban a köztévénél egyetlen dolog nem elsőrendű kívánalom, ez pedig maga a szakértelem. Ha ugyanis az lenne, lasszóval sem tudnának személyzetet fogni a gyatrábbnál gyatrább, hitelességet kizáró műsorok elkészítésére.

Másik kérdés, hogy azokat, akik mégis megkockáztatnak jegyet váltani egy-egy versenyszám megtekintésére, milyen feltételekkel fogadják a szervezők. Logikusnak tűnik, hgogy titoktartási szerződést kell aláírniuk a jegy fejében.

Ami azonban a köztévét illeti, megokoltnak tűnik az állítás, hogy nőni fog a nézettség, bár ettől sem lesz megnyugtató az a következmény, hogy a névleg rangos sportesemény múltán nem csupán a reklámszünetekben arcunkba tolt sorosozás és a Brüsszel ellen viselt had csúfos lebőgésnek bizonyuló, legújabb győzelme lesz az, amit megemlegetünk.

Azon túlmenően, hogy a 2015 óta húzódó előkészületek, alig tíz nappal a kezdés előtt még sehol sem tartanak, súlyos hiányosságok, technikai problémák, szándékos mulasztás és súlyos felelőtlenség gyanúját vetik fel, részben ebből adódóan számíthat a nagyérdemű kellemetlen meglepetésekre.

Mindez sem múlhatja azonban felül a versenyre érkező világklasszis versenyzők felháborodását, amikor szembesülnek nemcsak a szállások, de a versenyeik helyszínei sem felelnek meg a kívánalmaknak.