Az egyik budapesti bevásárlóudvarban például a roma származásúakat csak biztonsági kísérettel engedik átkelni, míg mások arról panaszkodnak, hogy óvodáskorú gyerekek a szüleik társaságában szidalmazták őket az utcán, kizárólag a bőrük színe miatt. Megint másik esetben egy roma férfivel (aki mellesleg rákkutató) bántak megalázó módon, amikor az édesanyja állapotáról érdeklődött az orvosától, és szintén a napokban röppent fel a hír, miszerint egy éppen vajúdó nőt alázott meg a szülészorvos, szintén a származása miatt.

Ez egy hét termése. Nyilván a hasonló esetek száma csak ezen a héten is sokkal több, de nem mindenki ír róla nyilvánosan. Vagy, mert szégyelli, vagy mert nem hiszi, hogy bármi értelme lenne.

Miközben az országban ilyen állapotok uralkodnak, az ilyen hírek kapcsán gyakran felmerül a szélsőségesen gondolkodók részéről, hogy amennyiben ők nem fejezhetik ki szabadon a véleményüket (értsd: nem cigányozhatnak, niggerezhetnek, stb. szabadon, amikor tetszik), akkor őket miért lehet megbélyegezni olyan címkékkel, amelyeket már 50 éve magunk mögött hagytunk (értsd: náci).

A kérdés elsőre teljesen jogosnak tűnhet, és néha magam is azt hiszem, hogy egyesekben valóban őszintén felmerül ez a dilemma. A különbség a két eset között azonban igen nagy. Míg mások származása nem választás kérdése, addig a világról való gondolkodásunkat magunk választjuk. Az előbbit nem lehet számon kérni, míg az utóbbit igen, mert személyes döntés eredménye.

A dolgot tovább árnyalja, hogy a származás szerinti megkülönböztetés a fajelméletre vezet vissza, amely szerint az emberi rasszok genetikailag különbözőek. Ha valakinek ez nem lenne egyértelmű, mára már kutatások sokasága mutatta ki, hogy ez nem igaz. Egyrészt mára már nincsenek genetikailag elkülöníthető népek, mindenki keveredett. Az európaiak géntérképe szinte egyöntetű. Pusztán a génjei alapán egy emberről lehetetlenség megmondani, honnan származik. Másrész az a pár gén, ami a bőrszínt vagy az arcvonásokat határozza meg, annyira kicsi különbség, hogy gyakran két egy faluban élő ember génjei között nagyobb a különbség, mint két nem azonos földrészen élő ember génjei között.

Szóval úgy tűnik, hogy a szélsőséges gondolkodás leginkább a tudatlanságból fakad, vagy az információk elutasításából. Kell-e tolerálni tehát az ilyesmit?

Ha valaki szemben megy a forgalommal, mert nem tudja, vagy nem érdekli, hogy az a sáv éppen ellenkező irányba halad, akkor nyilván felháborodunk még akkor is, ha nem magunk találkozunk szembe az illetővel. Ilyen módon logikusnak tűnik, hogy ne toleráljuk a rasszizmus semmilyen formáját. Álljunk ki a mindenkit megillető az emberi jogok mellett.

A látszólag nyilvánvaló következtetések ellenére a napokban megjelent történetekben volt egy közös mozzanat. Annak ellenére, hogy minden eset nyilvánosság előtt zajlott (nyílt utcán, buszon, kórházban), egyetlen esetben sem említették, hogy bárki a sértettek védelmére kelt volna. Senki.