Az egyetlen az Orbán-adminisztrációból, aki néha nevetni is szokott, vannak emberi kiszólásai is, egyszóval nem az univerzálisra esztergált Szijjártó-Gulyás-Rogán-féle kültelki egyen-robotok, és nem is a Tállai-Németh Szilárd-féle tanulatlan falusi bugrisok rendjébe tartozik – némileg kikupáltabb, ámbár amazoknál nem kisebb csirkefogó –, aki a dohánybiznisz atyja és a Ménesbirtok teljhatalmú ura lett, visszatérő útvonalként, vagy pártfeladatként az agrárius lakosság Orbán mögé állítása/Orbán mögött tartása nemes feladatát kapta/vállalta fel.

Az agrár-ipari országból Kádár alatt ipari-agrár országgá avanzsált, majd Antall, illetve Orbán alatt se ipari-se agrár országgá züllött Magyarország, mely a kádári időkben (hogy milyen áron, az más kérdés) Európa harmadik agrár- és élelmiszeripari exportőre volt, agráripari nyersanyag kiszállító, és élelmiszer-importőr országgá vált, ami köztudomásúlag a legrosszabb gazdasági szerkezetre utal (csakúgy, mint a jellemzően ipari bérmunka, mellyel az autógyártásra bazírozó orbáni iparpolitika rukkolt elő).

A TSZ-ek szétverése, a mezőgazdasági nagyüzemi termelés felszámolása, az ott használt nagy értékű gépparkok és öntözőrendszerek ebek harmincadjára juttatása, a földosztást követően a primitív, XIX.
századi termelési struktúrák visszaállítása a szétszórt- vagy törpebirtokokon, máshová nem is vezethetett.
Most viszont a parasztság alá kell játszani, nehogy mán eltántorodjanak Orbántól! Lázár ezért meghirdette a protekcionista agrárpolitikát: ki innen a (kiskereskedelmi) multikkal és áruikkal, be kell szántani a Spart,az Aldit, a Lidlt, a Pennyt, a Tescót, az Auchant, és így tovább!

Maradjon (konkurencia nélkül) és virágozzék a CBA, meg a Coop!

Ez nagyon népszerű intézkedés lesz a vásárlóközönség számára! A monopolhelyzet ugyanis választékszűkítéssel és áremelkedéssel jár. És, mellékesen kicsinyég ütközik az uniós jogba. (Ami már nem számít! Úgyis kilépünk!)

Viszont jól hangzik: nesze semmi, fogd meg jól, az agrártermelők számára. Akiket kiuzsoráz, az erőfölényével visszaélő gaz multi! Akiket akkor majd az új magyar földesúr+felvásárló fog kiuzsorázni.

Arról hallgatunk, hogy a termelők harminc éve mereven ódzkodnak az összefogástól (elég volt a komenyista téeszcséből! – mely időszakban a parasztság mellesleg jobban élt, mint bármikor előtte és utána), attól, hogy például közösen értékesítsék a terményeiket (sőt akár közösen műveljék a földet), minek folytán nagyobb súllyal léphetnének föl a felvásárlóval szemben – ezt hívják igazából mezőgazdasági termelő (- és értékesítő) szövetkezetnek jobb helyeken. (Emlékezetes, hogy a kilencvenes években a kisbirtokossá visszaváltoztatott parasztság tökig eladósodva, egyenként vágott bele traktorvásárlásba, olyan gépeket beszerezve, melyekből egy-kettő is elég lett volna az egész falunak, közös használatra.)

Íme az új (választási) agrárpolitika!

Orbán évek óta próbálkozik a külföldi élelmiszer-kiskereskedelmi áruházláncok kiszorításával. Nem sokkal elegánsabban, mint Lázár ötlete: mindenféle sarc-szerű különadókkal, melyeket azonban nem tud bevezetni, mert uniós jogba, és német érdekekbe ütközik.

Lázár ötlete a durvább változat. De hát, élesedik az osztályharc elvtársak! A gaz nyugati imperializmus a létünkre tör! Jogállam! Jogállam! Mást se hallunk! Majd most megmutatjuk! De legalábbis fenyegetőzünk egy kicsit. Belengetjük, kilátásba helyezzük! Hátha megijednek, meghátrálnak!