A nálunk tenyésző rendszert többen hibridnek nevezik, vagy autokráciát emlegetnek, a vérmesebbje egyenesen fasizmust kiált. A rendszer egyelőre megtartotta fogyasztói karakterét, van szólási szabadság is, legfeljebb az információ nem terjed, szemben a központi hazugságokkal. Mérsékelt, de eltéveszthetetlen autokrácia ez.

Nevezzük gulyásfasizmusnak.

A gulyásfasizmus pont annyira fasizmus, mint amennyire a gulyáskommunizmus kommunizmus volt. Másféle rendszerek, de abban közösek, hogy irányítóik igyekeznek élhetővé tenni az elfogadhatatlant.

Az uralkodó elit arra törekszik, hogy az emberek megszeressék a rendszert. Valeriánás nyugalom árad, ami van, az a legjobb, és örökké tart. Aranykorban élünk, éltünk korábban is.

Kádár János szelíden ül a nép emlékezetének trónusán. Ő is tudta, hogy a népet a javak elosztása, annak méltányossága érdekli (vagyis jár, ami jár), különben is, tele hassal nehezebb lázadni. Az abszurditásig fokozott államosítást több ponton enyhítette, de alapvetően ellene volt a piacnak, ami inkább rombolta a rendszert, mint a szabadsághiányos közélet. Ösztönösen kerülte a politikai konfliktusokat, főként a szovjetekkel. Egy emberi ábrázatú, mégis gyártási hibás rendszer vezetőjeként Kádár a hatvanas évek második felétől, a súlyos hibák és bűnök dacára, itthon és külföldön népszerűvé vált. 

Mostani aranykorunk királya, Orbán Viktor a haza megmentőjeként, a magyar DNS forrásaként pozicionálja magát. Boszorkánykonyhájának 3D-s nyomtatójából kerül ki az ellenség és a valóság makettje. Dúsgazdag világ ura ő, aki a vékonypénzű Kádárhoz képest a krőzus maga. Hívei rajonganak érte, tetszésindexe a világban mégis folyamatosan romlik. Úgy tetszik, még az önző nagyhatalmak is felmérik a belőle sugárzó veszélyt. A világpolitikában amúgy sem a jellemeket, nem is a sértett egót vagy a lázálmokat, inkább a rendszerbeli határsértés kockázatát mérlegelik. Így aztán a megtért fekete bárányt kedvelik, de gyakran már az is elég, ha a báránybőrbe bújt farkas nem támad. Csakhogy Orbán báránybőre alól kihallik a farkas morgása, látszik a vicsorgás. Ő pedig, minden Kárpát-medencei tanulságot félredobva, külpolitikai ármánykodásával, rendszere zabolátlan gazdagításával, romlott elitjével egy valaha kiváló adottságú korszakot tesz éppen tönkre. A NER még csak inog, a veszélyes kilengéseket erős tartóoszlopok csillapítják. Mindaddig tart ez, amíg a német autógyárak lazán tartják a pórázt, ha Brüsszel csak ugat, de nem harap, s ha jobb- és baloldali ellenzéke saját szövetségeseit ugatja és harapja. Vagyis, ha folytatódik a gulyásfasizmus.

Tömpe István / ÉS / LXVI. évfolyam, 1. szám, 2022. január 7.