Kerékpárral és gyalog a fekete földrészen át címmel magyarul is megjelent Kazimierz Nowak afrikai útjának beszámolója, amely a híres utazó levelein keresztül mutatja be az 1930-as évek Afrikáját.

Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) kultúráért felelős államtitkára a Publikon Kiadó és a Lengyel Intézet közös szerdai budapesti könyvbemutatóján hiánypótló műnek nevezte a magyar fordítást. Mint fogalmazott, a könyv nem csupán a benne leírt világ, hanem szociográfiai szempontból is különleges kordokumentum.

Tarrósy István, a magyar kiadás szerkesztője elmondta, Lukasz Wierzbicki lengyel szerkesztő annak idején az archívumokból gyűjtötte össze Kazimierz leveleit és fotográfiáit, amelyeket úgy fűzött össze, hogy az olvasóknak valóban az legyen az érzése, Nowak könyvét tartják a kezükben. A kötet 2000-ben jelent meg először Lengyelországban és már a nyolcadik kiadásnál tart. Gazdag képanyagát a Kazimierz által készített mintegy tízezer fotográfiából válogatták össze.

A magyar kiadást a budapesti Lengyel Intézet Kerékpárral a fekete kontinensen át című 2011-es tárlata inspirálta, amelyet Kazimierz fényképeinek szenteltek - idézte fel Tarrósy István. Hozzátette, a kötet nem csupán a korabeli Afrikáról szól, hanem az emberi akaratról, gyengeségről, gyarlóságról, a nehézségekről, a magányról és az afrikai közösségekről, bepillantást engedve azok mindennapjaiba. "Aki ma kézbe veszi ezt a könyvet, olyan tudást kap, amely segíthet értelmezni a mai Afrikát" - fogalmazott a szerkesztő.

Kazimierz Nowak volt az első a világon, aki kerékpárral barangolta be Afrikát. A lengyel utazó 1897-ben született Stryjben, és az első világháború után Poznanban telepedett le, ahol a helyi biztosítótársaságnál dolgozott. Egészen fiatal korától kezdve nagy érdeklődést mutatott az utazás és a fényképezés iránt. 1922-ben házasodott meg, egy fia és egy lánya született. Családja miatt már nem csak az utazási és felfedezési szenvedély motiválta arra, hogy útra keljen, hanem anyagi okok is.

Kétszer is bejárta kerékpáron Európa egy részét 1925-ben: átbiciklizett Magyarországon, Ausztrián, Olaszországon, Belgiumon, Hollandián, illetve Románián, Görögországon és Törökországon. Újabb, 1928-as expedíciója alkalmával egészen Tripoliig jutott. Az útjai során készített fotográfiák, beszámolók, cikkek és riportok eladásával a családját támogatta, illetve újabb és újabb kalandjait is ebből finanszírozta.

1931-ben Poznanból indult Tripoliba, majd onnan délre. 1934-ben elérte a Jóreménység fokát. 1936-ban fejezte be az expedíciót Algírban, vagyis északról tartott délnek, majd vissza. A kicsivel több mint 40 ezer kilométernyi utat biciklin, teveháton, lóháton, csónakkal, vonattal és gyalog tette meg. Nem egészen egy évvel az után, hogy hazatért Afrikából, tüdőgyulladást kapott - a folyton visszatérő maláriás tünetek legyengítették szervezetét -, és 1937-ben elhunyt.

Az útjáról szóló beszámoló magyar fordítását Wolosz Vera készítette. A nagyjából három év munkájának eredményeként megszületett magyar kiadást az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkársága is támogatta.

hirado.hu

{flike}
{jcomments on}