Az ecstasy a nyolcvanas évek óta népszerű szintetikus partidrog.

Hatóanyagát, az MDMA-t (kémikusul: 3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin) 1912-ben a német Merck gyógyszergyár laborjában szintetizálták először, de a vegyülettel egészen a hetvenes évekig nemigen kezdett senki semmit. - írja az index.hu

Ekkor fedezte fel újra Alexander Shulgin amerikai kémikus, aki szintén nem tartotta különösebben érdekesnek az anyagot, amíg meg nem hallotta az egyetemen terjedő pletykákat arról, hogy a szert kémikustanulók rekreációs drogként használják. Shulgin is kipróbálta, és rá is szokott az anyagra, amit kalóriamentes martininek nevezett.

Shulgin 1977-ben megkóstoltatta egy nyugdíjas pszichiáter barátjával, Leo Zeff-fel, akit egészen lenyűgözött az MDMA pszichoaktív hatása, annyira, hogy vissza is tért az aktív praxishoz, és a szert elkezdte a páciensein használni. Ő úgy nevezte, a lélek penicillinje. Pár év alatt az MDMA elterjedt az amerikai pszichiáterek között, akik jó hatásfokkal alkalmazták emocionálisan elzárkózó páciensek megközelítésére, párterápiában, poszt-traumatikus stressz kezelésében, súlyos depressziós betegeknél. Mivel a pszichiáterek tartottak attól, hogy az LSD-hez és a meszkalinhoz hasonlóan a szer kijut az utcára, és végül betiltják, igyekeztek titokban tartani a használatát. A nyolcvanas évek elejére így is egy 4000 fős pszichiáter-hálózat használta az MDMA-t, aminek akkoriban Adam volt a neve. A páciensek természetesen nem tudták, mit szednek.

A pszichiátereknek az MDMA-t eleinte az úgynevezett bostoni csoport gyártotta, ez a keleti part elitegyetemeiről, főleg a Harvardról és az MIT-ről verbuválódott professzorok titkos csapata volt. Ezek az elismert kémikusok senkitől sem zavartatva állíthatták elő a drogot a laborjaikban. Még azzal is megpróbálkoztak, hogy a New York-i partikultúrában MDMA-ra cseréljék le az akkori patdrogokat, a kokaint és a heroint - ugyanis úgy gondolták, hogy az ő anyaguk sokkal kevésbé káros az egészségre. A kereslet az MDMA-ra egyre nőtt, ezért a bostoni csoport mellett létrejött egy második gyártó-terjesztő központ, a texasi.

És itt jön a képbe mai sztorink címszereplője, Michael Clegg atya, gyakorló katolikus pap Dallasból.

Clegg a texasi csoport tagja, később vezetője volt, és egészen lenyűgözte az MDMA hatása, spirituális élményt kapott tőle, azt mondta, olyan volt, mintha Mózes szavait hallaná a Sínai-hegyről. Clegg úgy gondolta, ez az élmény mindenkit közelebb hoz majd Istenhez, és a csoport eredeti szabályait felrúgva elkezdte fűnek-fának osztogatni a tablettákat. Aminek egyébként ő adta az ecstasy nevet, saját magát pedig az ecstasy misszionáriusának tartotta.

A kereslet persze berobbant, ahogy Dallas városa rákapott a drogra, így Clegg egy idő után már pénzt kért a szerért, hogy a gyártás költségét fedezze. Clegg pár év alatt milliomos lett az ecstasyból, ami legális szernek minősült, így a dallasi éjszakai klubokban legálisan lehetett a pultnál vásárolni, de volt egész Texasból hívható telefonos rendelőszolgálat is rá. 1984-ben Clegg csoportja 500 ezer tablettányi ecstasytterített csak Dallasban.

A kormányzat lassan reagált, de akkor rendesen bepánikolt. 1985-ben tiltólistára tették az ecstasyt, a terjesztés büntetése azonos adagok mellett tízszer súlyosabb volt a heroinénál. 2001-ben aztán pszichiátriai kezelésekre újra legálissá tették, nagyon szigorú szabályozás mellett. Michael Clegget, a papból lett nagypályás drogdílertlecsukták, két évet ült egy floridai börtönben. A rács mögött újra megvilágosodott, megváltoztatta a nevét, és a szabadulása óta Satyam Nadeem néven könyveket ír spiritualitásról, a lélek útkereséséről, reinkarnációról, bölcsességről, karmáról, Isten kereséséről és megtalálásáról.

Fotó: Eleanor Lindsay Finn/PYMCA / Europress / Getty

Az ecstasy, illetve az MDMA ma a világon az ötödik legtöbbet fogyasztott drog, az alkohol, a nikotin, a koffein és a marihuána mögött.

index.hu (Címlap Fotó: Fernando Camino / Europress / Getty)