„Egy felmérés szerint az alkalmazásban állók 61 százaléka állítja, hogy megbetegítette őket a munkahelyi stressz, és 7 százalékuk mondta, hogy kórházba került miatta.” – áll Jeffrey Pfeffer legújabb könyvének, a Dying for a Paycheck (magyarul: Az életed adni a fizetésedért) ismertetőjében. A Stanford Graduate School of Businessen tanító szerző a modern munkahely okozta károkat térképezi fel a munka–család egyensúly felborulásától a túlóra okozta stresszig.

Pfeffer szerint a munkahely az ötödik vezető halálozási ok az Egyesült Államokban. A munkahelyi stressz olyan krónikus betegségeket okozhat, mint a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy az anyagcserezavarok. A fejlett országokban jelentős ezeknek a krónikus megbetegedéseknek a száma, ami nagy terhet ró az egészségügyre. A stresszes munka miatt kialakult betegségek pedig nemcsak az alkalmazottak jóllétére és az országok egészségügyi kiadásaira van negatív hatással, hanem a munkájuk minőségére is.

Ezek az összefüggések mindig is ott voltak – mondja Pfeffer, de a helyzet általánosan romlott. Nuria Chinchilla, az IESE Business School professzora ezt társadalmi szennyezésnek (social pollution) nevezi a környezetszennyezés mintájára, ugyanis a munka, amit a cégek megkövetelnek a dolgozóiktól, házasságok felbomlásához és a családi élet romlásához vezet. Míg a környezettudatosságra már sok vállalat odafigyel, a munkavállalókat érő károk nem kapnak ekkora figyelmet. Részben talán azért, mert sokan úgy gondolják: az emberek képesek kiállni magukért, és ha nem tetszik nekik a munkájuk, akkor kereshetnek másik állást. Azonban, ahogy Pfeffer fogalmaz, „munkát találni önmagában is munka”, nem könnyű egy fárasztó nap után állásra vadászni.

Vannak, akik önmagukat hibáztatják: „Nem vagyok elég jó a munkára?”, vagy „Ha a kollégáim tudnak keményen dolgozni, akkor én miért lennék kivétel?”. A fárasztó, hajszolt munkát elkerülhetetlennek tartjuk, ez a normális, miközben emberek mennek tönkre és halnak meg a túlórák miatt. (tenygyar.hu)