Hadházy és a Momentum harmadszor fut neki Orbán 2006-mintájú kordonbontásának a Karmelitákat (Orbánt) az utca mindkét oldaláról (sajnos nem a fölhevült tömeg, hanem) az újságíróktól védő kerítésének eltávolítása céljából.

Orbán, a rettenthetetlen szabadságharcos, a Sándor-palotán keresztül sunnyog be a balhé elől a terrénumába – nehogy már szembesülnie kelljen bármivel, ami kellemetlen, ami valóságos, ami nem arról szól, amiről a Közkedvelt hadoválni szokott.

Na de, mivel kellene szembesülnie?

A jó szándékú, szorgos Hadházy a Momentum hálójába kerülve annak népszerűséghajhászó, médiafigyelmet felkeltő akciójához adja a nevét.

A dolognak semmi értelme!

Az a néhány százezer pesti, aki tudja, és akit érdekel, hogy Orbán megközelíthetetlen a független sajtó számára, kérdezni nem lehet, nem, hogy vitatkozni, semmi újat nem kap!

A többieket nem érdekli. A vidék tudomást sem szerez a protestálók akciójáról, ahogy az előzőekről sem szerzett: a kormány- és lakájmédia meg sem említi, vagy, ha mégis, Hadházy vérző arca helyett a garázdaságáról értesül.

Na de! A Momentum zuhanórepülése, melyet a választások óta visz végbe, már a párt eltűnésével fenyeget.

Donáth Anna (Cseh Katalint hátrébb lökő) előretörése csak pillanatnyi szünetet eredményezett e tendenciában.

Muszáj valamilyen produkcióval visszaszerezni, legalább egy részét az elvesztett bizalomnak, főként szavazóknak!

Az nem érdekes, hogy az akció eredménytelen, értelmetlen, bár (mint mondtam szűk nézőközönség előtt) látványos, ezen kívül más, kézzelfogható haszna nincs!

És nem feledtetheti, hogy a Momentum leginkább az ellenzék belső gladiátor-küzdelmeivel van elfoglalva, kiemelten a DK-val.

Mely belharcoknak, undorító elemeket sem nélkülöző öklözésnek, melyet különösen e párt, a DK és MZP visz végbe (az LMP, a Párbeszéd és az MSZP csendes hallgatása mellett) többek közt az a gyakorlati eredménye, hogy egy felmérés szerint, ha ma tartanának választásokat, Orbán háromnegyedet szerezne. A maradék felét pedig a csatlósa, Toroczkai.

A Momentum a DK folyamatos támadásával, a DK egypárti ellenzékkel, az LMP a „zöld” szlogennel próbál szerencsét, melyet a Párbeszéd éppen most koppintott le tőlük. Az MSZP semmivel sem! Léteznek még?

Miközben azok, akik felismerték, hogy a pártjuk a roncstemetőbe kerül, igyekeznek a DK-ba.

Kár átcsábításról beszélni! Ezek egyszerűen egyéni túlélési taktikák! Az egyetlen, egyelőre nem süllyedő hajó oldalába kapaszkodnak, hátha leesik nekik még valami, amitől 2006-ban amúgy elköszönhetnének!

A másik menekülő út (a sorból kilökötteknek/kiválóknak) a pártalapítási mánia! Idősorrendben Szanyi, Pálinkás, Jakab, MZP, Ujhelyi, most Mesterházy.

Miben reménykednek ezek az emberek?

Semmi újat nem tudnak, a kutyát se érdeklik! A választásokon való indulás elég szép összegű állami dotációval jár – vagy ne legyek ennyire rosszhiszemű?

Ámbár eleve vesztes ügyben fellépni!

És jönnek föl a számomra valaha rokonszenves, méhlegelőket kialakító, buszmegállókat felújító/telepítő Kétfarkú Kutyák!

Vajon miért? Hiszen teljesen eltűntek! Talán azért, mert kimaradtak ebből az egészen szennyes, pitiáner belháborúból, melyből az ellenzéki szavazók zömének elege lett. De, gyanítom, hogy ennyi van benne!

Azaz, majdnem semmi!

Igaz, Izlandon egyszer, saját legnagyobb meglepetésére (is) választást nyert a Viccpárt!

Pánikba esve, hogy most mi a fenét kezdenek a kormányzati hatalommal, a többi pártot kérték meg, hogy segítsenek kormányozni!

Nálunk ilyen veszély nem fenyeget!

Eközben Toroczkai pártja Orbán (2002-2010 közti) útját választotta: járja a vidéket, agitál, aláírást gyűjt, most éppen a fúrt és ásott kutak tulajdonosainak vegzálása, kizsebelése, a föld alatti vízkészlet majdani kizsákmányolása ellen: huszonhét akkumulátorgyárnak sok víz kell!

(Melyre az ellenzék egyébként – sok minden más mellett – nem harapott rá: pesti flaszterlakó számára érdektelen ügy!)

Izzadságos lábmunka, kevéssé látványos, legalábbis a pesti kávéházak ablakaiból. Sokkal kevésbé látványos, mint kordont bontani a Várban.

Csak hatékonyabb!

Gyűlik, gyűlik a nyilas párt szavazótábora!

Olyasmikkel foglalkoznak, amire vevők az emberek, ami érdekli, a személyes sorsukban, pénztárcájukban, az egzisztenciájukban érinti őket.

És mellé, lehet hinteni az ordas eszméket!

Amire szintén sok, egyre több vevő van! Egyetlen áfiumként, felelősséghárításként, bűnbak-állításként a saját tehetetlenségük, nyomorúságuk kiszolgáltatottságuk, jobbágylétük miatt.

Melyen leginkább ők nem akarnak változtatni.