A jó harminc évvel korábban megálmodott digitális utópia végül az 1990-es évektől sivár szupermarketté lett. Egy csapatnyi elszánt ember azonban minden nehézség ellenére fenntartotta az eredetihez hű projektet: a szabad szoftvereket. Az iparág óriásvállalatai által átvett és elárult ágazat mára meggyengült.
A SARS-CoV-2 vírus genomjának szekvenálása lehetővé tette a mutációk azonosítását és nyomon követését. Ez a csúcstechnológia az emberi genomhoz igazítva nagyon ígéretesnek tűnik, viszont sok befektetést igényel. De indokolt-e, hogy elsőbbséget kapjon, hogy kiemelten kezeljük?
Melyik francia hivatalos jelentés tudna belelkesíteni egy észak-koreai szerkesztőt? A Szenátus elnökségének 2021. június 3-án benyújtott, „Egészségügyi válsághelyzetek és digitális eszközök” című dokumentum, úgy tűnik, megfelel ennek az igénynek.[i]
A garázsokban vagy kis, házilaboratóriumokban született részvételi biológia elősegíti a nyitott és együttműködő tudományt, amelynek célja, hogy megszabaduljon a szellemi tulajdontól, sőt az ipartól is. Az élő anyag barkácsolói szabadelvű szellemben a tudáshoz való szabad hozzáférésre és a módszerek elsajátítására támaszkodnak. De a vállalkozói logika a legkreatívabbakat is utoléri.
Az illatosított fürdő elterjedt volt a Közel-Kelettől Japánig, eredete az ókori Egyiptomig követhető. Ugyanakkor a kereszténység elterjedésével teljesen eltűnt a középkori Európából. A női higiéniát érintő tabuk csak a 19. századra gyengülnek meg – az illatszergyártók legnagyobb örömére, akik új elvárásokat honosítanak meg.
A nyugati országok legtöbbjében a nagyvárosok lakói és vezetői is elégedetlenek. A haladás híveiként nem nézik jó szemmel, hogy milyen irányt vett az ország többi része, a kisvárosok és a vidék, amelyeket egyre inkább megkaparint a szélsőjobb és a „populizmus”. Szövetségre is léptek, hogy megszervezzék a válaszlépéseket.
Manapság csak a tőkés nyereséget növelő tevékenységet tekintik munkának és minősítik értékteremtőnek. Ami ezen a kereten kívül esik, azt improduktívnak nevezik. Pedig ha valamely tevékenységnek a részvényesek számára nincs is értéke, attól még értékes lehet a társadalom számára. Az érték megítélésének ez az eltérő koncepciója hozta létre – forradalmian és merészen – a társadalombiztosítás általános rendszerét.