A jogállamisági kritérium beemelése a költségvetési kifizetési feltételek közé olyan kemény és hosszú küzdelem volt mindkét fél részéről, hogy volt idő felkészülni a várható kompromisszum tálalásának kommunikációjára. Kérdés, hogy azok az európai polgárok, akik garanciákat szeretnének látni arra, hogy adóforintjaikat nem lopják el kormányközeli oligarchák a következő hét évben, mennyire elégedettek a magyarázatokkal?

Valószínűleg az okozza a legnagyobb csalódást a magyar ellenzéki szavazók számára, hogy Orbán Viktor ismét egérutat nyert magának, így megtartotta esélyeit arra, hogy 2022-ben ismét az ő pártja nyerje a parlamenti választást. Amennyiben ugyanis a jogállamisági kritérium az EU következő hét évre szóló költségvetésével egy időben lépett volna életbe ez a rendelkezés, akkor olyan kontroll alá került volna a Fidesz, amely folyamatosan akadályozta volna saját uralmának kiterjesztésében. Ezt a kompromisszumot ráadásul nem is igazán tudta volna megmagyarázni híveinek a kormányfő, hiszen ebben az esetben lényegi engedményeket nem tett volna az EU vezetése.

Az, hogy végül mégis jól kommunikálható kompromisszumot sikerült elérnie Orbánnak, főként a német kancellárnak köszönhető. Angela Merkel ugyanis, mint az uniós közösség soros elnöki tisztét betöltő Németország vezetője már sokkal inkább saját politikai hagyatékára koncentrál, mint az EU jövőjére. A rövidesen leköszönő kancellár számára ugyanis most két szempont volt kiemelkedően fontos: Szülessen meg időben a döntés a költségvetésről, valamint a helyreállítási alapról, ugyanakkor mégis kerüljön be a pénzosztási mechanizmus feltételrendszerébe a jogállamiság kritériuma.

Merkel - mint az ellentétek elsimításában elismert szakértő - nem akart úgy kiszállni a politikából, hogy kudarcot vall az egyik utolsó vitás kérdésben, ami hivatali ideje alatt keletkezett. Abban bízott, a vitában álló felek mindegyike úgy érzi, hogy rá tudta kényszeríteni az akaratát a másikra, ezért nyilatkozataikból az elégedettség hangja szól majd. Az Európai Parlament liberális frakciója, a Renew Europe közleményében például egyenesen a saját győzelmeként állította be Merkelnek a lengyelekkel és magyarokkal kötött egyezségét. Ebben a frakcióban ülnek többek között a Momentum képviselői, tehát távolról nem számítanak Orbán szövetségesének.

Ez a mechanizmus minden tagországot érint majd, vagyis a többség bátran áll a jogállamisági vizsgálat elé, kivéve azt a kettőt, melyek esetében már korábban is komoly kritikák fogalmazódtak meg ezen a területen.

Más kérdés, hogy a politikai frakciók értékrendjei szerint működő Európai Parlament rábólint-e majd az egyezségre. Az EP ugyanis a legfőbb uniós döntéshozó szerv, így a parlament jóváhagyása nélkül nem lép életbe az egyezség. Tudja ezt Orbán is, így győzelmi jelentéseiben is érződik, hogy még nincs teljesen lefutva az ügy. A magyar és lengyel kormányok számára az is kockázati tényező, hogy az Európai Bíróság sürgősséggel tárgyalja a jogállamiság kritériumáról szóló keresetet, így a rendelkezés felfüggesztése akár hónapokon belül megszűnhet, így nem nyertek másfél két évet, ahogy eddig számoltak.

Főként Orbánnak lenne fontos, hogy egyelőre ne kelljen a költségvetési csapok elzárásától tartania. A koronavírus miatti gazdasági visszaesés kezelése mellett fontos számára az is, hogy saját oligarcháinak is tudjon kedvezni a források lehívásával. Bár a migráció kérdését senki se akarta összekötni a költségvetési kérdésekkel, de Orbán azt sugallta folyamatosan a vita folyamán, hogy végső soron a menekültek befogadására akarja rávenni Magyarországot az EU. Az alku után ezért is gúnyolódott Soros Györgyön, aki szerinte csatát vesztett az alku megkötésével.

Arról viszont nem igazán beszél a magyar kormányfő, hogy amennyiben az Európai Bíróság zöld utat ad a jogállami mechanizmusnak, az visszamenőleg kell majd alkalmazni, így ez is korlátozza némileg a lengyel és magyar kormányok mozgásterét. Pontosan nem lehet tudni, hogy mit jelentene a visszamenőleges hatály, de ott lebegne a két kormányfő feje fölött annak a lehetősége, hogy súlyos milliárdokat kell visszafizetnie a közös kasszába, amennyiben bebizonyosodik a korrupció vádja esetükben. Van még egy olyan szempont, amit kevesen vettek figyelembe eddig: Ez a mechanizmus minden tagországot érint majd, vagyis a többség bátran áll a jogállamisági vizsgálat elé, kivéve azt a kettőt, melyek esetében már korábban is komoly kritikák fogalmazódtak meg ezen a területen.

Forrás: Twitter

Végül vessünk fel még egy fontos szempontot! Nem lett-e volna elegendő Magyarország esetében azt kikényszeríteni, hogy legyen tagja az Európai Ügyészségnek, amely garanciát jelent a korrupció hathatós vizsgálatára? Persze, ezzel még nem oldották volna meg a bíróságok függetlenségének, valamint a sajtó szabadságának kérdését, ám a jogállami mechanizmus sem nyújt egyértelmű biztosítékot ezekre. Talán a kevesebb elég lett volna, és akkor Orbán Viktor se ünnepeltette volna magát az egyezség megszületése után. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: "Olykor elég az ellenség alól kilőni a lovat, ráadásul sokkal nagyobb célpont, mint a sápadtarcú feje."

Szegedi Kattintós