A koronavírus-járvány előtt is volt rá példa, hogy a 2010 és 2013 között nemzetgazdasági miniszterként dolgozó, azóta pedig a monetáris politikát irányító Matolcsy nem értett egyet mindenben a kormány aktuális gazdaságpolitikájával. A járvány második hulláma óta viszont sűrűsödnek a kritikus cikkek, kiszólások, aggodalmaskodó sajtótájékoztatók. Mostanra ráadásul a jegybankelnök egész cikksorozatot indított, amelynek fő témája a kormány éles kritikája, ezek a cikkek pedig nem máshol mennek, mint a kormánypárti médiabirodalom leginkább szimbolikus termékében, a Magyar Nemzetben.

A 444 cikke

Mindez persze nem lenne teljesen meglepő egy olyan rendszerben sem, ahol - ahogy elvileg Magyarországon is - a jegybank a kormánytól független gazdaságirányító intézmény, szigorú mandátummal és kevés, de annál hatásosabb eszközökkel. Matolcsy György jegybankelnöksége viszont pont nem erről szólt, hanem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a kormány kéz a kézben, úgymond stratégiai szövetségben dolgoznak együtt. Így feltűnő, hogy Matolcsy egy ideje kifejezetten élesen bírálja a kormány válságkezelő gazdaságpolitikáját, sőt, azt, ahogy Orbán Viktor az elmúlt 8 évben megszervezte és kiosztotta a gazdasági feladatokat a kormányaiban.

A cikk nem próbálja meg találgatni, hogy mi miatt lehet konfliktus a kormány és a jegybank, Orbán Viktor, Varga Mihály és Matolcsy György között, vagy hogy egyáltalán létezik-e konfliktus, vagy színjáték az egész, és hogy bármelyik esetben milyen kimenete lehet mindennek.

Viszont a cikk írója, Csurgó Dénes igyekszik végigvenni, hogy Matolcsy György írásai és nyilatkozatai alapján hogyan alakult az elmúlt kicsit több mint egy évben ez a viszony, és mit állít a jegybankelnök a magyar gazdaságpolitikáról és kormányzásról úgy általában.

Matolcsy régi dala

Sokan rácsodálkoztak arra, hogy az elmúlt hónapokban milyen élesen kritizálta Matolcsy György a kormány gazdaságpolitikáját, ami főleg annak fényében különös, hogy korábban kicsit más dallamot fütyült. A jegybankelnök hosszú évekig adta elő folyton ugyanazt a történetet Magyarország, az Orbán-kormány és persze saját sikeréről. Ez valahogy így hangzott: 2010-ben rettenetes állapotban vette át a Fidesz a magyar gazdaságot és a költségvetést, de

• először - Matolcsy mint gazdasági miniszter vezetésével - sikerült unortodox módszerekkel fordulatot végrehajtani a költségvetési politikában, vagyis a különadók bevezetésével, a magánnyugdíj-vagyon államosításával és, mondjuk úgy, kreatív felhasználásával visszafizetni az IMF-hitelt és konszolidálni a költségvetést.
• majd - Matolcsy mint jegybankelnök vezetésével - jöhetett a monetáris politikai fordulat, vagyis az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával szembe menő Simor András után olyan ember került a jegybank élére, aki egy húron pendül a kormánnyal, és aki kamatcsökkentéssel, növekedési hitelprogrammal és hasonlókkal élénkíti a gazdaságot.

Matolcsy szeret úgy fogalmazni, hogy az MNB és a kormány stratégiai szövetséget kötött, ez a szövetség pedig a Trianon utáni 100 év legsikeresebb évtizedével ajándékozta meg az országot.

Sokáig teljes volt az összhang, a kormány és a jegybank között kis túlzással legfeljebb olyanokban volt nézeteltérés, hogy nagyon jók vagy kiválóak lesznek az aktuális növekedési adatok, és hogy már 2030-ra, vagy csak 2050-re érjük be Ausztriát.

Orbán Viktor és Matolcsy György, az MNB elnöke a Lámfalussy Konferencián a budapesti Marriott hotelben 2017. január 23-án. -  Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

Az első pofonok

2019 őszén viszont valami történt, Matolcsy György nem bírta már magában tartani az indulatait, és a kedvenc szócsövének számító Növekedés.hu oldalon megjelent cikkében, ahogy az Index újságírója fogalmazott,

A jegybankelnök páros lábbal beleszállt Varga Mihály pénzügyminiszterbe.

A cikkben Matolcsy alapvetően Varga egy közgazdász közönségnek előadott konferencia-előadását szedi szét, igaz, nem igazán konzisztens módon: beszól a pénzügyminiszternek, hogy túl pesszimista a gazdasági kilátásokat illetően, de közben nem elég pesszimista vagy realista bizonyos, a gazdasági kilátásokat rontó tényezőkkel kapcsolatban. Látszólag azon is felhúzta magát, hogy Varga az előadásában arról beszélt, milyen árfolyamcélra lenne szükség, ami jegybanki hatáskör, bár, mint ahogy ez az egész cikk is jelzi, Matolcsy abban nem szokta visszafogni magát, hogy olyan gazdaságpolitikai kérdésekben szólaljon fel, amihez az MNB-nek nincs semmi köze.

Szintén előrevetíti a mostani trendeket az, hogy Matolcsy nagyon óvatosan és ügyesen úgy fogalmazza meg a kritikáját, hogy Orbán Viktorra még véletlenül se mondjon mást, mint dicséretet. Erre azóta is mindig törekszik, bár, szerintem legalábbis, később ez már sokkal nehézkesebben megy a jegybankelnöknek.

2020 januárjában az egykori nemzetgazdasági miniszter már egy kicsit messzebb merészkedett, amikor szintén a Növekedés.hu-n arról írt, hogy a kormány lakáspolitikája kudarcot vallott.

Ebben Matolcsy már nem Varga Mihály véleményébe, hanem a kormány egyik központi gazdaság- és társadalompolitikai lépéscsomagjába köt bele, azt állítva róla, hogy az többet ártott, mint használt, vagy ahogy a szerző fogalmazott: “siker helyett kudarcot szült”. Ugyan a családpolitikai intézkedések - a csok, a babaváró hitel, az összes többi hasonló támogatás, ami a kormány talán legfontosabb politikája volt, úgymond a Fidesz mosolygós arca az ökölrázó migránsozás mellett - ugyan jó szándékúak voltak, de elhibázottak, mert csak a kereslet támogatásával foglalkoztak, ezzel az egekbe tornázva az ingatlanárakat.

Hogy ez miért történhetett így? Mert - mondja Matolcsy - nem volt egy központi szerv, egy gazdaságpolitikai idegközpont, amely összehangolta volna a családtámogatásokat a területfejlesztéssel, szakképzéssel, állami beruházásokkal, és amely stratégiát alkotott volna, víziókat vizionált volna, amiket aztán hatékonyan megvalósít. Bezzeg az első Orbán-kormány 2000-ben indított lakáspolitikai programjával nem voltak ilyen gondok, annak hatására 2004-re 44 ezer új lakás épült, még úgy is, hogy 2002-ben a Medgyessy-kormány kivezette a Fidesz támogatásait, ami ugye a devizahitelek megjelenéséhez vezetett.

És hogy ki volt a gazdasági miniszter akkor, amikor az Orbán-kormány még tudott jó lakáspolitikát csinálni? Természetesen Matolcsy György.

A varázsló odacsap

A koronavírus-járvány közben aztán az MNB elnöke egyre élesebb kritikát engedett meg magának, előbb a kormány válságkezelésével, aztán az elmúlt évek teljes gazdaságpolitikai víziójával kapcsolatban. De csak azután, hogy ő maga is nagyon melléfogott.

Matolcsy Györgynek minden nagy ívű globális folyamathoz hasonlóan a koronavírus okozta válságról is határozott, sarkos, és Varga Mihályétól eltérő véleménye volt. Mégpedig az, hogy ez egy rövid válság lesz, ami után a gazdaság visszapattan, vagyis V alakú lesz a kilábalás. Erről beszélt 2020 áprilisában az MTI-nek is, hangsúlyozva, hogy a kormány és a nemzeti bank addig meghozott gazdaságvédelmi programjai elegendő alapot teremtenek ehhez, és a magyar GDP a 2020-as évben is növekedni fog. Vagyis nem lesz semmi baj, “a magyar gazdaság igenis nagy lehetőségek kapujában áll”.

Orbán Viktor miniszterelnök (b2), Varga Mihály pénzügyminiszter (b), Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (j) és Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a kamara gazdasági évnyitóján az InterContinental Budapest szállóban 2020. március 10-én   Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

Ezt olyan meggyőzően állította, hogy még a kormány és a Fidesz aggódó tagjait is sikerült meggyőznie. Hiába számított a pénzügyminisztérium a legtöbb gazdasági elemzővel együtt komoly, akár 10 százalékos visszaesésre 2020 második negyedévében, a kormánypárti politikusok mégis inkább Matolcsynak hittek, és belenyugodtak, hogy nem lesz semmi baj, nem kell egy gazdasági válság politikai hatásai miatt aggódniuk nem sokkal a választások előtt. Miért? Mert, ahogy a Direkt36 megírta,

a Fideszben amolyan varázslóként gondoltak Matolcsy Györgyre, aki mond néha olyan dolgokat, amikre racionálisan nem számítana az ember, de aztán mégis igaza lesz.

A járvány okozta válsággal kapcsolatban viszont nem lett, a tavalyi második negyedévben 13,2 százalékkal, egész évben pedig 5 százalékkal esett vissza a GDP. Ráadásul a járvány alatti visszaesés az egész régióban nálunk volt a legdurvább. Hogyan tévedhetett ekkorát a gazdaságpolitika nagy varázslója? Matolcsy nyíltan beszélt erről, de abban nem volt köszönet.

• Egyrészt saját bevallása szerint a V alakú kilábalásról szóló előrejelzése arra a feltevésre alapult, hogy nem lesz második hullám - érdemes azért megjegyezni, hogy a tragikus második negyedéves adatok még a második hullám előtti, 2020 áprilisától július végéig terjedő időszakra vonatkoztak.
• Másrészt a kormány nem tett eleget azért, hogy felpörgesse a közösségi fogyasztást és az állami beruházásokat. A kormányzati gazdaságpolitikának ezek a hibái a jegybankelnök szerint együttesen úgy 2-2,5 százalékkal vethették vissza a 2020-as GDP-t.

Matolcsy kritikája érdekesen egybecseng liberális közgazdászok elemzéseivel, akik szerint a kormány nem mert eleget és elég jól költeni a járvány első hulláma alatt. Az ebben a cikkben összefoglalt érvelés szerint a kormány a költségvetési hiány elszállásától tartva nem adott közvetlen támogatást az állampolgároknak, és a bajba jutott cégeknek is alig. Így nem sikerült eléggé felpörgetni a belső fogyasztást, ami nagyobb gazdasági visszaeséshez, ezen keresztül pedig nagyobb költségvetési hiányhoz vezetett.

A költségvetési hiány aztán a kormány és a jegybank, vagy inkább Matolcsy György és Varga Mihály következő konfliktusának is a középpontjában állt, a jegybankelnöknek ugyanis nagyon nem tetszett a kormány 2022-es költségvetési terve. A Pénzügyminisztérium 5,2 százalékos gazdasági növekedés mellett 5,9 százalékos hiánnyal tervezte a választási év költségvetését, ami viszont Orbán Viktor és Varga Mihály szerint határozottan nem választási költségvetés, hanem a gazdaság újjáépítéséhez van rá szükség. A kormányzati érvelés szerint az Európai Unió a válság miatt elnézőbb a nagyobb deficitekkel szemben, ezt a lehetőséget pedig ki kell használni arra, hogy, ahogy Varga Mihály fogalmazott, a kanyarban előzzünk.

A 2010 után teljesen erőtlen, szimbolikus szervezetté alakított Költségvetési Tanács viszont, amelynek három egyharmadát Matolcsy György teszi ki, a megszokotthoz képest elég határozottan szembehelyezkedett a kormánnyal, mondván, hogy 5 százalék fölötti növekedésnél már inkább csökkenteni lehetne és kellene a költségvetési hiányt, nem tovább költekezni.

Hogy mennyire máshogy látja a megfelelő cselekvést a jegybank, mint a PM, abban is látszik, hogy az MNB júniusban, 10 év után először kamatemelési ciklusba kezdett, mondván, hogy a magyar gazdaság elindult a túlfűtöttség irányába, ami élénkítés helyett az inflációt növeli. Az MNB vezetői pedig, ahol csak lehet, elmondják, hogy bizony ideje lenne elkezdeni egyensúlyba hozni a költségvetést, mert ez az egyik tényező, ami miatt ők szükségesnek látják a kamatemelést. Aztán, hogy egy kicsit oldják a feszültséget, Orbán Viktor elment az MNB-be, megnézte az aranytartalékot, és azt mondta Matolcsyéknak, hogy vegyenek még aranyat. Vettek is.

(Nem) Orbán a hibás

Némi közös aranynézegetés viszont nem old meg mindent, Matolcsy pedig azóta egész cikksorozatot indított a Magyar Nemzetben, aminek fontos eleme a kormány gazdaságpolitikájának szapulása. De nem csak a válságkezelő lépéseké, hanem úgy általában a 2013 óta eltelt időszaké. Mindezt viszont úgy, hogy közben, ahogy eddig is, Orbán Viktorral szemben semmi negatívat nem állít. Mindez elég érdekes képet fest arról, hogy hogyan képzeli el, vagy legalábbis hogyan írja le Matolcsy György egykori insiderként, most félig a pálya széléről, hogy hogyan is működik az Orbán-kormány kamarillapolitikája.

A Magyar Nemzetben megjelent cikkei szerint már nem is az Matolcsy baja, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter mit csinál, hanem hogy egyáltalán van pénzügyminisztérium.

Augusztus elején megjelent, “a gazdaságpolitikai intézményrendszer tartalékai” című írásában azt állítja, hogy 2013-ban hiba volt az addig általa irányított Nemzetgazdasági Minisztériumot Pénzügyminisztériummá alakítani, és a kormányzati gazdaságpolitika irányítását egy pénzügyminiszterre bízni. Az NGM egykori vezetője szerint ugyanis az általa irányított intézmény több volt, mint egy átnevezett pénzügyminisztérium, egy központ volt, ahol minden gazdaságpolitikához kapcsolódó kérdés összefutott. Matolcsy szerint azzal, hogy a PM lett a gazdaságpolitika új főintézménye, vákuum alakult ki, hiszen mindent a költségvetési érdekeknek vetettek alá. “Ez szakított a polgári oldal korábbi vezető elvével, ami szerint nem lehet az éves költségvetési érdek a gazdaságpolitika iránytűje. Ez olyan szakítás, mintha a nemzeti oldal a politika színterén feladná a nemzet, a kereszténység vagy a család eszméjét” - írja a jegybankelnök.

Igaz, hogy létrejöttek más fontos gazdasági minisztériumok, mint Seszták Miklós vezetésével a fejlesztési minisztérium, aztán Palkovics alatt az ITM, de Matolcsy szerint ezek - a 2010-es kormányalakítás belső hatalmi harcai miatt - nem váltak olyan gazdaságpolitikai centrummá, mint az NGM volt, hiszen kimaradt belőlük a költségvetés kezelése. Nagyjából erre gondolhat a jegybankelnök, amikor azt írja, hogy a “2010–2019 közötti siker két eleme – az egyensúlyok helyreállítása és az EU átlagához történő fokozatos felzárkózás – nem hozott olyan mértékű fordulatot, amely elérte volna a baltiak, a lengyelek és a románok lendületét. Ennek döntő okai az állami működés hiányosságai, kiemelten a kormányzati működés gyengeségei.”

“Nálunk az eddigi – versenytársainkkal összehasonlítva – közepes gazdasági teljesítmény egy közepes kormányzati teljesítményből eredt ebben az évtizedben. Megfordítva, azért volt csak közepes a magyar felzárkózási teljesítmény, mert az állami működés hatékonysága közepes volt.”

Bezzeg, ha megmaradt volna valamilyen, az NGM-hez hasonlító gazdasági csúcsminisztérium, akkor

• Sokkal hatékonyabban lehetett volna kiosztani az uniós támogatásokat, ezzel 5-7 ezer milliárd forint extra bevételt generálva a költségvetésnek is;
• Sikeresebben lehetett volna menedzselni a lakáspolitikát, hogy az ne csak a keresletet növelje, de 30-40 ezer új lakás felépítésével a kínálatot is bővítse;
• Már 5 éve végre lehetett volna hajtani a szükséges, versenyképességet növelő intézkedéseket, ezzel évi 1-2 százalékkal növelve a GDP-t;
• Felgyorsult volna a digitális átmenet, szintén évi 1 százalékkal járulva hozzá a GDP-hez;
• Hatékonyabban lehetett volna kivitelezni az állami beruházásokat, aminek köszönhetően kisebb lett volna a gazdasági visszaesés a járvány alatt;
• És minden makrogazdasági mutatóban közelebb kerültünk volna a nyugathoz, mint az ország modern történetében valaha.

Vagyis Matolcsy szerint ha abban a struktúrában működött volna tovább a magyar gazdaságpolitika, amit ő vezetett 2013-ig, akkor legalább 3 százalékkal, de talán még nagyobb mértékben nőtt volna a magyar GDP az elmúlt években. Ha ez így lett volna, azzal Magyarország a válság előtti években párszor akár az EU legdinamikusabban növekvő gazdasága lehetett volna, de a top 3-ból szinte kiejthetetlen lett volna. Persze nem biztos, hogy minden összejött volna, de engedjük meg a jegybankelnöknek ezt a fantáziálást.

Kérdés, hogy ki ezért a felelős, pontosabban hogy hol van ebben a kormány szerkezetét folyton változtató Orbán Viktor felelőssége.

Erre Matolcsy nem ad egyértelmű választ, ami nagyon furcsa. Írásaiban a miniszterelnök leginkább akkor jelenik meg, ha valami elromlott dolgot kell helyrehozni, például amikor a fent említett gazdaságpolitikai vákuumot próbálta megoldani, sikertelenül.

“A miniszterelnök és a kormány – a tárgyalt időszakban – minden esetben racionális döntéseket hozott a gazdaságpolitika intézményeinek munkamegosztásáról. Megítélésem szerint azonban a döntő pillanatokban nem a legjobb döntést, inkább a könnyebb ellenállást választották.” - írja legutóbbi Magyar Nemzetes cikkében Matolcsy.

Orbán Viktor miniszterelnök (sajtótájékoztatót tart Matolcsy Györggyel, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökével, miután a jegybankelnök társaságában megtekintette az MNB által őrzött aranytartalékot Budapesten, az MNB logisztika központjában 2021. július 6-án. -  Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

Az MNB elnöke szerint tehát terheli valamekkora felelősség Orbánt, de az, hogy 2013 óta szerinte lényegében elrontja a magyar gazdaságpolitika szervezését, nem azt jelenti, hogy a miniszterelnök igazából alkalmatlan lenne erre a feladatra. Kicsit olyan inkább ez az értelmezés, mintha Matolcsy azt gondolná, hogy Orbán rossz tanácsokat kap, vagy rossz helyzetekbe keveredett, amikből valahogy azért igyekezett, többek között Matolcsy segítségével kikeveredni, és akire azért lehet hatni, hogy talán a következő ciklusban, ha lesz olyan, ne kövesse el harmadszorra ugyanazt a hibát. “Ma is több változat létezik a 2030-ig tartó gazdasági fejlődésre. A mi jövőnkből is egyszer múlt lesz, és kizárólag rajtunk áll, hogy melyik változat győz. Tanuljunk a múlt hibáiból, hogy mindannyian győztesek legyünk.”

Ez a nézet, olvasat viszont annak tudatában kicsit sántít, hogy Orbán mindig is nagyon tudatosan alakítgatja a kormányait, épít föl és rombol le csúcsminisztériumokat, erősít és aztán aláz meg csúcsminisztereket. Lázár Jánoshoz vagy Seszták Miklóshoz képest Matolcsy igazából még jól járt azzal, hogy az NGM-ből a kényelmes, nagy presztízsű és viszonylag nagy hatalmú nemzeti bankba került. Hogy mi lesz a 2018-2022-es ciklus felépített majd lerombolt csúcsminiszterével, Palkovics Lászlóval, az majd elválik. Nem tudni persze, hogy Matolcsy György mit szeretne elérni ezekkel a cikkekkel, a kibeszéléssel, a betartással, de amit az Orbán-rendszer kremlinológiájáról tudni lehet, az alapján nem biztos, hogy a legjobb módszert választja, ha vissza akar kerülni a tűz közelébe, vagy ha azt akarja, hogy a miniszterelnök meghallgassa, és megfogadja a tanácsait. Főleg, hogy Orbán Viktornak már az a Nagy Márton ad gazdasági tanácsokat, akit Matolcsy tavaly májusban rúgott ki az MNB alelnöki székéből. (444.hu)