h i r d e t é s

Egy modern rabszolgatartó Esztergomban

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Egy modern rabszolgatartó Esztergomban

2019. február 14. - 15:20

 

Nem törte össze magát a Suzuki sajtósa, ugyan azt a semmitmondó közleményt küldte el lapunknak, amelyet szinte a hosszadalmas válaszadással egy időben az MTI-nek is elküldött a gyár.

Egy kiürítési gyakorlat az esztergomi Suzuki-gyárban - Fotó: Magyar Suzuki Zrt.

Nem törte össze magát a Suzuki sajtósa, ugyan azt a semmitmondó közleményt küldte el lapunknak, amelyet szinte a hosszadalmas válaszadással egy időben az MTI-nek is elküldött a gyár.

A Suzuki gyár közleményének egyetlen bekezdése jól mutatja a cég hozzáállását a dolgozóihoz.

A munkaügyi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatást a személyiségi jogok védelme és vállalatunk etikai normái miatt nem áll módunkban adni, minden munkavállalóval kapcsolatos kérdés kizárólag az érintettekre tartozik. Ezekkel kapcsolatos információkat harmadik félnek semmilyen esetben nem adunk ki, találgatásokat sem kommentálunk. 

- azt már megszoktuk, hogy sokszor elbeszélnek a válaszadáskor, mindenről írnak, csak a konkrét kérdésekre nem érkezik válasz. Ez sajnos nem csak a Suzukira, hanem szinte a legtöbb gazdasági szereplőre is vonatkozik.

Azonban számunkra nem volt kielégítő a hivatalos válasz, oknyomozásba kezdtünk és gyári forrásaink kivétel nélkül megerősítették azokat a feltevéseinket, hogy bár

A Magyar Suzuki Zrt.-nél stabil létszámú munkaerő állománnyal zajlik a termelés, így biztosított a hazai és európai piacokról érkező megrendelések kiszolgálása.

- azért mégsem olyan rózsaszín a helyzet, mint amit a Suzuki közleménye sugall.

Bennünket továbbra is élénken foglalkoztat Sz. Gábor azonnali hatályú kirúgása, a biztonsági őrökkel kikísért, a cégnél 13 éve dolgozó munkatárs ügye, az alakuló szakszervezet felsőbb utasításra történő ellehetetlenítése.

Kérdeztünk és nem telt bele sok időbe, amíg találtunk olyan bátor Suzukisokat, akik – természetesen név nélkül -, de nyilatkoztak arról, hogy mi történik a gyár falain belül.

A probléma – szokás szerit – több szereplős és összetett. Nehéz sorrendet állítani a dolgozók által említettek között.

Bérfeszültség

Talán ez a probléma az, amely a leginkább hatással van a munkamorálra. Úgy tudjuk az Audi Hungária 306 ezer forintos kezdő fizetést ad ugyanarra a munkára, amelyért a Suzukiban 170 ezer forintot fizetnek. Nem véletlen az, hogy a lapunknak nyilatkozók közül többen is beadták már az átvételi kérelmüket a győri Audihoz. Ezek az autóipari munkások kivétel nélkül teljesítik az Audi feltételeit, többek között azt, hogy minimum 6 hónapos autógyártási gyakorlattal rendelkeznek.

A munkabérekhez tartozik még az is, hogy a Suzukiban 10 év munkaviszony után a nettó fizetések elérhetik akár a 210-215 ezer forintos sávot. Ez azt jelenti, hogy bár nagyon hangzatos az, hogy „folyamatos megbecsülés”, de elszomorító, hogy a japán autógyár mindössze évi 4000 forinttal honorálja a dolgozói lojalitást.

Üzemi tanács vs. szakszervezet

Korábban már írtam, hogy melyek a lényeges különbségek a két szerveződés között. A szakszervezet és az Üzemi Tanács között az egyik legmarkánsabb különbség, hogy a sztrájkjoggal csak a szakszervezet élhet.

A legutóbbi hírek szerint a Vasas Szakszervezet kezdett toborzásba a gyár parkolójában. Ez a szakszervezeti toborzás törte derékba Sz. Gábor karrierjét is, hiszen 20 perc alatt, több mint százan írták alá a szakszervezetnek a belépési papírokat. Mások is megírták, hogy a Vasas Szakszervezet munkaügyi perre készül - a gyárnak megéri a per is, hiszen jóval kisebb költsége lesz egy ilyen pernek, még akkor is, ha elbukja a munkáltató, mintha szakszervezet szerveződne és kétszámjegyű béremelésre kényszerülnének.

Arra a kérdésemre, hogy most akkor van-e szakszervezet a gyárban vagy sem, nem tudnak a dolgozók egyértelmű választ adni.

30% - 70%

A Suzukiban a munkaerőhiány miatt elfogyott a törzsgárda, a dolgozók 70 százaléka az ország keleti feléből, munkaerő kölcsönző cégeken keresztül dolgozik. Tudomásunk szerint mintegy 50-70 szlovák állampolgár dolgozik még a gyárban, a többieket elszívták már a jobban fizető szlovák autógyárak. Külsős, munkaerő közvetítő cégekre pedig azért van szükség, mert a gyári toborzás már eredménytelen. Úgy hallottuk, hogy az utolsó gyári állástoborzó kampányra mindössze egyetlen ember jelentkezett.

A munkaerő közvetítő cégeken keresztül dolgozók pedig nem érdekeltek egy szakszervezetben. Ezeknek az embereknek mindegy, hogy mennyit keresnek. Régi Suzukisok azt mondják, teljesen lazán és következmények nélkül gondolkoznak.

„Csak bulira meg drogra meglegyen, a többi nem érdekel”. – mesélik forrásaink. Ahogy az is mindennapos, hogy a „külsősök” csak akkor jönnek be felvenni a munkát, ha nem nagyon rúgtak be előző nap.

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden munkaerő-kölcsönzős dolgozó ilyen, de sajnos a többségükre igaz a fenti állítás forrásaink szerint.

Rabszolgatartás a köbön

Forrásaink megerősítették, hogy a gyár már bevezette a kötelező túlórát, amelynek jelenlegi mértéke közel 3 óra – így van meg a 12 órás műszak.
Az esti műszak 11:45-ig tartana, így jönne ki a napi 9 óra, de még rá kell húzni kötelezően másfél órát. Így mindenki hajnali 1:31-kor véget, azaz senki sem kerül hajnali kettőnél előbb ágyba.
Most persze felszisszenhet a kedves olvasó, hogy legalább kifizetik-e a túlórát. Kifizetik, de akkor is, gondoljanak bele, mit jelenthet fizikailag és pszichésen az, hogy ledolgozik a sor mellett 9 órát az ember és még másfél órát kötelezően túlórázhat is.

Sok dolgozót az első munkanap után már nem is látnak többet.

Óriási a haszon, alamizsna a fizetés

A cég gazdálkodására rálátó forrásunk szerint az esztergomi Suzuki gyár bérköltsége az éves haszon 1 százalékát teszi ki. A vállalat a haszon 39 százalékát fordítja vissza fejlesztésre, a tiszta haszon 50 százalék felett van. Ha és amennyiben ez így van, akkor ez kizsákmányolás a köbön, modern rabszolgatartás!

Nem szabad szó nélkül hagyni azt sem, hogy vannak, akik Tatabányáról ingáznak és ne feledkezzünk meg a gyerekes dolgozókról, akiknek 6-kor szól a csengő, fel kell venni a munkát, hiszen a sor nem állhat meg. Azt pedig, hogy ezeknek a szülőknek a gyerekei hogyan jutnak el az óvoda, a vezetés szerint egyéni szociális probléma, mindenki oldja meg úgy, ahogy tudja.

Írhatnám a közhelyet, hogy az emberek félnek, nem mernek megszólalni. A nevüket most sem vállalják, amit meg tudok érteni, elég csak az azonnali hatállyal elbocsájtott Sz. Gáborra gondolni. 


 

h i r d e t é s