Azt hiszem, hogy pont én voltam az a hülye, aki néhány napja-hete arról elmélkedtem bele a vakvilágba, hogy a Polt Péter-féle ügyészség gondosan körültekintő ügyködésének köszönhetően Tarsoly Csaba valószínűleg röhögve megússza az elszámoltatást és a büntetőjogi felelősségrevonást, attól függetlenül, hogy Matolcsy ámokfutása jegybanki alapítványainak szédületes közpénzszórása mellett, a bedőlt Quaestor körül csúcsosodik az utóbbi évtized legnagyobb magyar pénzügyi botránya.

Amennyiben a Tarsoly által igazgatott brókercég fiktív és nem fiktív kötvényekből mintegy 210 milliárd forintra tehető összkárt okozott a jóhiszemű magyar állampolgároknak.

Jogállamban a különösen jelentős kárt okozó csalásnak a jutalma olyan 25 év börtönbüntetés szokott lenni, ehhez képest –  mint írtam én is, mások is – a Quaestor-vezérnek és társainak felelősségre vonása valószínűleg el sem jut a tárgyalásig. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az 1548 oldalas vádirat nem tartalmazza a bizonyítási eszközök megfelelő megjelölését, vagyis azt, hogy mely bizonyíték mely cselekmény bizonyítására szolgál.

Ilyen körülmények között a bíróságnak lenne a dolga (amely bíróságnak egyáltalán nem ez a dolga!) hogy a tonnányi papír és gigaterrabájtnyi adatok között megfejtse az összefüggéseket azért, mert az ügyészség – valószínűleg felsőbb utasításra – ezt nem hajlandó megtenni. És mivel/ha/amennyiben az ügyészség nem hajlandó teljesíteni a hiánypótlást, akkor a bíróság a büntetőeljárást május 31-e után megszünteti. Tarsolyt várja a koktél a Bahamákon, a károsultak pedig beledőlhetnek a kardjukba.

Ehhez képest ha nem is fejlemény, de újabb aggasztó részlet derült ki. Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője április végén arról kérdezte Polt Pétert, kihallgatta-e az ügyészség Tarsoly Csaba személyi titkárát a Quaestor-nyomozás során? Válaszában a Polt nevű bizonyíték-megsemmisítő, nagyvonalúan félrenéző, rohadt sok közpénzből jól tartott berendezés azt válaszolta, hogy ügyészi nyomozás hatáskörébe tartozó bűncselekmény gyanúja nem merült fel, így az ügyben ügyész nyomozási cselekményt nem végzett. Mert az ügyben kizárólag a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya, ugyan mi köze lehetne Poltnak ehhez az egészhez? Ezért aztán:

A beszerzett bizonyítékok értékelése során nem merült fel adat arra, hogy Mikuska Zoltán az ügy megítélése szempontjából jelentős bizonyítandó tényről tudomással bírna, valamint arra sem, hogy a feltárt bűncselekményekben bármilyen módon közreműködött volna, így az eljáró nyomozó hatóság sem gyanúsítottként sem tanúként nem hallgatta ki.

Miközben Polt Péternek nyilván semmi köze semmihez, azért emlékezzünk arra, hogy Tarsoly személyi titkárának, Mikuska Zoltánnak Polt Péter legfőbb ügyész az „apósjelöltje”. Meg arra is, hogy amikor Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke bűnsegédnek nevezte Poltot azért, mert az általa vezetett ügyészség hagyta szabadlábon tevékenykedni Tarsoly Csabát, aki a botrány ellenére is megpróbált túladni a bedőlt cégen, valamint azért, mert Polt elfogultságáról beszélt a brókerügyben (lánya Tarsoly Csaba titkárának élettársa volt, felesége pedig vezető pozíciót töltött be a Quaestor felügyeleti szervénél), a magyar jogállam rákfenéje pert indított, a becsülete, valamint jó hírneve megsértése okán sírt a pofája.

Aztán kiderült, hogy Szigetvári csak a tényekről beszélt, hamisítást nem követett el, állításainak volt valós ténybeli alapja, a 2 milliós kártérítés nem járt Poltnak. Nos, miután az ügyészség egyébként is mindent megtesz azért, hogy Tarsolyt futni hagyja, ez itt egy újabb csemege alakú bizonyíték arra nézvést, hogy ez az ember mindenhol ott van és mindenben nyakig benne van, ahol hatalmas összegeknek következmények nélkül nyoma vész.

Egy példátlanul súlyos pénzügyi csalásról, emberek százainak átveréséről van szó és a legfőbb ügyésznek nem tartozik a hatáskörébe nyomozni? A Polt-család tökig-homlokig benne van a milliárdos MNB-botrányban (még egyszer: Polt felesége több jegybanki alapítvány felügyelőbizottsági tagja), tökig-nyakig a milliárdos Quaestor-botrányban (még egyszer: Polt lánya Tarsoly titkárának a nője/leendő felesége), ez a legfőbb ügyésznek alig nevezhető marionett figura pedig él, virul és beleröhögi az arcunkba, hogy sem gyanú, sem terhelő adat nem merült fel? Vagyis Tarsoly titkára, Polt leendő veje kurvára nem tudhatott semmit arról, hogy főnöke kivel találkozott, kikkel egyeztetett, milyen tranzakciókat, ügyleteket bonyolított. Nem, b*zmeg, mert kizárólag kávét főzött. Tényleg.

Tehát a szemünk előtt zajlik minden idők egyik legsúlyosabb gazdasági bűncselekménye, a fő elkövető legközelebbi munkatársát viszont nem lehet kihallgatni, mert fel sem merül, hogy köze lehetne az egészhez. Fel tudja ezt fogni valaki ép ésszel? Nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy Mikuska Zoltán a feltárt bűncselekményekben bármilyen módon közreműködött volna!!! És a soha a büdös életben fel nem tárt bűncselekményekkel mi a helyzet, Polt? Meddig lehet még ezt művelni, hány rinocérosznak kell elsüllyednie még szégyenében, hogy ez a kártékony politikailag irányított, erkölcstelen, elvtelen, minden jogászok szégyene eltakarodjon az anyja keservébe? Hány embernek kell még mindenét elveszítenie, hogy a valódi bűnösök és a bűnösöket futni hagyó, bűnjel-eltakarító taknyok oda kerüljenek, ahol a helyük van?

Kinek van még kétsége afelől, hogy a politikával összefonódó, szervezett gazdasági bűnözés elsőszámú, kulcsfontosságú pillére ez a Polt nevű homo sapiens? Senkinek. Az egész családja, annak különféle fontos pozíciókban ülő tagjai fogaskerekei ennek a rohadt rendszernek, de e szervilis senkiházi nélkül ez az egész rendszer sem működhetne. Polt Péter, aki egyszemélyben annyi kárt okozott ennek az országnak, mint amennyit milliós migránshordák nem tudnának, a lehető legjobb bizonyíték arra: napról napra csökken az esélye annak, hogy ezt a rendszert demokratikus úton le lehessen váltani.

Szerző: Molnár Bálint / kolozsvaros.com