A beszélgetés Kálmán Olga pályafutásának – szerintem – egyik legjobb teljesítménye. Úgy faggatta a képviselőt, ahogyan egy újságírónak az feladata. Lenne. Alapból.

Kálmán Olga képes volt újságíróként viselkedni, Révész Máriusz pedig hűen képviselte a pártjához és miniszterelnökéhez minden körülmények között hűséges, de sokkal inkább szervilis figurát, akinek első, második és harmadik helyen a tulajdon érdeke lebeg a szeme előtt. Márpedig ezt a magánérdeket csak és kizárólag a regnáló hatalom segítségével, Orbán Viktor óvó kötényébe bújva érvényesítheti, sehogy máshogy.

Mi ezzel a rohadt nagy baj? Csak annyi, hogy Révész Máriusz dolga nem az Orbán vezette magánvállalkozás hűséges kiszolgálása, hanem az ország érdekeinek, ezen belül az országban élők érdekeinek lehető legjobb szolgálata. De úgy tűnik, Révész Máriusznak fogalma sincs arról, hogy neki mi lenne a feladata, minek van ott, ahol és úgy általában gőze sincs arról, kitől kapja ő a fizetését. Én most innen üzenném neki és minden politikusnak – függetlenül attól, hogy kormánypárti, vagy ellenzéki – MI adjuk a fizetést. Többek között például én.

Innentől kezdve öklendeztető minden olyan mondat – márpedig ez sokszor elhangzik az interjúban – miszerint a kormány biztosít napi háromszori étkezést a rászoruló gyermekek számára, a kormány költ rengeteg pénzt a szegénység felszámolására, a kormány sok-sok milliárdot szán az éhező gyermekekre.

Máriusz kedves! Én gond nélkül elhiszem, hogy nagyon pöpec matek-fizika szakos általános iskolai tanár volt abban a néhány évben, ameddig nem politikából élt. Nade! Azt tanári diploma nélkül is illene tudni, hogy a kormány saját pénzzel nem rendelkezik, ha csak nem változtak akkorát a dolgok tegnap óta és valaki suttyomban átírta nem csak az ezerszer eszkábált alaptörvényt, de az összes tankönyvet is.

A kormány tényszerűen az én, a mi pénzünkből tesz bármit. A mi pénzünket költi. Ezzel nincs gond, ez a dolgok természetes menete. Ha a kormány jól sáfárkodik a mi közös pénzünkkel, akkor mi – állampolgárok – elégedettek vagyunk. Nem mindenki és nem egységesen, hiszen olyan nincs sehol a világon. De úgy nagyjából.

Most azonban az van kedves Máriusz, hogy a kormány szarul működik. “Nem kicsit, nagyon.” Akkor is, ha az ebben érdekeltek igyekeznek meggyőzni minket arról, hogy a szar nem is büdös, hanem direkte ibolya illatú, de egyébiránt nem is szar, hanem csokis keksz. Minden téren egyébként, de most talán maradjunk a gyermekéhezés kicsit sem jelentéktelen példájánál.

Amennyiben a kormány a MI pénzünkből majdnem háromszor annyit költ arra, hogy ne éhezzenek gyermekek ebben az országban és ennek ellenére vannak éhező gyermekek, mi több: nem igazán csökken a számuk, akkor két eset lehetséges. A gyermekek étkeztetésére kiagyalt programot valaki elbaszta, vagy az arra fordított pénzt valaki ellopta. Mivel nagyon helyesen sokszor elhangzott, hogy a kormány intézkedik ebben az ügyben, olyan túl sok fejtörést nem okoz, hol keressük a bűnöst.

Azt már csak egyszerű civilként tenném hozzá: nem gondolom, hogy az ingyenes közétkeztetés lenne a megoldás. A kormány feladata – az én véleményem szerint – az lenne, hogy minden eszközzel támogassa a gazdaság működését és lehetőséget teremtsen arra, hogy a szülők munkából tartsák el a gyermekeiket, ne pedig az óvodában/iskolában kapjanak ingyen ételt a rászorulók. Ugyanis nagyon sok gyermek és természetesen nagyon sok felnőtt is a béréből éhezik. Nincs gazdasági fejlődés, ahogy nincs társadalmi fejlődés sem.

Idióta felfogás az, hogy miért nem tanult nyelveket a kedves szülő, miért nem tanult tovább, miért nincs versenyképes szakmája, amiből lenne habzsi-dőzsi.

Például Angliában (és mindenhol máshol is) vannak segédmunkások, betanított munkások és képesek emberi életet élni. Ugyanis kell ember a gyárakba, a szalag mellé, kell rakodómunkás, kell utcaseprő, kukás és ezernyi más olyan munkavállaló, akinek nincs szüksége diplomára, sem nyelvtudásra. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a munkája ne lenne fontos és értékes. Azt sem jelenti persze, hogy a munkabére azonos kellene hogy legyen azoknak a bérével, akik sok időt és energiát szántak a tanulásra.

Ámde normális országban az úgy működik, hogy egy életképes gazdaságban a magasan kvalifikált szakemberek értéket termelnek, jól keresnek és így fizetőképes kereslet van az alacsonyan képzettek munkájára is. Érdemei és teljesítménye arányában, de mindenki meg tud élni.

Nálunk viszont az van, hogy a kormány igyekszik a közmunkát munkának feltüntetni, miközben a vegetáláshoz sem elegendő pénzért zsellérsorba kényszeríti emberek tömegeit. A nem közmunkások, akik minimálbérből vegetálnak, szintén nem keresnek annyit, amiből – ha nem is úri módon, de emberi módon meg tudnának élni.

Kedves Máriusz, ártékony kormányunk (többek között az ön közreműködésével) gyakorlatilag kiirtotta a polgári réteget. Az a pár milliárdos pedig, akik Orbán Viktor kegyelméből hihetetlen összegekhez jutnak, nem fogják működtetni az országot. Andy Vajna nem fog félmilló takarítónőt felvenni, Mészáros Lőrinc sem viteti el a szemetét óránként ötezerszer, Lévai Anikó nem igényel húszezer segédmunkást a kerti  medence kiásásához.

Egyszóval: a kormány alkalmatlan és akkor még jóindulatú vagyok, ha nem feltételezek bűnszervezetben elkövetett rablást, szándékos elszegényítést.

Az éhező gyermekek ügye nem lehet politikai kérdés, hanem közös szégyenünk. Amit a civil társadalom tehet ebben az ügyben, azt meg is teszi. Messze erőn felül vállal és teljesít minden civil, aki azért küzd, hogy enni adjon az éhezőknek.

A kormány alkalmatlanságát nem menti semmi. Az sem, hogy az előző kormány is alkalmatlan volt. Az óvodában lehet érv az, hogy “Pistike is lepisilte a fikuszt”, az ország élén ez nem működik.

Tartósan biztosan nem. El fog jönni az a pillanat, amikor el kell számolni mindenkinek azzal, amit tett, vagy amit nem tett. Ez el fog jönni Orbán Viktor számára, de el fog jönni az ön számára is, kedves Révész Máriusz. És lehet, hogy azok az emberek fogják benyújtani a számlát, akik önöket hatalomba segítették és most is hatalomban tartják.

Én el fogok tudni számolni a tetteimmel.

És önök, uraim?

gepnarancs.hu (Címlap: Forrás: atv.hu)