Nemrégiben "elit konferenciát" tartottak, amelyre Gerendai Károly szervező szerint "azok kaptak meghívást, akik az elitet képviselik".

Vélhetően tévedésről van szó, mert igazi elit Magyarországon nem létezik vagy nem ismerjük vagy az "elit" fogalma nem tisztázott. Nem akarnánk megbántani senkit a résztvevők közül, köztük valóban sok szakmai kiválóságot, de az "elit" egyik ismeretető jele éppen az, hogy ilyen konferenciákon nem vesz részt.

Gyanítható, hogy sokkal többen voltak jelen olyanok, akik elithez tartozónak hiszik magukat vagy az igazi elitet próbálják helyettesíteni. Sokkal nagyobb szolgálatot tett volna a konferencia a köznek, ha ezeket az értelmiségieket megpróbálja lebeszélni arról, hogy átvegyék az elit feladatát.

Az elit kiválóságokból álló, különleges képességekkel és rendkívüli pénzügyi adottságokkal egyszerre rendelkező emberek összessége, akik meghatározó befolyással és hatalommal rendelkeznek, így képesek egyetlen döntésükkel vagy mozdulatukkal befolyásolni vagy megváltoztatni egy egész ország életét és közfelfogását. Attól tartok, ebben a teremben egyetlen ilyen ember sem volt.

A jelenlevők nincsenek sem döntések, sem döntéseik végrehajtásához szükséges eszközök és képességek birtokában. A magyar elitválság legjobb kifejezője ez a konferencia. Igazi elit ilyen társaságoktól távol, elegáns könyvtárszobákban vagy zárt klubok kártyaasztalainál találkozik egymással, és nem saját alkalmatlanságukat vitatják meg, hanem szavakból értik egymást, s hoznak a világot megváltoztató döntéseket.

Magyarországon ilyen elit nincs. Ezért lehet egy demagóg populista falusi bumburnyák az ország egyeduralkodója. Az elit a lehetőségei és a képességei folytán a társadalom felett áll, felelősséget visel a társadalomért, elemi érdeke a kiegyensúlyozott, normálisan működő világ. Egy igazi elit nem enged pitiáner bűnözőket a hatalomban tobzódni, mert tisztában van annak várható következményeivel. Öt ember összeül, és nem konferenciát tart, hanem létrehozza a helyzet normalizálásához szükséges pénzügyi alapot, átvágja a gordiuszi csomót, és rábízza a feladatokat megfelelő emberekre. 

Nem véletlen, hogy posztkommunista országok a csőcselék és a csőcselékből kinőtt vezetők uralma alatt állnak. A csőcselék az elit ellentéte. Nálunk az értelmiség vette át az elit feladatait az elitre jellemző képességek, adottságok és lehetőségek nélkül. Az értelmiség korrupt, mert nem rendelkezik mással, csak az áruba bocsátható tudásával. Megtanulta, hogy ezt a tudást úgy forgassa, hogy azzal a lehető legnagyobb bevételt érje el. Tudományával azt támasztja alá, amely optimalizálja a bevételeit és a személyes lehetőségeit. 

Az értelmiség derékhadának igazi tudása az a képesség, hogy bármiből képes tézist és antitézist is gyártani. E képesség káros mellékhatása az elvek hiánya, a kapaszkodók nélküli gondolkodás, amely a félkarú rablóra emlékeztetően működik: meghúzza a kart és kidob valamilyen eredményt. Hasbeszéd, olyan felhő, amelyben nincs eső. Ezért egy társadalom értékcentrikusságának végét jelenti, ha ez az értelmiség kerül pozícióba és elfoglalja az elit helyét.

Tegyünk egy próbát. Kosnyickij 1964-es kutatása már rámutat az elit és az értelmiség azonosításának veszélyeire. Amerikában külön iskola alapult annak meghatározására, hogy az elitet elválasszák az értelmiségtől, és kijelöljék mindkét halmaz helyét és abból fakadó funkcióját. Daniel Stein külön kiemelte, hogy az elit nem azonos a kormányzati hatalom birtokosaival, hanem távol tartja magát attól, de bizonyos határok között tartja.

Nos, ez egy próba volt. A hivatkozások mindegyik kitaláció, nem létező. Daniel Stein a szomszédom volt Marylandben. Soha nem foglalkozott ilyen kérdésekkel. De az igazi hivatkozások sem érnének sokkal többet, az esetek túlnyomó részében a szerzők öt könyvből írnak egy hatodikat. Ennek szélsőséges esetei, amikor csak átmásolják a bolgár súlyemelő szakdolgozatát. Legtöbben megrendeléstől vagy koncepciótól függően képesek egy tétel igazságát vagy hamisságát is bizonyítani. Az axiómák sem érnek sokat, mert szükség esetén kikezdik őket. Jön egy fiatal titán, aki tanszékvezető akar lenni, és elavultnak minősíti az alapfogalmakat légből kapott ötletei alapján.

Ennek módszertana könnyen kitanulható, a szorgalmas középszerűek emelkedhetnek a legmagasabb pozíciókba, akik a felbukkanó zseniket ideje korán kipenderítik, hogy ne veszélyeztessék őket. Ez nem elit. Még az a csúcsértelmiség sem az, amely kutat, nem szélhámos, hanem tudós. Eredményeiket senki nem hasznosítja, mert nincs elit, amely ezeket figyelembe véve alakítaná a társadalom sorsát. Csepeli Györggyel voltam New Yorkban a Columbia University-n a migrációval foglalkozó szemináriumon, ahol olyan fantasztikus ismeretek hangzottak el, amelyek megváltoztathatnák a közgondolkodást. De ezek az ismeretek a négy fal között maradnak, a közgondolkodást az előítéletek irányítják, nem a tudomány. A Facebookon a csőcselék dominál.

Az igazi elit saját tehetsége folytán olyan helyzetbe emelkedik, amely alkalmassá teszi a lényeges változások megvalósítására. Akik összegyűltek az "elit" konferencián, azokra ez nem jellemző. Az már igazi hivatkozás, hogy Bibó István szerint az elit felelősséget érez és mintát ad, értékrendet, erkölcsöt közvetít, ennek kultúráját teremti meg. Mindazt, ami nincs Magyarországon. Nem elég tehát a képesség, a szellemi és anyagi potenciál, ha nincs mögötte világos és követendő értékrend, amely megteremti és megőrzi a harmóniát a társadalomban. Az igazi elit nem kézzel vezérel, de őrkutya.

Az értelmiség egy része rendelkezik a szellemi képességekkel, de nincsenek anyagi lehetőségei, nincs hatalma megtenni váratlan, rendkívüli és különleges lépéseket, nem képes alakítani a közmorált. A gazdaggá váltak egy része értékteremtésre képtelen, a másik része, amely képes lenne betölteni az elit szerepét, külföldre távozott, mert volt annyi esze, hogy ezt tegye. Ezek részben lemondtak Magyarországról, részben nem érdekeltek már abban, hogy Magyarországon harmonikus világ legyen, részben pedig nem kockáztatnak a megerősödött és totális hatalmat gyakorló csőcselékkel szemben.

Ezért elit vákuum van, amelyet senki nem képes sem betölteni, sem helyettesíteni. Azok sem, akik attól részegültek meg üres zsebbel, üres fejjel és üres szívvel, hogy az "elitbe" tartozónak hiszik őket vagy hiszik saját magukat. Sem azok a szakmai kiválóságok, akik a szakmájuk világhírű képviselői, de nem hatalommal bíró emberek, akik rendszereket döntenének és változtatnának meg, egy ország értékrendjét alakítanák át. Az "elit" konferencia ennél fogva az volt, ami lehetett, ami szokott lenni: sehova nem vezető okoskodásokat hallhattak a résztvevők. Jól demonstrálták, mire képesek.

Önmagában ez nem jelentene bajt, mindenki olyan érdektelen és haszontalan konferenciát rendez, amilyet akar. A baj az, hogy a szereptévesztésből fakadóan olyan szövegek is elhangzanak ilyenkor, amelyek önálló életre kelnek, s nemcsak arra mutatnak rá, hogy még a szervezők némelyike sem alkalmas a szerepére, de félre is vezeti a "birka" mentalitású értelmiségiek gondolkodását, akik véleményvezérek légből kapott állításai után mennek.

Egy példa: Orbán Krisztián közgazdász szerint "a 2010 előtti rendszer és elit megbukott. De Orbán Viktornak nem volt módja semmilyen másik modellhez nyúlnia, improvizált, és így jutottunk el a jelenlegi helyzethez". Szegény Orbán Viktor, akinek nem volt módja másik modellhez nyúlnia, csak a klerikálfasiszta NER-hez, pedig milyen szívesen lett volna ő demokrata is. Szerinte Orbán improvizált. De ha meghallgatjuk a 2010-es választás éjszakáján elmondott győzelmi beszédét, világosan látszik, hogy mindenre felkészült, pontosan tudta, mit akar, és meg is csinálta.

Ez mindent elmond ennek az önmagával meghasonlott és a saját farkát kergető réteg alkalmatlanságáról. Ezeknél néhány egészséges gondolkodású egyszerű ember is többet érne, de azokat az ilyenek azonnal eltapossák. Ilyenkor támadnak fel a munkásmozgalmak, hogy elsöpörjék a korrupt és impotens értelmiséget. De itt munkásosztály sincs.

A 2010 előtti rendszer nem megbukott, hanem megbuktatták. Ebben jelentős szerepe volt a Gyurcsány-vezette MSZP-SZDSZ koalíciónak és az őket egzisztenciális okokból elvtelenül támogató értelmiségnek és sajtónak, amely anyagi érdekei miatt a végsőkig védte azt, amit meg kellett volna változtatni. Ez a helyzet azt mutatja, hogy akkor már nem volt egy olyan elit, amely a kifordult harmóniát helyreállította volna, csak a csőcselék módján viselkedő értelmiség, amely ma a különféle ellenzéki pártokban tehetetlenkedik, s fordul mindig arra, amerre fújja a zagyvaságnak akármiféle szele. Ez alkalmatlan az elit üresen maradt helyének betöltésére.

Ez  a helyzet kritikája azoknak is, akik képességeiket és lehetőségeiket tekintve elithez tartozók lennének, de a számukra elérhetővé vált pénzből és abból származó hatalomból nem kívánnak visszaforgatni semmit. Nem akarják magukra vállalni ennek felelősségét, és a kezdeményezés szerepét, a ma már korlátlan hatalommal rendelkező diktatúrával szemben. Ma már radikális lépéseket kellene tenni, amilyeneket nem az ehhez hasonló konferenciákon beszélnek meg. De ezt csak olyan emberek teszik meg, akik tudatosan vállalják a szerepüket és a felelősségüket. Ilyen magyar elit ma nincs.

Ezért lehet az ország szellemi központja Felcsút.

Szerző: Bartus László / nepszava.us