Éppen egy éve, tavaly május 24-én alakult meg az ötödik Orbán-kormány, melynek névadó vezetője, Orbán Viktor már az eskütételkor is a magyar történelem leghosszabb ideig regnáló miniszterelnökének vallhatta magát.

A kormányfő, ahogyan a korábbi ciklusai elején is, némileg átalakította a kabinetet, megszűnt az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Kásler Miklós pozíciója, a tárcát felosztották, a legzűrösebb területek, az oktatás és az egészségügy a Pintér Sándor vezette Belügyminisztériumhoz kerültek, a honvédelmi miniszteri posztot pedig a kormány vállalkozói köréből ismert Szalay-Bobrovniczky Kristóf vette át a korábban a katonai pályáját bársonyszékre cserélő Benkő Tibortól. Az új arcként a kulturális és innovációs minisztérium élére került Csák János, valamint a gazdaságfejlesztésért felelő Nagy Márton szintén a Fidesz holdudvarából léptek előre, míg Lázár János, valamint Navracsics Tibor több éves parkolópálya után nyerték el ismét a miniszterelnök kegyét. Alig fél év után került sor az első személycserére, miután Palkovics László technológiai és ipari miniszter megsértődött feladatkörei megnyirbálása miatt, helyére az átkeresztelt és lecsupaszított minisztérium bársonyszékébe az ilyen apróságokra kevésbé adó Lantos Csaba került.

– A személyi kérdések, ahogyan a korábbi Orbán-kormányok esetében, valójában teljesen érdektelenek, hiszen mindenki tudja, nem a szakmai alkalmasság, hanem Orbán Viktor döntése alapján lehet pozícióba be-, illetve kikerülni – mondta lapunknak Szentpéteri Nagy Richard politikai elemző. – Jó példa erre Palkovics László esete, aki az előző kormányzati ciklusban ellentmondás nélkül vitte végig a leggyalázatosabb ügyeket, ám amint egy kicsit is megpróbált kilógni a sorból, ejtette a kormányfő.

Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója szerint az új kormány összetételével, a gazdasággal kapcsolatos minisztériumok számának növelésével a Fidesz-KDNP azt akarta mutatni, komolyan veszi a gazdasági problémákat.

– Az új kormány ilyen jellegű összetételéhez persze a kormányhoz közelálló gazdasági szakemberek, hátéremberek, érdekcsoportok különféle konfliktusai is hozzájárultak – tett hozzá.

Szentpéteri Nagy Richard úgy vélte: mindegy is, kik ülnek a miniszteri pozíciókban, hiszen valójában nincs kormányzás, nincs szakpolitika, ahogyan ez 2010 óta elmondható. Nem véletlen, hogy a kormány két legfontosabb intézkedése a 10. és a 11. alaptörvény-módosítás volt: előbbivel, a háborús veszélyhelyzet gránitba vésésével lehetővé tették a rendeleti kormányzást, utóbbi pedig – ahogyan erről beszámoltunk – a 2024-es önkormányzati választásokra ad jelentős előnyt a Fidesz-KDNP-nek a helyhatósági és az EP-választások egyidejű lebonyolításával. Emellett az elmúlt esztendőben kifejezett hangsúlyt kapott a putyini vélemény megjelenítése, melyre szintén fogékony a hazai köz nagy része, ami csoda és borzalom is egyben – tette hozzá.

– Valamiféle kormányzás egyedül a Belügyminisztériumban zajlik, mely nevetséges és példátlan módon az oktatásért és az egészségügyért is felel, noha Pintér Sándor miniszter láthatóan a háta közepére sem kívánja az egészet – folytatta Szentpéteri Nagy Richard. – Persze ez sem szakpolitika. Minden más területen túlélésre játszik a kabinet, ami, ahogyan a társadalmi támogatottsága is mutatja, remekül megy neki. Persze ebben van tapasztalat, hiszen valódi, szakmai kormányzásról 2010 óta nem beszélhetünk, helyette látszattevékenység, eszméletlen propagandahadjárat, és a valójában nem létező ellenség „legyártása” és „legyőzése” ismétlődik. Sorra születnek a hatalommegtartó intézkedések, s így hiába működésképtelen az állam, a rendszer él és virul, hiszen képesek elhitetni az emberek nagyobb részével, hogy minden rendben, minden jó irányba megy.

– A kormányzás technikája nem változott a korábbiakhoz képest, továbbra is a bevált elemeket, a nemzeti konzultációt, a plakátkampányokat, a bejáratott kommunikációs csatornákat használja a hatalom, ahogyan a parlament szerepe is változatlan – állította Virág Andrea. – Viszont teljesen új kihívásokkal kellett szembenéznie a kabinetnek, hiszen komoly gazdasági problémákra volt kénytelen választ adni. A régi recept alapján nem szakmai, hanem propagandareakció született, keresni kellett egy hibaforrást, ez lett a „brüsszeli szankciók”. Emellett, hogy fenntartsák a népszerűséget, fenn kellett tartani a cselekvő kormány képét, erre szolgáltak a különböző, gazdasági segítségként bemutatott propagandaeszközök, mint például az árstop. Láthatóan jól bevált ez a kommunikációs taktika, hiszen felmérések azt mutatják, a tavalyi választások óta a Fidesz csak azt a néhány százezer peremválasztót veszítette el, akiket a voksolás előtti másfél hónapban nyert meg. Valamelyest persze kopott a népszerűsége, ám nincs félnivalója, hiszen a tábora stabil, ráadásul ellenzéki oldalról nincs is érdemi kihívója.

Ezt bizonyítja a Publicus Intézet lapunknak készített felmérése is, mely szerint folyamatosan csökken azok aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon. Pedig tavaly ősszel 2010 óta legnagyobb válságát élte meg a hatalom: a koronavírusból éppen csak kilábaló társadalomnak a rezsicsökkentés megnyirbálásával, az uniós szinten tragikusan kiemelkedő inflációval kellett szembenézni, s ehhez jött még a kata bedöntése. Októberben és novemberben az ország kétharmada szerint rossz irányba tartott az ország, áprilisra viszont ötödével csökkent az elégedetlenek aránya. Beszédes az is, hogy bár a kormánypárti szavazók harmada egyetért a pedagógusok tiltakozásával, 86 százalékuk jelesre vagy jóra értékelte az idei tanévet.

– Úgy gondolom, az elmúlt esztendő volt a 13 éve tartó folyamatos kormányzás legnehezebb éve – jegyezte meg Virág Andrea. – Korábban nem kellett ilyen kihívásokkal szembe néznie egyik Orbán-kormánynak sem, s bár a valóban szakmai válaszok elmaradtak, a rengeteg, propagandára költött közpénznek köszönhetően fenn tudják tartani a népszerűségüket. (Népszava)