Ezzel az új Jobbik-vezér, a nyíltan antiszemita, a zsidókat listázni kívánó, a Putyin első Ukrajna elleni agressziójához gratuláló Gyöngyösi Márton formálisan is véget vetett a baloldali bölcselők és házi teoretikusok könyvtárszobák mélyén megálmodott elvtelen "nemzeti frontos" együttműködési tévelygésének.

Mert Heller Ágnes volt az első, aki fölvetette azt a remek, elvtelen, a magyar valóság totális félreismeretén alapuló ötletet, hogy a baloldal álljon össze a szerinte néppártosodó Jobbikkal.

Hagyjuk most az elvi kifogásokat, maradjunk annyiban, hogy – utólag most is bebizonyosodott – nyilasból sosem lesz szalonna!

Heller (és nyomában Medgyessy, meg a koalíciót szorgalmazó összes baloldali, zöld, és polgári demokrata ellenzéki pártvezető, Gyurcsánnyal az élen) összekeverte, pontosabban azonosította a néppárti álmokat szövő Jakabot a Jobbik tagságával és szavazóival.

Mivel életükben a lábukat nem tették (és teszik azóta se) ki Magyarországon Budapestről, ott is a Guttenberg térről, illetve a Duna-partról, a leghalványabb fogalmuk se volt (sincs azóta sem) a vidéki Magyarország gondolkodásmódjáról, ideáiról, elképzeléséről a világról (különös tekintettel az ellenzéki információátvitel nulla voltára).

Megfélemlíthetőségéről, olcsójánoskénti megvásárolhatóságáról, megvezethetőségéről, feudális világfelfogásáról, kizárólag az önös házi magánérdek iránti érdeklődéséről (dögöljön meg mindenki, beleértve a szomszéd tehenét is!), a "nadrágos" pestiek iránti megvetéséről, arról sem, hogy viszonylag kevesen olvassák a "Reneszánsz embert".

Sőt mást se.

Hiába figyelmeztettük őket arra, hogy e lépés jobboldali szavazókat nem fog hozni, csak baloldaliakat vesztenek.
Akik, sokan, elvi megfontolásból inkább el se mennek szavazni, mint, hogy a Jobbikra adjanak voksot – bármilyen okból.

Makacsul hangoztatták azt a semmiféle ténnyel, mérésssel, közvélemény-kutatással alá nem támasztott véleményüket, hogy de, igenis, üdvös dolog lesz!

Elhitték, amiben hinni akartak. Nem először és nem utoljára a történelem folyamán.

Pont ugyanaz történt később az előválasztás első fordulója után, amikor Karácsony és Márki-Zay, az összeesküvésüket indokolandó, azzal a dajkamesével állt elő, és szédítette – sajnos eredménnyel – az ellenzéki választókat, hogy Dobrev nem tud bevonzani új szavazókat, ellenben Márki-Zay igen, fürtökben!

Ehhez képest a Jobbiknak a néppártosodási koncepció miatt Toroczkaihoz átlépő nyilas szavazói után a koalíciós partnerség miatt a maradék, lanyha nyilas érzelmű (nevezzük szeliden, ámbár tévesen nemzeti érzelműnek) tagsága is beintett Jakabnak, és Orbánra vagy Toroczkaira voksolt.

Ezzel a remek húzással az ellenzék ügyesen bejuttattat a nyíltan nyilas pártot a Parlamentbe.

(Ahogy aztán, ha már szóba került, utólag kiderült, hogy Dobrev igenis sok bizonytalan szavazót meg tudott szólítani, a handabandázó Márki-Zayt pedig otthon is elverték.)

Horthyt opponálva, a védelmében sokszor szembeszegezik velem (és nyilván másoknak is), hogy mit nyertek a lengyelek, a csehek azzal, hogy Hitler ellen fordultak, és nem mellé álltak? Ugyanúgy szovjet megszállás alá kerültek!

Az ilyenkor szokásos válasz helyett (határrevízió – mely a szemenben még teljessége esetén se ért volna egy petákot se, ha Hitler-szövetség és hatszázezer magyar állampolgár kiszolgáltatása az ára) adható egy igazi válasz is: e népeknek legalább (e tekintetben) tiszta a lelkiismeretük.
Nem kell szemen köpniük magukat, se mea culpázniuk – amit honfitársaink, kormányunk rendre elszabotál, hamisítva a történelmet, áldozatot fabrikálva a társtettesből, felmentve a felelősség alól.

Mely hazug, önfelmentő, a felelősségünket mismásoló politikának messzeható következménye
-a mai magyar generációk önkéntes alávetése a diktatúrának,
-a felelősség elhárítása minden közösségi- és magán disznóság tárgyában,
-döntésképtelenség minden közösségi- és magánügyben,
-a bűnbakkeresés a felelősség elismerése, az elkövetett hibák feltárása és orvoslása helyett,
-a szolidaritás és a
-a vállakozó-kezdeményező szellem teljes hiánya – oldja meg a problémáinkat az állam!

Ezt az attitűdöt, e nemtelen és hosszú távon öngyilkos alkut pedig most nem is a német vagy a szovjet megszállás kényszerítette rá a népre.

Megint elbasztuk!
Heller Ági néni már nem érhette meg, hogy felfogja: Bajcsy-Zsilinszkyvel, herceg Odescalchi Miklóssal, Szekfű Gyulával lehetett/szabadott/kellett (volna) "nemzeti frontosodni" (ámbár nem sikerült, de az más kérdés), Imrédyvel, Kolosváry-Borcsával, Milotayval nem!

Gyöngyösivel sem.

És ehhez képest érdektelen, hogy a Jobbikot kihagyó koalíció jobban vagy rosszabbul szerepelt volna a választáson!
Nem tudom, Hölgyeim és Uraim!

A mi lett volna ha? – értelmetlen kérdése a történelemnek.

Azt is csak remélem, hogy érthető a világháborús hasonlat: a lelkismeret ugyanis! Hogy nem kötünk elvtelen kompromisszumot, mert úgy mit ér az egész?

És a történések igazolták, hogy a dolog nem csak szégyenletes, de haszontalan is volt!

Gyöngyösivel, akinek a mögötte álló, maradék Jobbikkal most be/vissza kell ülnie Orbán ölébe, hogy megküzdjön a fennmaradásért a helyébe léptetett Toroczkai-párttal.

Nem biztos, hogy sikerülni fog neki! De, ez legyen az ő gondja!