Ám erre legkorábban a 2020-as évek elején Romániából, a Fekete-tenger vidékéről látszik esély – értesültünk Fidesz-közeli forrásokból. A tengeren szállított cseppfolyósított földgáz (LNG) horvátországi lefejtőjére vagy épp a Kaszpi-térség gázára belátható időn belül aligha számíthatunk. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, mint eddig, ezután is mindenkivel minden szándéknyilatkozatot alá fog írni. Ilyen például az északkeleti határunkon futó Eastring, amire hétfőn úgy adott szándéknyilatkozatot a külügyminiszter, hogy annak megvalósultában talán már a kezdeményező szlovákok se hisznek. Nekünk egy a lényeg: az orosz-ukrán gáztovábbítási szerződés 2019 végi lejárta után valahonnan kapjunk orosz gázt. Az Orbán-kabinet ekkorra már tető alá hozhatja a Kremllel kötendő új, az eddiginél rövidebb időtávú és kevesebb mennyiségre vonatkozó gázvásárlási szerződést. Az Európa beláthatatlan jövőbeni gázigényei felett zajló pókerparti Jolly Jokerei most alighanem az üres csövek.

A hét elején Szijjártó Péter szándéknyilatkozatot írt alá a bolgár-török határtól Románián és a Felső-Tiszatájon át Szlovákiáig vezető, a megszokottnál egy nagyságrenddel több gázra tervezett, Eastring nevű cső megvalósítására. Kérdés, minek ide még egy évi több tízmilliárd köbméter szállítására alkalmas vezeték, amikor igény híján a két éve átadott, 4,4 milliárd köbméteres magyar-szlovák szakasz is üres. Szijjártó Péter a tárgyalások során ajánlotta is az új cső helyett a már létezőt. A szlovák beruházó mindemellett a magyar Euroilt bízta meg a teljes, több mint ezer kilométeres terv megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésével. Az anyaggal jövő év közepére készülnek el – közölte megkeresésünkre Csajka Péter tulajdonos-ügyvezető. Díjukat nem fedte fel, de az az erre kapott EU-támogatásból kiindulva több százmillióra rúghat. A terveket évi 10, 20 és 40 milliárd köbméteres kapacitásra kell kidolgozniuk. Szavai szerint a törökországi kezdőpontú vezetéken nemcsak orosz, hanem akár azeri gáz is érkezhet, de nem tagadta, hogy az orosz-ukrán szerződés 2020-as lejártáig vajmi kevés eséllyel állhat üzembe az annak kiváltására alkalmas Eastring. Mások szerint ez kaput nyit a Kaszpi-térség gázára is, de ennek a többség kevés esélyt ad. Mások szerint az Orbán-kabinet a már meglévő magyar-szlovák vezetékhez hasonlóan az Eastring több mint száz kilométeres hazai szakaszának több tízmilliárdos költségét is a magyar gázfogyasztókra terhelheti.

Korábbi információink szerint a kabinet azzal számol, hogy az orosz-ukrán szerződés lejárta után Magyarország a Balti-tenger alatt tervezett orosz-német Északi-áramlat II nevű gázvezetéken keresztül, észak felől jut majd orosz gázhoz. Ezzel értelmet nyerne a jelenleg üresen kongó magyar-szlovák vezeték is. Nekünk ugyanakkor a legjobb a jelenlegi állapot fennmaradása lenne. Bár az oroszok fogadkoznak, hogy 2019 után akár északi, akár déli kerülővel kapjuk a gázukat, emiatt az nem lesz drágább, de ez kevéssé hihető: mindkét kerülő több tízmilliárd dollárba kerül, amit, ha óvatosan is, de bizonyára beszedik a fogyasztóktól. Nem kizárt, hogy az ukránokat önmagában az északi kerülő léte kényszeríti majd tárgyalóasztalhoz és így végül megmaradhat az útvonal. A magyar kabinet szerint az üres magyar-szlovák cső léte is árcsökkentésre késztette az oroszokat (bár erre nincs konkrét bizonyíték).

Noha középtávon reményt táplálhatunk a Fekete-tengernél talált román gázra, egyelőre az a biztos, hogy – 200 millió eurós EU-támogatás révén – a románok Bukarest és Arad közé húznak vezetéket és a határszakaszt végre magyarországi irányú szállításokra is alkalmassá teszik. Ám ez csak akkor nyer értelmet, ha 2020 után Bukarestig is felszállítják a Fekete-tengeri gázt. Így évi legfeljebb 4,4 milliárd köbméter érkezhetne onnan. A Mol látható igény híján megtagadta az útvonal 150 milliárdos meghosszabbítását Ausztriáig, ám ez felértékelheti a hazai gáztőzsde helyzetét.

A fogadkozások ellenére a 2019-re tervezett horvát tengeri gázlefejtő felett is fellegek gyülekeznek. A lehetséges vevőknek most akkora megrendeléseket kellene leadniuk, ami alapján a beruházás értelmesnek tetszhet. Az ár viszont egyelőre túl magas. Kérdés, az orosz tarifa lenyomása érdekében igényeljünk-e onnan drága LNG-t. Az Egyesült Államok újdonsült LNG-nagyhatalomként ezt ugyan támogatná – mint ahogy Washingtonban bőszen tiltakoznak az ellen is, hogy a Mol az oroszoknak adja el a horvát INA 49 százalékát -, ám az USA elképzeléseit befektetésekkel nem nyomatékosítják. Mindemellett hallottunk egy török-bolgár-szerb-magyar-osztrák útvonalról is.

Az Orbán-kormány 2018-ig szeretné tető alá hozni az új magyar-orosz gázszerződést. Igényként az eddigi húsz helyett öt éves táv, évi 8 helyett 3 milliárd köbméter körvonalazódik úgy, hogy az ár az olajé helyett minél inkább a gáztőzsdét vegye figyelembe.

Orbán Viktor évek óta azt hangoztatja, hogy ha nem kapunk orosz gázt, Magyarország leáll. A kabinet kulisszái mögött ugyanakkor eme alaptalan és nyíltan árfelhajtó érvelésnél jóval ésszerűbb, árletörő elképzelések keringenek. Hisz a végcél mégis csak a gázárak leszorítása a lakosság és az ipar számára.

nepszava.hu