h i r d e t é s

Ha Assisi Szent Ferenc ma élne, ma sem értenék

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Ha Assisi Szent Ferenc ma élne, ma sem értenék

2020. május 27. - 18:11

 

A történet megértéséhez tudni kell, hogy visszavonult életet élek. Emberekkel kapcsolatot nem tartok, vagy csak korlátozottan. Egy kalandokban és tanulmányokban gazdag életem volt. Ami ebből publikus, közre adom. Könyveim társaságában töltöm napomat. Csak napkelte előtt mozdulok ki, futok egy órát és mire a nap felkel már szobámban vagyok. Kerülök embert, forgalmat, zajt.

Akkor látom a legtöbbet, ha lecsukom szemem és hallom mit üzennek szeretteim, ha csönd vesz körül. Ebben a létben vagyok a leggazdagabb, mert egy halom gondolat támad bennem, melyeket, ha tudok megosztok, de még így is sok bennreked.
Itt kezdődik a mondanivaló. Egy előadásom után riporteri kérdést kaptam. Jó, jó, az igaz, hogy előadásom tartalmi, formai szempontból figyelemre méltó, de mire vittem ezzel a nagy eszemmel ebben az életben? Van-e házam, kocsim, vagyonom? Milyen bevételeim vannak? Hogy-hogy még ennyi idősen is más nyújt hajlékot nekem? Miért nem értem el semmit?
Valóban. Miért nem értem el semmit? Helyesebben miért nem értem el semmit ebben a világban?
Mert nem ebben a világban élek. Ezért. Ha ez a riporter a középkorban élt volna, Assisi Szent Ferencet is megkérdezhette volna, aki lemondott az evilág gyönyöreiről, visszavonult a természetbe és a teremtés összhangjában fedezte fel hitét és léte tartalmát. „Hé, Feri! Mire vitted ebben a világban?” Semmire. És hála isten semmire. Ha vitte volna valamire az anyagi világban, nem lett volna az, akivé vált. De Feri mai szemmel elkótyavetyélte életét.
És lám! Ez a mire vitted ebben a világban lett a teljesen általános és bevett. Olyannyira, hogy más tér már nem is létezik, csak az anyagi. Régebben még az elmélkedést, bölcseletet honorálták, ma már nem. Mindennek kimutatható haszonkulccsal kell működnie. Még a temetők kihasználtságának is.
Talán az utolsók közé tartozom, akinek gondolatai az Iszlám bölcselet körében forognak egy nem Iszlám, sőt kifejezetten nem iszlám-barát közegben. Ugyan ki fizetne? Ebben a világban senki. De van egy másik világ. A fizetséget ott kapom. Lesz szép lakosztályom, ellátásom. Ebben a világban ez itt és most nagyon hülyén hangzik, de nem is várok mást, csak értetlen tekinteteket. Azok tekintetét, akik az Ígéret beteljesülésekor nem így fognak nézni, mint ma:

Közeleg az Igaz ígéret (beteljesülése), mikor kimerevednek szemei azoknak, kik tagadnak: „Ó, jaj, nekünk! Nem vettünk erről tudomást. Mi több! Bűnösök voltunk!” (Korán 21:97)

Sok Dzsinnt és embert juttattunk Pokolra, kiknek (olyan) szívei voltak, mikkel nem értettek, szemeik, mikkel nem láttak, s füleik, mikkel nem hallottak. Ők olyanok, mint a jószág, mi több! Még annál is tévelyedettebbek. Ezek ők, a semmibe vevők. (Korán 7:179)

És jött még egy kérdés: Tényleg hiszem-e a Túlvilágot és az ottani elbírálás motivál-e abban, hogy így élek?
Válasz: az én dolgom, hogy miben hiszek, miben nem. Azért élek így, mert nekem így jó. Vártam még egy kérdést, hogy boldog vagyok-e így. Mert szerintem ez lett volna a lényeg. Igen, boldog, válaszoltam volna. Ehelyett én kérdeztem meg a riportert:
Magának van lakása, autója, rendszeres bevételt? Igen, mondta.
És boldog? Arca elkomorult, nem válaszolt.

Címkék: 

 

h i r d e t é s