Akkor látom a legtöbbet, ha lecsukom szemem és hallom mit üzennek szeretteim, ha csönd vesz körül. Ebben a létben vagyok a leggazdagabb, mert egy halom gondolat támad bennem, melyeket, ha tudok megosztok, de még így is sok bennreked.
Itt kezdődik a mondanivaló. Egy előadásom után riporteri kérdést kaptam. Jó, jó, az igaz, hogy előadásom tartalmi, formai szempontból figyelemre méltó, de mire vittem ezzel a nagy eszemmel ebben az életben? Van-e házam, kocsim, vagyonom? Milyen bevételeim vannak? Hogy-hogy még ennyi idősen is más nyújt hajlékot nekem? Miért nem értem el semmit?
Valóban. Miért nem értem el semmit? Helyesebben miért nem értem el semmit ebben a világban?
Mert nem ebben a világban élek. Ezért. Ha ez a riporter a középkorban élt volna, Assisi Szent Ferencet is megkérdezhette volna, aki lemondott az evilág gyönyöreiről, visszavonult a természetbe és a teremtés összhangjában fedezte fel hitét és léte tartalmát. „Hé, Feri! Mire vitted ebben a világban?” Semmire. És hála isten semmire. Ha vitte volna valamire az anyagi világban, nem lett volna az, akivé vált. De Feri mai szemmel elkótyavetyélte életét.
És lám! Ez a mire vitted ebben a világban lett a teljesen általános és bevett. Olyannyira, hogy más tér már nem is létezik, csak az anyagi. Régebben még az elmélkedést, bölcseletet honorálták, ma már nem. Mindennek kimutatható haszonkulccsal kell működnie. Még a temetők kihasználtságának is.
Talán az utolsók közé tartozom, akinek gondolatai az Iszlám bölcselet körében forognak egy nem Iszlám, sőt kifejezetten nem iszlám-barát közegben. Ugyan ki fizetne? Ebben a világban senki. De van egy másik világ. A fizetséget ott kapom. Lesz szép lakosztályom, ellátásom. Ebben a világban ez itt és most nagyon hülyén hangzik, de nem is várok mást, csak értetlen tekinteteket. Azok tekintetét, akik az Ígéret beteljesülésekor nem így fognak nézni, mint ma:

Közeleg az Igaz ígéret (beteljesülése), mikor kimerevednek szemei azoknak, kik tagadnak: „Ó, jaj, nekünk! Nem vettünk erről tudomást. Mi több! Bűnösök voltunk!” (Korán 21:97)

Sok Dzsinnt és embert juttattunk Pokolra, kiknek (olyan) szívei voltak, mikkel nem értettek, szemeik, mikkel nem láttak, s füleik, mikkel nem hallottak. Ők olyanok, mint a jószág, mi több! Még annál is tévelyedettebbek. Ezek ők, a semmibe vevők. (Korán 7:179)

És jött még egy kérdés: Tényleg hiszem-e a Túlvilágot és az ottani elbírálás motivál-e abban, hogy így élek?
Válasz: az én dolgom, hogy miben hiszek, miben nem. Azért élek így, mert nekem így jó. Vártam még egy kérdést, hogy boldog vagyok-e így. Mert szerintem ez lett volna a lényeg. Igen, boldog, válaszoltam volna. Ehelyett én kérdeztem meg a riportert:
Magának van lakása, autója, rendszeres bevételt? Igen, mondta.
És boldog? Arca elkomorult, nem válaszolt.