A Magyar Narancsban 2015. március 24-én Ara-Kovács Attila sugalmazásai miatt lapunk helyreigazítást kért két alkalommal is a lap főszerkesztőjétől. 

A mai napig válaszra sem méltattak bennünket, és ilyen módon az olvasóinkat sem. Ara-Kovács igazi propaganda módszereket alkalmazva lapunkat az orosz titkosszolgálattal hozta összefüggésbe, úgy, hogy egyrészt ez eleve marhaság, másrészt bennünket az ő nem keresett és nem kérdezett meg. Egyszerűen csak a gépéhez ülve kisütött valamit, majd ujjaival lekalimpálta azt. Azt reméltük, ez nem jellemző a Magyar Narancsra, amely mégiscsak mértékadó, értelmiségi lapnak tekinti magát. Azt reméltük, az újságírás mégiscsak újságírás, nem PR, nem politikai agitáció, nem egyszerű propaganda.

Szerintem a lapunkkal szembeni viselkedés minimum „nem korrekt” és szakmaiatlan, de mondhatnám, hogy inkább primitívség, és ezen az alapon a C7 is kérdezheti: hogy jön egy ilyen, talán más titkosszolgálat által finanszírozott firkász ahhoz, hogy mások munkáját egy beszólással annulálja? De nem kérdezzük. J Az a gőg, ami sugárzik az írásból egyébként, az mind azt bizonyítja, hogy ennek az avítt, huszadik századi értelmiségi szerepnek vége és leáldozott: hisz épp akkor, amikor legjobbjainak kellene tudni megvédenie, az ellenkezője történik, minden rosszat igazolnak. Konkrétan mondva, ez a típusú véleményformálás soha nem volt érték, ez ugyanis egyszerű nyomásgyakorlás, és akkor is csak az, ha a szerkesztőségben húszan bólogatnak és értenek egyet. Ara-Kovács talán ismeri a titkosszolgálatot és módszereit, de én nem! Koromnál fogva nem kerültem és nem is kerülhettem kapcsolatba a múlt szolgálataival, ellentétben az ő korosztályával. Ha valamit tud arról a korszakról, írjon arról, ne találgasson és pláne ne sugalmazzon a jelenről, amit ezek szerint vagy nem ismer, vagy nem jól ismer.

Ara-Kovács úr és tisztelt Főszerkesztő úr! Így most már rendben vagyunk, ha van észrevételük, mi sem fogunk válaszolni, láthatják, ez a generáció könnyedén alkalmazkodik: megértettük a szabályaikat. Csak reméljük, maradt még annyi a gőg mögött, hogy Önök is meg fogják érteni a mieinket.
Ezen írás egyébként részünkre meghozta az egyensúlyt. Ezúton is köszönjük a lehetőséget.

Szép napot!