h i r d e t é s

Harcz László: Az erkölcs általános elmélete - 2. rész

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam

Harcz László: Az erkölcs általános elmélete - 2. rész

2019. március 06. - 07:22

 

Ez az írás az emberi erkölcsről és az emberi természetről szól. A kiindulási gondolatsor az alábbi „12 pont”-ban olvasható.

12 pontban az erkölcs eredetéről:

  1. Az ember élőlény, az élet legfejlettebb megnyilvánulása.
  2. Az élet legfontosabb sajátossága, hogy mindenáron fenn akar maradni, folytatódni akar.
  3. Ezt a minden élőlényben számtalan példányban meglévő élő sejtek mindegyikében megtalálható genetikai örökítő anyag hívatott biztosítani.
  4. A fejletlenebb állatokban ezt még egyszerű reflexek biztosítják, a fejlettebbekben már az ösztönök működése révén valósul meg az élet fennmaradása.
  5. Tehát az élet célja az, hogy az élet fennmaradjon, az egyedek és általuk a fajok túlélése, alkalmazkodása, szaporodása – röviden az evolúció – révén. Az emberben is az élet nevű önfenntartó jelenség működik, tehát az emberi élet célja is az, hogy az élet fennmaradjon.
  6. Ezt az emberben a következő nemzedéknek átadott örökítő-anyag és az ebből az emberi egyed agya és idegrendszere segítségével létrejövő életfenntartó ösztönök segítik szünet nélkül.
  7. Ez az örökítő anyag nemzedékről nemzedékre kicsit mindig módosul a véletlenszerű mutációk és a megváltozott külső és belső körülmények mindenkori állapotához alkalmazkodva okszerű módon.
  8. Ezt az alkalmazkodási folyamatot nevezzük evolúciónak, fejlődésnek.
  9. Az emberi élet legfőbb célja tehát az élet fenntartása, és ebből következően az emberi élet értelme az, hogy az emberi egyed az ehhez szükséges legcélszerűbb viselkedést, gondolkodást elősegítse és megvalósítsa, tehát az, hogy arra ösztönözze az emberi egyedet, hogy minél nagyobb mértékben hajtsa végre a lelkiismerete utasításait, késztetéseit, ugyanis az ösztöneink késztetéseit a lelkiismeretünk közvetíti emberi gondolatokkal a tudatunk felé.
  10. Azt az igyekezetet, amely arra irányul, hogy a lelkiismeretünk késztetéseit végrehajtsuk az ennek során törvényszerűen fellépő nehézségek ellenére is, erkölcsnek nevezzük.
  11. Az erkölcsösség pedig annak a mértéke, amennyit az emberi egyed a lelkiismeret késztetéseiből betart. Ez egyénenként és alkalmanként változik, és így minden ember és minden emberi cselekedet, megnyilvánulás stb. erkölcsössége, erkölcsi színvonala más, mindenki más-más mértékben tekinthető erkölcsösnek.
  12. Az emberi élet értelme tehát a legáltalánosabban szólva az egyéni erkölcsösségünk lehető legnagyobb mértékű növelése.

Mindezek alapján álljon itt az erkölcs fogalma:

Az erkölcs az evolúció során alakult ki, hogy kiküszöbölje a rosszra csábítható emberi természet káros hatásait, amelyek veszélybe sodorják az evolúciót, az élet fennmaradását, tehát azt a rombolást ellensúlyozza, amelyet az ember hedonista, opportunista, önámító-képmutató természete, öncélú élvezethajszolása okoz az evolúció hatékonyságában, ezáltal az élet fennmaradása esélyeiben.
Az erkölcsi követelmények függetlenek az emberi akarattól, tehát az erkölcs abszolút kategória. Az erkölcs nem alku tárgya, nem azonos a "társadalmi erkölcs"-nek (vagy "bármilyen fajta erkölcs"-nek, pl. "társadalmi erkölcs"-nek vagy "közerkölcs"-nek) nevezett erkölcstelen kompromisszumokkal, normákkal. 

Az erkölcs az emberi élet értelme, mert az erkölcs az élet fenntartása legfőbb feltétele; a létfontosságú küzdelmünk a saját elfajult, elhatalmasodott vágyaink öncélú csábítása, a "könnyebb út" kísértése ellen.

Bevezetés

Tisztelt Olvasó!

Ez a munka nem is titkoltan amiatt készült el, mert bár véleményem szerint az eddigi filozófia a régebbi embertani tudományos kép alapján természetesen jól foglalta össze az emberi lét kérdéseit, de az utóbbi években, évtizedekben olyan gyorsasággal gyarapodnak az ismereteink az emberről az embertudományok (az élettudományok) bármely ága területén, hogy eljött az ideje egy új szintézisnek, amely bizonyára még mélyebbre képes ásni az emberi élet, az emberi lélek és az elme rejtelmeiben.

A magam szerény szintjén, az általam elérhető ismereteket felhasználva megkísérlek egy új leírást adni az erkölcsről, és vele együtt természetesen az emberről, az emberi élet legfőbb vonatkozásairól.

Az általunk ismert világban jelenlegi ismereteink szerint a mi bolygónkon, a Földön létezik csak élet, melynek legfejlettebb megjelenése mi vagyunk, az ember.

- Hogyan jött létre a filozófia és mi a célja?

A filozófiát szerintem az emberiség bűntudata (rossz lelkiismerete) hozta létre, mert eltértünk az életfenntartó ösztöneink, a lelkiismeretünk követésén alapuló evolúciótól, és ezáltal veszélyeztetjük az evolúció hatékonyságát, és így az élet fennmaradását.

A lelkiismeret formájában az életfenntartó ösztöneink az emberiség tudtára adják, hogy a tevékenységünk káros az élet fennmaradására nézve, az emberiség pedig igyekszik kimagyarázni magát. Nos, szerintem ezt a magyarázkodást hívjuk filozófiának.

Ez a veszélyeztetés az emberi mentalitás, az emberi természet miatt jön létre, amely élvhajhász, a könnyebb utat keresi, amellyel az evolúciós jutalom-érzéseket (élvezet, öröm, boldogság, büszkeség, stb.) mindenáron meg akarjuk szerezni, akár erkölcstelenség árán is, azáltal, hogy nem vállaljuk fel a helyes úttal járó nehézségeket.

A rossz lelkiismeret - tehát a lelkiismeret-furdalás - szerintem az ösztöneinkből ered. Az ösztöneink késztetései szerintem a genetikai anyagunk és az elménk igen szoros és mély egymásra-hatásából, együttműködéséből származnak, és a lelkiismeretünk közvetíti őket a tudatunk felé. A lelkiismeretünk tartalmát, mondanivalóját az életünk előrehaladtával valószínűleg egyre nagyobb hányadban az élettapasztalatainkon és a kialakult egyéni személyiségünkön alapuló késztetések teszik ki, de szerintem és a legújabb kutatások szerint is, az ösztönök meghatározó szerepe végig megmarad.

Mi az ember?

Az ember élőlény, az evolúció szerves és sorsdöntő része, de az ember az előző fajokhoz képest kiugróan megnőtt értelmi képességei és megfékezhetetlen élvezetvágya miatt veszélybe sodorta az evolúció működését, ezáltal az élet fennmaradását. 

Tehát az embert lehet az ÉLET, az evolúció korábban hatékonyan működő gépezetébe került homokszemként, sőt, termetes kavicsként is jellemezni, de a gépezet mindenképpen be fogja darálni a kavicsot, és tovább működik... Emberekkel vagy emberek nélkül...

Az is lehet, hogy eközben az emberiség teljesen megsemmisül, még az is elképzelhető, hogy a gépezet (az ÉLET) is végleg elromlik, és megszűnik az élet a Föld nevű bolygón...

Én azt remélem, hogy mind az élet, mind benne az emberi élet valamilyen formában fennmarad. Ennek érdekében írtam ezt a tanulmányt.

A legkedvezőbb esetben minden megy tovább, de ehhez az emberiségnek alapvető katarzison, erkölcsi megújuláson kell átesnie...

Mi az emberi élet célja?

Az emberi élet célja szerintem, mint minden életformáé, nyilvánvalóan az emberi élet és ezen keresztül a teljes élet továbbvitele és az élő természet fenntartása.

Mi az emberi élet értelme?

Az emberi élet értelme szerintem az, hogy csökkentse és ellensúlyozza azt a veszélyt és rombolást, amelyet a kiugró emberi képességek által lehetővé vált önámítás-képmutatás és a veszélyessé vált tulajdonságaink, legfőképpen az élvhajhász, elvtelen emberi természetünk az evolúcióra és az élet fennmaradása esélyeire nézve eddig megtestesítettek. Ezzel a kompenzációval, az erkölcsi törekvéseinkkel talán sikerül helyreállítani az evolúció rendes működését és így az élet hosszú távú fennmaradása esélyeit.

Mi az erkölcs jelentősége az emberi életben? 

Az erkölcs feladata szerintem az, hogy az emberek törekvéseit segítse abban, hogy ellensúlyozzák az emberi természet rosszra csábító mivoltát, ezáltal növeljék az evolúciónak az ember által lerontott hatékonyságát és ezzel növeljék az élet fennmaradása esélyeit.

Az erkölcsösség tehát (többek között) azt jelenti, hogy végrehajtjuk az ösztöneink által megszabott feladatokat, amelyeket legérthetőbben számunkra a lelkiismeret mond el.

(A fentiek alapján nevezhetjük a lelkiismeretet az ösztöneink emberi nyelven, emberi gondolatokkal kommunikáló szószólójának is.)

Tehát szembeszállunk az emberi természetnek azzal a rosszra hajló, rosszra csábító alap-vonásával, hogy az élvezetek és általában az evolúciós jutalmazó érzések mindenáron való megszerzése érdekében általában az erkölcsi "könnyebb utat" választja, és nem vállalja fel a helyes út választásával járó nehézségeket.

- Hogyan alakult ki az evolúció során az erkölcs fogalma? 

Az evolúció során szerintem a lelkiismeret alakult ki (amely az erkölcsi követelményeket jeleníti meg számunkra, azok lényegét, alapját képezi, azáltal, hogy az ösztöneink késztetései végrehajtására, az életfenntartás számára kedvező irányba terel minket), az erkölcs csak az emberi fogalomalkotás terméke arról a küzdelemről, amelyet minden tisztességes ember folytat az életfenntartó ösztöneink utasításai betartásával kapcsolatban a könnyebb útra csábító vágyaink ellen, több-kevesebb sikerrel.

Korábban senki nem kötötte össze az erkölcs fogalmát az élet fennmaradásával, az erkölcsi követelményeket kizárólag az emberi társadalom magatartási szabályaira szűkítették; pl. Kant kategorikus imperativusa, amely lényegében azt mondja ki, hogy amit nem akarsz magadnak, azt a rosszat mással szemben se kövesd el!

Emiatt persze nem lehet elmarasztalni a korábbi, az eddigi filozófiát, filozófusokat, hiszen eddig nem álltak rendelkezésükre a sokrétű embertani-élettani kutatási eredmények. Ezek csak a legutóbbi egy-másfél évszázadban keletkeztek (főként Darwin korszakalkotó munkássága révén), de az igazán megrendítő és az egész embertant alapjaiban átrendező felismerések, kísérletek az utóbbi néhány évtizedből valók.

Az eddigi erkölcs-értelmezések tehát szerintem csak részben tükrözték az erkölcs teljeskörű jelentőségét és működése átfogó hatását. 

Az erkölcsösség megvalósítása ugyanis a világ legnehezebb feladata (hiszen a legerősebb vágyainkkal, az élvezetek iránti vágyainkkal kell szembeszállnunk, kordában tartanunk őket!); így az emberi társadalom a társadalom sekélyes erkölcsi teljesítménye elrejtése céljából megalkotta a „társadalmi normák” és a „társadalmi erkölcs” fogalmát, amelyek tartalmazzák ugyan az „erkölcs” fogalmat, de valójában csak relativizálják, viszonylagossá teszik azt, és megpróbálják azt a benyomást kelteni, mintha a társadalom által az erkölcsösség terén elért alacsony színvonal egyenlő lenne az erkölcsösséggel.

A "társadalmi norma" és a "társadalmi erkölcs" ugyanis szerintem a társadalom többsége, de általában a hatalom által elfogadott, szükséges és egyben megengedhető követelményeket jelenti. Aki ezeket a követelményeket teljesíti, az formailag megfelel a „társadalmi erkölcs” által elvárt színvonalnak és erkölcsös embernek számít…

Két ország közti háborúban mind a két ország katonái a saját országuk társadalma szemében erkölcsös emberek maradnak, sőt, akár hősökké válhatnak, pedig emberek tömegeit öldösik halomra… Miközben nyilvánvalóan megszegik a legelemibb parancsot is: ne ölj embert!!!

Ahhoz, hogy az ilyen háborúk elkerülhetők legyenek, az országok társadalmi „erkölcsét” kellene a teljes erkölcshöz, a teljes igazsághoz igazítani, mert a teljes erkölcs és a teljes igazság a teljes emberiség, sőt, a teljes élő természet lét-érdekeit védi. Olyan...”erkölcs”…, olyan ...”igazság”…, amely a teljes, faji szintű, emberiségi szintű érdekkel, sőt, a teljes élővilág érdekeivel ütközik, csak nevében „erkölcs”, valójában csak egy olyan kompromisszum, amely az erkölcstelenségnek az adott ország társadalma által elfogadott erkölcstelenségi színvonalát próbálja erkölcsként szentesíteni!

 

Az egész írást az alábbi linken lehet olvasni:

https://thephilosophyoftheevolution.blogspot.com/2018/10/harcz-laszlo-az-erkolcs-altalanos.html


 

h i r d e t é s