h i r d e t é s

Ön is használja, de mégsem tudhatja: kié igazából az internet?

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam

Ön is használja, de mégsem tudhatja: kié igazából az internet?

2015. február 09. - 21:06
0 komment

 

Mindenki internetezik, de kié valójában az internet?

A szolgáltatóké? A kormányzatoké? A felhasználóké? A válasz közel sem egyértelmű. Már csak azért sem, mert a web nemcsak az internetadó elleni tüntetések megszervezéséhez kiváló eszköz, hanem ugyanilyen hatékonysággal használhatja például az Iszlám Állam terrorszervezet is. Az internet szabályozása forró téma nemcsak @dajcstomi, hanem @BarackObama környezetében is. A tét pedig igen nagy, mind társadalmilag, mind gazdaságilag.

A nemrég lezajlott davosi világgazdasági fórummal párhuzamosan több országban is megvitatták az ott felvetődött legfontosabb kérdéseket. A Shaping Davos – Budapesteseményen például azt az egy egyszerűnek tűnő, ám mégsem könnyen megválaszolható kérdést tárgyalták meg a résztvevők: vajon kié az internet? De ugyanezt kutatja mostanában teljes gőzzel az Obama-adminisztráció és látszólag a magyar internetes nemzeti konzultáció is.

Kié (lesz) az internet?

"A kérdés kellően absztrakt ahhoz, hogy kézzelfogható választ lehessen adni rá. Annyi biztos, hogy több olyan erőforrás is van, aminek irányítási jogáért már többször megpróbált harcba szállni az állam" – mondja Gerényi Gábor, aki a magyar internet-történelem egyik fontos mérföldkövének tartott INteRNeTTo társalapítójaként a kezdetektől figyelemmel követi a folyamatot. Ilyen, a kormányzatok által kívánatosnak tartott erőforrás például a fizikai infrastruktúra, a számítógépen lévő tartalmak, illetve maga a domain címrendszer is. Utóbbi talán a legfontosabb, hiszen azt kontrollálva a netezőket is kézben lehet tartani. "Az állam sok helyen szeretett volna már beletaposni ebbe, és meghatározni, hogy a begépelt címeket hová irányítsa a rendszer, ám mindig beletört a bicskája" – hangsúlyozza Gerényi.


Infrastrukturális kérdés
Fotó: 

A vállalkozás azonban, véli Ormós Zoltán internetjogász, közel sem lehetetlen. A szakember szerint az egyre jobban elterjedő infrastrukturális rendszerek állami kézbe vétele nem új keletű dolog, gondoljunk csak a vasúttársaságokra, amelyek indulásukkor még magánkézben voltak, mára azonban az államhoz tartoznak. "Az egyelőre kérdés, hogy a jelenlegi felépítésű internet helyébe mi lép majd, az viszont biztos, hogy az állami szerepvállalás egyre nagyobb lesz."

Az internet az Iszlám Állam egyik fegyvere

Az állam és az internet kapcsolatának vizsgálata fokozottan érdekes, mióta világszerte sokadjára is bebizonyosodott, hogy a webes eszközök egy-egy törvénytervezetet, de akár egy teljes államberendezkedést is befolyásolhatnak. Ennek lehettünk tanúi a 2011-es arab tavasz, a törökországi Taksim téri tüntetések, vagy épp a magyar internetadó bevezetése ellen szerveződött demonstrációk esetében is. Az internetes rendszerekkel a szervezők minden esetben képesek voltak nagyon rövid idő alatt összehozni egy-egy demonstrációt, ami már nemcsak valami ellen, hanem például a szólásszabadság mellett szólt. Ugyanakkor az internet demokratikusságának köszönhetően a különböző erőszakos csoportok is egyre nagyobb teret hódítanak maguknak.


Demonstráció az internetadó ellen – létrejöttét és világhírét is az internet tette lehetővé
Fotó: 

Ott van például rögtön a kérdés, hogy mit is kellene kezdeni az Iszlám Állam internetes jelenlétével, vagy egyáltalán: kell-e kezdeni vele valamit? A választ nem könnyű megadni, hiszen egy csoport kitiltásával éppen az az elv veszíti érvényét, ami az egész internet lényegét adja: a szólásszabadság. Ráadásul egyből felvetődhet, hogy akkor mit is jelent a megfelelő tartalom, és milyen módszertan mentén, ki dönti el azt, minek van, illetve minek nincs helye az interneten. A döntés végső soron a felhasználók kezében van, hiszen ők maguk is képesek kiszűrni a számukra káros vagy kéretlen tartalmat anélkül, hogy egy harmadik félnek be kellene avatkoznia a folyamatba.

Az állam cenzúráz – ha tud

Csak ahhoz, hogy ezt a cikket valaki el tudja olvasni, egyszerre több szereplő megléte szükséges. Egyrészről kell egy meghatározó online szolgáltató – például Facebook, Google, Twitter stb. –, egy hálózati szolgáltató és persze maga a felhasználó, aki az ajánló és a cím alapján úgy döntött, elolvassa a tartalmat. Ez jól mutatja, hogy az internet esetében mennyire összetett rendszerről beszélünk, amelyből ha egyik vagy másik szereplő kiesik, már jóval nehezebben jut el az információ a tartalomfogyasztóhoz. Ám amíg a számunkra érdekes, releváns tartalmakat nyugodt szívvel kattintjuk le, az ártalmastól és a kéretlentől szeretnénk minél távolabb tudni magunkat. Ilyenkor rögtön megfogalmazódik az igény, hogy a szolgáltató, vagy akár maga a kormányzat szűrje meg ezeket. Egy ilyen jogosítvány azonban rengeteg veszéllyel fenyeget.

"Érdekes kérdés, hogy az államnak mennyire kell/szabad belefolynia az internetes tartalmak szabályozásába. Egyik oldalról ott van az igény, hogy az ember szeretne egyfajta szűrést kapni, azonban ha az államot bízzuk meg ezzel a feladattal, azzal előbb-utóbb vissza fog majd élni. Ennek extrém példáját láttuk Egyiptomban, amikor az egész internetet lekapcsolták azért, hogy az emberek ne tudjanak a hatalom ellen szerveződni, de ugyanez jelen van a demokratikus országokban is, gondoljunk csak például a WikiLeaks-botrányra" – mondta el a hvg.hu-nak Maróy Ákos, az atlatszo.hu társalapítója, az EU Edge innovátora. Maróy szerint éppen ezért a kormányzati befolyás egy kétélű fegyver, ráadásul nem is biztos, hogy szükség van rá, hiszen egy tartalomszűrő szolgáltatást ma már bárki beszerezhet a piacról.

Ormós Zoltán internetjogász szerint ugyanakkor nem feltétlen kell tartanunk attól, hogy az esetleges nagyobb állami szerepvállalás nagyobb kontrollal járna, már csak azért sem, mert szerinte ennél nagyobbal már nem is nagyon járhat. "A világ három legerősebb civilizációja – a transzatlantihoz tartozó USA+EU páros, az orosz és a kínai – nem véletlenül ragaszkodik saját keresőszolgáltatásokhoz és közösségi oldalakhoz, amelyeken keresztül tökéletes és teljes kontrollt gyakorolnak az internet minden forgalma felett.

Az internet-szolgáltatóknak pedig real time, 1 kilobájt adatforgalom keletkezett, 1 kilobájt átment az államhoz-típusú együttműködéseik vannak. Éppen ezért sok dolgot, mint például az Iszlám Államot azért is engedhetik az interneten tevékenykedni, mert így sokkal könnyebb megfigyelni őket" – mondja az internetjogász, és bár úgy látja, az internet áttörést jelentett az alkotmányos szabadságjogok gyakorlásában, az ellenőrizhetetlenség már csak illúzió.

Védelmet akarunk

Az egyik legfontosabb, nap mint nap érezhető szűrőt nem is a kormányzatok, hanem a közösségi szolgáltatások üzemeltetői állítják a tartalmak és a felhasználók közé. Nézzük csak például a Facebookot, ahol személyes érdeklődésünket és a szolgáltatás üzleti érdekeit egyaránt figyelembe vevő algoritmusok szabályozzák, hogy a napi sok ezer esélyes tartalom közül mi kerüljön végül elénk az üzenőfalra. De hogy mely tartalmakat ki olvassa, és főleg ki írja, arra sokan lennének kíváncsiak.

"Képzeljük el, hogy egy közösségi oldalon tett bejegyzés nem tetszik a kínai kormánynak, és azt gondolják, hogy aki azt közzétette, egy reakcionista forradalmár. A legfontosabb ilyen esetben a személyes adatok védelme – ezzel akadályozva meg, hogy a felhasználót a véleménye miatt vegzálják. Ha ezt a védelmet a vállalatok nem tudják biztosítani, annak igen rossz társadalmi üzenete lesz, melynek hatására a felhasználók tömegesen hagyhatják el az oldalt. Jogosan, hiszen nem éreznék magukat biztonságban" – hangsúlyozza Maróy Ákos.


Facebook, Messenger, Instagram, WhatsApp – Zuckerberg áll a legnépszerűbb szolgáltatások mögött
Fotó: 

Ebből a szempontból tehát azt is mondhatjuk, hogy az internet azoké a webes vállalatoké, melyek az elmúlt bő egy évtizedben váltak meghatározóvá, ám a felhasználók nélkül ez is csupán egy üres váz lenne.

Kié a fontosabb tartalom?

Hiába azonban a tartalomkészítő (pl. egy híroldal vagy egy videogyártó), a tartalomelosztó (pl. Facebook vagy YouTube) és a tartalomra kíváncsi felhasználó, ha az internet-szolgáltató úgy dönt(het), hogy ő is beleszól(hat) abba, mi is legyen a fontos, kényelmesebben elérhető tartalom. Ma az internethez köthető egyik legfontosabb vita világszerte éppen erről, az internet semlegességéről szól. A gyakorlatban ez azt a kérdést jelenti, hogy az internet-szolgáltatók meghatározhatják-e, melyik tartalom a fontosabb, melyiket szolgálják ki nagyobb sebességgel, és ezáltal tegyék fogyasztását kényelmesebbé, kívánatosabbá a felhasználók számára.

Az Ericsson mobilitási jelentése szerint a videós tartalmak már mobilon is a teljes adatforgalom több mint felét jelentik, három év múlva pedig már több mint kétharmados lesz ez az arány. Ráadásul egyre többen játszanak le úgy filmeket, videókat, hogy előzetes letöltés helyett a folyamatos streamelést választják. "A gond az, hogy ez igencsak megterheli a hálózatot, ezért az infrastruktúra jelentős bővítésére lenne szükség" – mondja Gerényi Gábor, aki szerint a netszolgáltatók valamilyen biztosítékot szeretnének arra, hogy a fejlesztések utáni plusz sávszélesség valóban azokat a tartalmakat szolgálja majd ki, amelyek miatt fejlesztettek. A tartalomszolgáltatók pedig szeretnének bekerülni ebbe a körbe, amelynek tagjai plusz erőforrásokat kapnak, "ezért mindenki lobbizik azért, hogy az általa közvetített adat legyen a legfontosabb".


Sávszélesség: a kábel, ami mindent visz
Fotó: 

Ha ez a lobbi sikeres lenne, azzal elveszne a lehetőség, hogy a tartalomfogyasztó határozza meg a számára preferált tartalmakat, mert bár mindenhez hozzáférne, de lenne, amihez nehézkesebben, és lenne, amihez kényelmesebben.

Az Egyesült Államokban hosszú társadalmi vita után éppen múlt héten döntöttek mindennek tilalmáról, a szövetségi kommunikációs bizottság (FCC) által közzétett határozattervezet szerint tilos lesz a szolgáltatók számára a jogszerű tartalmak blokkolása, valamint az is, hogy egyes tartalmak/szolgáltatások elérését lassítsák vagy éppen fizetés ellenében gyorsítsák.

Felemelhet, de romba is dönthet

Az USA-béli döntésről a szakértők hangsúlyozzák: inkább egy harc, mintsem a háború dőlt most el. Azt pedig mi tesszük hozzá, hogy az is csak egyetlen országban. A világ összes többi szegletében továbbra is kérdés marad a netsemlegesség, például nálunk is: a nemrég indult – korábbi tapasztalatok szerint jó eséllyel csak kormányzati önigazolás célját szolgáló –internetes nemzeti konzultáció egyik kiemelt témakörét is az adja, vajon priorizálhatók-e egyes webes szolgáltatások.

Amelyik társadalom erre "igen"-t mond, az Gerényi Gábor szerint nemcsak a netsemlegességnek mint eszmének tehet keresztbe, hanem a gazdaság is komoly, konkrét hátrányokat szenvedhet. Az internet ugyanis nemcsak a szórakozást, a kikapcsolódást és az információgyűjtést biztosítja, hanem a globális gazdaság egy fontos szereplője is.


Fotó: 

Gondoljunk csak az internetnek köszönhetően kialakult és erősödő, egyúttal azonban teljesen "internetfüggő" sharing economyra. A közösségi gazdálkodás fogalma alapjaiban változtat(ott) meg sok olyan szolgáltatást, amit eddig csupán offline módon tudtunk igénybe venni. Megjelentek a közösségi utaztatást biztosító alkalmazások (pl. az itthon is nagy port kavaró Uber), a szálláskeresést segítő szolgáltatások (pl. az Airbnb), és már nemcsak könyveket vagy műszaki cikkeket rendelünk a neten, hanem egyre többször intézzük az egész heti bevásárlást is néhány kattintással.

Gerényi szerint ha a net neutralitásáért folytatott vitából a szolgáltatói lobbi kerülne ki győztesen, az könnyen keresztbe tehet a közösségi gazdálkodásnak: a streamelt videókhoz képest a rangsorban hátrébb kerülhetnek azok az adatok, amelyek a közösségi gazdaság működéséhez szükségesek, ezzel pedig sokak, egyre többek megélhetése kerülne veszélybe.

 

hvg.hu


 

h i r d e t é s