A nők átlagosan 27, a férfiak 30 évesen házasodnak, amit rendszerint megelőz a próbaházasságként is emlegetett együttélés. Annak ellenére, hogy az ifjú párok próbálják bebiztosítani magukat, a házasság mégis sokszor zátonyra fut, majdnem minden második esetben. Legnagyobb százalékban a házasságot követő pár évben, majd a gyermekáldás után adják be a válópert a házastársak. De vajon mi okozza a kapcsolat megromlását az egész életre tervezett házasság kezdeti időszakában?

A stabilitás ismérvei

A párkapcsolatok stabilitását két tényező határozza meg alapvetően: a kapcsolat minősége, a belső egység működőképessége és más vonzó lehetőségek megléte vagy hiánya Ha a kapcsolattal elégedettek a benne élők, ritkán merül fel az igény annak felbontására. Akkor sem, ha egyébként más vonzó alternatíva kerül a látókörükbe. Viszont ha a kapcsolat nem felel meg az elképzeléseinknek, már könnyebben váltunk jobbnak vélt lehetőségekre. A külső tényezők összetartó erővel is bírhatnak. Amennyiben a környezet nem teszi lehetővé a válást (anyagi nehézségek, lakásviszonyok) a rossz kapcsolat is tartóssá tud válni.

Természetes krízisek

Minden párkapcsolatban és házasságban elkerülhetetlenül bekövetkeznek nehéz időszakok. A hullámvölgyeket legtöbbször az élethelyzetben történt változások idézik elő. Így számítani lehet mélypontokra a házasságot követően, a gyermekek születésekor, illetve felnövésük különböző állomásainál, az iskolakezdéskor, a serdülőkoruk idején, vagy leválást követően. Minden változás új kihívást jelent a párkapcsolat számára.

A házasság mint válság?!

A kezdeti időszakban a végleges elköteleződést megkívánó házasságkötés alakítja át a már kialakult viszonyokat. A pár tagjaiból férj és feleség lesz s visszavonhatatlanul – mindenki előtt – kinyilvánítják szándékukat a közös jövőről. Ez a választás sok lemondással jár, ami olykor megkérdőjelezheti a döntés helyességét. A házasságkötést követő elbizonytalanodásra a házastárs származási családjával való viszony, a kezdeti anyagi nehézségek és lakhatási viszonyok is kihatással lehetnek.    

A családdá válás krízise

Következő nagy változás, amikor gyermek születik és a párkapcsolat tagjai szülőkké válnak. Ilyenkor már nem csak párról, hanem családról beszélhetünk. Ez a változás más próbatételek elé állítja mindkét felet, ami szükségszerűen a kapcsolatot is megváltoztatja. Mindehhez sokszor nem könnyű alkalmazkodni. A figyelem fókuszába egy harmadik személy, a csecsemő kerül, míg a párkapcsolat a háttérbe szorul. Az anya és a baba szimbiotikus viszonyulását az apa sokszor kívülállóként szemléli, s leginkább csak a munka, a pénzkeresés területén tudja megélni a hatékony közreműködését. Joggal érezheti magányosnak magát az újdonsült apa az anya–gyermek egység mellett. Ugyanakkor az anya is egyedül érezheti magát a négy fal között. Önkéntelenül eltávolodáshoz és kölcsönös féltékenységhez vezethet az új helyzet. És a gyermek körüli nehézségekről akkor még nem is beszéltünk.

„Ami nem öl meg, az megerősít”

A kapcsolatot megterhelő krízisek kikezdhetik a kapcsolat stabilitását, s végső soron váláshoz vezethetnek. Ugyanakkor ha sikerül a nehézségeken túljutni, az nagyon sok erőforrást jelenthet az élet többi kihívásával szemben is. Amennyiben a pár tagjai meg tudnak felelni a megváltozott körülményekből fakadó igényeknek, a kapcsolat egy magasabb színvonalon, más minőségben tud tovább működni. 

A cikk a Pszichológus Kereső támogatásával jelent meg.