Szemben az MSZP vezette kormányokkal, mely a bankokat tömte a szegény családok devizahiteles törlesztőrészleteivel, ez a Kormány mind a devizahiteleket, mind a gyermekéhezést felszámolta

 – nagyjából ez volt a lényegi mondanivalója Rétvárinak, amikor arról kérdezték, rendben lévőnek találja-e, hogy Hegedűs Zsuzsa szerint jelentősen sikerült visszaszorítaniuk a gyermekéhezést Magyarországon.

Tekintsünk el attól, hogy 2017 van, és 7 évnyi kormányzás után Rétvári még mindig az „elmúlt nyolc éven” pörög.

Ez már unalmas.

Vegyük inkább azt az orbitális túltolást, amit devizahitel- és gyermekéhezés-ügyben mutat be az államtitkár.

Kezdjük az előbbivel.

2017 van és nyár, Rétvári tehát talán már elfelejtette, hogy pont idén januárban (oké, akkor még tél volt) indult el újabb 5 per az Európai Bíróságon, amelyek kizárólag a magyar devizakárosultak ügyeit igyekeznek tisztázni.

Vagyis azért olyan nagyon csak nem szűnt meg ez a probléma…

Igaz, Rétvári nem is ezt mondta, hanem azt, hogy a magyar kormány felszámolta a devizahiteleket.

Valójában ebben a formában ez sem igaz, hisz az anyag nem veszett el, csak átalakult: a magyar kormány olyan csodafegyverekkel indult a devizahitelesek megsegítésére, mint például a magáncsőd.

• Ami teljes és totális kudarc volt, alig valaki élt vele, miközben tavaly is emelkedett a hiteltartozások miatt kilakoltatottak száma, idén pedig még rosszabb évre számíthatnak a „rossz adósok”, vagyis várhatóan 2017 őszén még a 2016-osnál is többen fogják elveszíteni tartozás miatt az otthonukat.

Ráadásul tavaly ősszel még attól volt hangos a sajtó, hogy mindannyian jobban jártunk volna, ha a devizahiteles mentőcsomag helyett az EU szabályait alkalmazza a kormány, annál is inkább, mert a magyar devizahiteles-törvények sértik az uniós szabályokat, ugyanis nem kifejezetten a fogyasztók érdekeit védik, hanem éppen hogy korlátozzák az adósokat jogaik érvényesítésében.

Maradjunk tehát annyiban, hogy a devizahiteleket nem számolta fel a kormány, csak áttranszformálta egy másik problémává – olyanná, amivel az állampolgároknak kell megküzdeniük, saját erejükből.

Ha tudnak.

Forduljunk is rá a gyermekéhezésre.

Erről nem is olyan régen hosszasan értekeztünk Hegedűs Zsuzsa kapcsán, aki tényleg minden létező fórumon hangoztatja, hogy a nem is olyan drámai gyermekéhezést sikeresen szorítják vissza a kormány intézkedései.

Olyan botorságot azonban még Hegedűs se mondott, hogy rendszerszinten felszámolták a gyermekéhezést (“mert ha kell, lopnak”) – ilyet még a legfejlettebb, tőlünk fényévekre tartó, gazdaságilag szárnyaló országokban sem mer felelőssége teljes tudatában kijelenteni egyetlen politikus sem.

Érdekes dolog ez, és jusson eszünkbe: még mindig 2017 nyara van.

Nyár, tehát nincs iskola, nincs bölcsőde és óvoda sem, ilyenkor derül csak igazán ki, hogy mennyire segíti a kormány az éhező gyerekeket.

Rétvári emlékeztetett is rá: 620 ezer gyerek kap ingyenes vagy kedvezményes étkeztetést a bölcsődétől a középiskoláig, erre a nyári szünetben 6,67 milliárd forintot szánnak. Ami két és fél hónapnyi szünettel számolva azt jelenti, hogy kb.

• 150 forint jut átlagosan minden gyerek napi étkeztetésére.

Jól lakik mindenki?

Na de félretéve a matekot: a nyár valóban sokak számára kritikus időszak.

Mivel azt a települési önkormányzatok „tudományosan” meghúzott vonalak mentén döntik el, ki jogosult ingyenes vagy kedvezményes étkeztetésre, és bizony sokan az ilyen-olyan pótlékok miatt (amiket éppen rászorultságuk okán kapnak), „véletlenül” jellemzően pár száz forinttal a meghúzott határ fölé esnek, így hiába szorulnának segítségre, valahogy pont kiszorulnak belőle.

Nyáron tehát rengetegen kiesnek a támogatott étkeztetési körből – és itt derül ki igazán, hogy a rendszerszintű megoldások helyett a kormány a tünetek elfedésére koncentrál.

Mi is lenne ez?

Először is kéne egy hangyányi őszinteség, lelkiismeret és önkritika.

Emlékezzünk rá vissza, hogyan szüntette meg a KSH (nyilván nem úri passzióból) a létminimum-számítást, és hogyan nem látunk már évek óta hitelesnek tekinthető, a kormány által is elfogadott, a valóságból építkező adatot arról, hogy hányan élnek mélyszegénységben, szegénységben, vagy az elszegényedés előtti utolsó lépcsőfokon Magyarországon.

• Csak hogy lássunk pár adatot is a felszámolt gyermekéhezésről: még a KSH adatai szerint is a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben Magyarországon, a Budapest Intézet felmérése alapján pedig 130 ezer gyereknek kell szembenéznie az állandó nélkülözéssel, közülük nagyjából 50 ezer rendszeresen éhezik.

Ha ezt látnánk, hogy a kormány valóban érdemi változásokkal (például a szociális védőháló megerősítésével, a társadalmi egyenlőtlenségek kompenzálásával, vagy akár a gyermekek rendszerszintű éhezésének tartós,

megbízható és előremutató szándékú felszámolásával) próbál javítani a kialakult helyzeten, akkor rendben is lenne, hogy Rétvári Bence jövőidőben a gyermekéhezés valamikori, remélhetőleg mihamarabbi felszámolásáról beszélne.

Így viszont az egész nem más, mint egy könnyed, nyári hazugság. Olyasmi, amit csak úgy, két sorosozás és egy migránsozás közé be lehet illeszteni a sormintába, hogy legyen valami pozitív is, ne csak mindig az az ostoba gyűlölködés.

Csakhogy azzal, hogy a kormány szavak szintjén eltünteti a devizahiteleseket és az éhező gyerekeket, attól azok az emberek még élnek, léteznek, lélegeznek.

Unalmas már hallgatni is, ahogy sorra jönnek ezek a semmilyen valóságtartalommal nem bíró győzelmi jelentések, miközben az ablakon kinézve bárki meggyőződhet az ellenkezőjükről.

Rétvári Bence szerencséje, hogy nyár van, ilyenkor még a szokásosnál is kevesebben hallják meg a politikusok zagyvaságait.

De a tény ettől még tény: ez a kormány, és az összes, papíron huszár döntéshozója érdemi munka helyett álságos kommunikációs trükkökkel igyekszik takargatni szégyenét. Azt, hogy épp azoknak nem segítenek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.

kettosmerce.hu