Kár a gőzért
Az a gyanúm, hogy Orbán egy lehangolóan egyszerű és mocskos húzással, a személyi jövedelemadó visszatérítésének ígéretével már most megnyerte a jövő évi választást.
Átlag négyszázezer forintos juttatás a szavazatért cserébe – ennek nagyon sokan nem fognak tudni ellenállni.
Igaz, hogy ezzel Orbán megint vert egy jó kis éket magyar és magyar, ezútal megint a gyermeket nevelők és nem nevelők, illetve a (nagykorúvá vált) gyermeket már nem nevelők közé.
Igaz, hogy ez az újabb megkülönböztetés totálisan alkotmányellenes. Lenne. Ha az országnak lenne alkotmánya, és alkotmányos jogrendszere.
Igaz, hogy az idősorrend sokat elárul Orbán szándékainak komolyságáról.
Most megígérem, pontosító részletszabályok nélkül. A lelkes (gyermeket nevelő) magyar, mármint az, akinek egyáltalán képződött adóköteles jövedelme (de hát, mi azokra építiünk, nem a csórókra!) valamikor jövő márciusban-áprilisban-májusban hálából leadja rám a szavazatát, és győzök.
Aztán május végén vagy visszakapja a befizetett adóját – vagy nem.
Szavazni többet már nem fog. Az önkormányzatokat előljárósággá alakítom, kinevezett előljárókkal az élen, à la Horthy – önkormányzati választások már nem lesznek. Parlamenti választások se, mert addigra formálisan is egypártrendszerűvé alakítom az országot, különben is kilépek az Unióból és mindenki kinyalhatja, mint Putyinnak és Lukasenkónak.
Morogni talán fog, de ennél többet sosem tesz. Ezer éve. Most sem fog.
Ha pedig mégis úgy döntök, hogy tartom az ígéretemet – szeressenek! – úgy körülcakkozom, hogy a magukat pillanatnyilag nyerő helyzetben érzők jórésze túrót kap, nem pénzt.
Egyébként pedig saját magát fizeti ki. Miért? Ez a tétel olyan mértékű inflációt fog gerjeszteni, amihez képest a mai (Európában toronymagasan a legnagyobb) infláció kismiska. A megnövekedett vásárlóerő további hatásaként befizetett forgalmi adó (a világon a legmagasabb) hamar visszaszedi a pénzt.
Tehát végső soron ők állják! Azokkal együtt, akik nem kapják vissza az adójukat. Hiszen az ő adóbefizetéseiből térítek vissza. Nem én állom a cechhet, hanem a publikum.
Így gondolkodik, és cselekszik népünk bölcs vezetője.
Úgyhogy szerény véleményem szerint forgatás vége, lehet hazamenni fiúk! Az utolsó kapcsolja le a villanyt!
Eközben az ellenzék halálos komolysággal nullázza le az iszonyatos energiákkal előkészített előválasztást, a jó magyar módi szerint.
Sajnos a király itt is (legalább) félmeztelen!
Az előzetes megállapodások raja, melyekkel a legfontosabb képviselői körzetekben támogatja egymást a hat párt, szöges ellentétben áll a "mi, kérem alássan, demokratikusan választjuk ki a leginkább támogatott jelöltet" márkajelű akcióval.
Egyértelművé teszi számomra, hogy az előválasztók előzetes kizárására a versenyből a pártok egymás közti helyezkedését, az erősorrend kialakításának párnacsatáját szolgálja.
Ez fontosabb, mint a győzelem? Miért? Mert ti sem hisztek benne? Vagy csak für alle Fälle, a biztonság kedvéért? Bármilyen kimenetelű eredmény esetén én mindenesetre ott üljek a Parlamentben?
(A Parlamentben, melyet az akkori ellenzéknek 2014 óta, a gyalázatos választójogi törvény alapján, és választási csalásokkal szerzett kétharmados Fidesz-győzelem kihirdetése óta hivatalosan bojkottálnia kellett volna, ország-világ (főként világ) előtt egyértelművé téve, hogy itt nincs demokrácia, nincs jogállam, nincsenek közösségi és állampolgári jogok, itt egypártrendszerű, vezérelvű diktatúra van! Kedves Európai Unió! Nem csukhatod be a szemed ez ügyben, mert senki nem játssza el az áldemokratikus álellenzék szerepét Orbán igazolására.)
Folyik is a kemény pankárció! A legtöbbet brusztoló, tiszta kezű Hadházy nem kell az ellenzéknek. Tordai Bence sem. Helyette a törtető Kálmán Olga viszi a jelöltséget. Mert DK? Mert ismertebb? (Más érdeme nincs, kvalitása se.)
Van/lett volna még elég idő a politika iránt érdeklődők körében azért ismert Tordai népszerűsítésére minden közegben.
De nem is ez a lényeg: miért ne a kerületnek az előválasztáson részt venni kívánó népe döntsön?
Ezek a sundám-bundám megállapodások, a véres vádaskodások és szitkok, melyek kísérik az egészet, Zuglótól Jászberényig, nem nagyon tesznek jót az ellenzéknek.
Az MSZP és DK (friss erők híján?) nyomatja befelé ezerrel a régi, unalomig lefutott, többször megméretett és könnyűnek találtatott, egykor érdemeket szerzett öreg fiúkat, most éppen az Orbánnal szemben az utóbbi években feltűnően megengedő Hillert, illetve semmmiféle érdemeket nem szezett, az MSZP-ből a DK-ba dezertált egykori pártelnököt, Molnár Gyulát. Kellenek ők még valakinek?
És akkor még nem említettem a legalább egy parlamenti képviselői hely megcsípéséért csatlakozó Pálinkás-pártot és az MSZP helyett most éppen a DK szárnyai alá helyezkedő, tíz éve nem mérhető támogatottságú, ugyanígy egy hely megszerzésére hajtó liberálisokat, a háttérbe húzódó megélhetési Fodor Gábor szüleményét.
Bősz Anett is szívesen ott ülne a Parlamentben, (sajnos) senkit nem képviselve! Meg hát, a pártfinnaszírozás! Valamiből élni is kell. ugyebár!
Úgy tűnik, a hatalmas munka, melyet Magyar Györgyék az előválasztás megszervezésébe fektettek, részben belevész a szokásos magyar mocsárba.
Már javítana a benyomáson (ha lenne miért, ha lenne, maradt volna még tétje) Karácsonynak tulajdonképpen kétszer kilenc pontja.
Szemmel láthatóan nem engedett a csábításnak, hogy tudományosan körülírt programpontokban fejtse ki az alkotmányos rend helyreállításának módozatait. Helyette viszonylag pragmatikus, közérthető célokat jelölt ki. (Bár persze, és ez sem baj, van benne populista hergelés is: a Tiborcz-adó és a Mészáros-adó.)
Két baj van ezzel a programmal. Egy rejtett, és egy nyilvánvaló. Nem tudni, hogy vajon honnan lesz/lenne költségvetési fedezete ezeknek az ígéreteknek.
Ez a rejtett.
Orbán ajánlatával nem versenyezhet. Nincsenek egy súlycsoportban.
Ez a nyilvánvaló.
A Századvég szerint a lakosság többsége támogatja Orbán pénzosztását, a Pulzus Kutató és a Napi.hu felmérése szerint viszont a többség ellenzi.
Nem tudni, hogy a kormány alá működő Századvég mire alapozza a prognózisát, a Pulzus Kutató egy reprezentatív felmérésre hivatkozik.
Itt viszont nem tudni, milyen mintát vettek nagy hirtelen, milyen közegben.
Ha figyelembe vesszük még a közvélemény-kutatások hírhedt megbízhatatlanságát (világszerte és itthon is), továbbá a hatalmas propagandát, amivel Orbán népszerűsíteni fogja a kampányfogását, továbbra is szkeptikus vagyok.
A pénz csörgése, akár a várományként belengetett pénzé, nagyon nagy motiváló erő!
A Pulzus által megkérdezettek negyven százaléka úgy látja, hogy ez csak egy voksszerző lépés. Hát igen! Az!
Szeretni nem kell! Csak – cserébe – elfogadni.