Terjedelmesnek mondható, 59 oldalas iratanyagban reagált a magyar kormány arra a dokumentumra, amit az Európai Parlament állampolgári jogi- és igazságügyi bizottsága, a LIBE-bizottság terjesztett elő április végén. A jelentés a zöldpárti holland képviselő Judith Sargentini neve alatt lett ismert, és fő állítása, hogy a magyar kormány rendszerszerűen építi le a magyar jogállamot.
Ha elfajulnak a dolgok, ez a jelentés adhat alapot a sokat emlegetett 7-es cikkely élesítéséhez, ami szélsőséges esetben akár Magyarország uniós szavazati jogának megvonásához is vezethet.

Szijjártó Péter külügyminiszter ettől függetlenül vehemensen kezdte támadni a jelentést, miközben a kormány jogászai a háttérben tételesen igyekeztek cáfolni a jelentés állításait.

A kormánysajtó természetesen nekiesett Sargentininek, és koncepciós vádakat emlegetett, de a kormányzati válaszanyagot a Fidesz-közeli lapok sem nagyon futtatták, és mint kiderült, nem véletlenül. Két magyar társadalomtudós, Nagy Zsófia és Labanino Rafael nem csak elolvasta, de alaposan ki is elemezte a jelentésre küldött kormányzati reakciót, és elakadt a szavuk.

Egyszerűen nem volt válasz, amiben ne lettek volna legalább súlyos csúsztatások, vagy tudatos mellébeszélés, és több esetben sajnos egészen konkrét hazugságok. Egy ilyen súlyú ügyben ez a magatartás elképesztő

– mondta Labanino, amikor a 444 arról kérdezte, mi vitte rá őket arra, hogy tételesen feldolgozzák a szöveget, és 89 oldalas elemzést publikáljanak egy blogon.

Nagy Zsófia az ELTE Társadalomtudományi Karán szociálpszichológiával foglalkozik és hálózatokat kutat, Labanino Rafael jelenleg a frankfurti Goethe Egyetem Politikatudományi Intézetének politológus kutatójaként dolgozik.

A Sargentini-jelentés nem általánosságban kifogásol dolgokat, hanem nagyon is konkrét ügyekben, az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az EBESZ, az Európa Tanács az ENSZ szakosított szerveinek részletes jelentéseire, illetve az Európai Emberi Jogok Bírósága döntéseire hivatkozva fogalmazza meg kifogásait. Ezzel szemben, mondják a kutatók, a kormány válaszában tudatosan az olvasó összezavarására és megtévesztésére törekszik.

A kormány a kritikákra kifogásolt jogszabályok részletes megismétlésével, az Alaptörvényben megfogalmazott általános célokkal válaszol – a kifogásolt ügyeket, törvényeket, döntéseket megkerüli, és csúsztat.

Ez a „stratégia” sok esetben eredményes lehet, hiszen egy nem magyar európai parlamenti képviselő, aki nyilván nem lehet annyira képben a magyar ügyekkel, a válasz alapján könnyen juthat arra az álláspontra, hogy „biztos sok igazság van a jelentésben, a kormány válasza szakmainak, részletesnek tűnik, nem lehet olyan nagy a baj”.

Visszatérő trükk a szövegben, hogy a konkrétan kifogásolt tételeket figyelmen kívül hagyva a kormány teljesen más problémák megoldására hivatkozik.

Konkrét kamuk

Labaninóék szerint az egyik legnagyobb kamu az egész dokumentumban az, hogy az Országos Bírói Tanács elnöke, Handó Tünde esetében elhallgatja, hogy az Országos Bírói Hivatal konkrétan jogellenesnek találta az elnök kinevezési gyakorlatát.

Az egyik legálságosabb kormányzati kamu a médiahatóság függetlenségének védelme, amit korábban az EBESZ, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság is kifogásolt. A kormány szerint a mai médiahatóság függetlenebb, mint bármely elődje volt.

Szokása szerint a médiaügyekben csúsztat leggátlástalanabbul a kormány, például amikor a média plurális jellegét azzal húzza alá, hogy az online sajtóban 80 százalékban kritikus oldalak vannak a piacon, elfeledkezve 8 más médiatípusról, ahol fordított a helyzet, köztük a 100 százalékban kormányzati befolyás alatt álló megyei lappiacról, nem beszélve a közszolgálat gyakorlatáról.

A példákat végtelenségig lehet sorolni, és a két magyar társadalomkutató pontosan ezt is teszi: minden egyes csúsztatást, maszatolást kiszerkesztenek és tételesen helyreraknak.

A kormány mélyen hallgat például a családon belüli erőszak megelőzéséről szóló Isztambuli Egyezmény ratifikálásáról is, amivel lassan négy éve késik, és levelében egész konkrétan hazudik arról, hogy senkit sem ítéltek el menedékkérők elleni erőszak vádjával, hiszen maga a Legfelsőbb Ügyészség állítja, hogy 2015 szeptembere és 2017 márciusa között 44 esetben történt feljelentés, két rendőrt ítéltek el addig gyorsított eljárásban.

Labanino elárulta, hogy a jelentést elküldték a LIBE-bizottság több tagjának is, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak több néppárti politikustól is.

varosikurir.hu