Kieséses versenyek
Avagy az Andorra-effektus. Nem teljesítünk túl jól. Sport, diplomácia, választási kampány.
Itt az egyedülálló esély, hogy a magyar kézilabda-sport végre elfoglalja méltó helyét az európai mezőny élén! - hangzottak a nagy ívű fogadkozások az itthon, hazai pályán, a rogyadozó közúti felüljáró tövében épült vadi új kézilabda csarnokban, a járványügyi óvintézkedések teljes figyelmen kívül hagyásával rendezett, és ezért a francia és szerb válogatott kifogásaitól hangos Európa-bajnokság előtt.
Ehhez képest a hollandoktól vereséggel, a portugálok elleni, az utolsó öt másodperben lőtt góllal kínkeservesen elért győzelemmel és végül az izlandi, szabadidejükben szórakozásból sportoló amatőrök (favágók, pincérek) elleni újabb vereséggel sikerült a csoport utolsó helyén végezve kiesnünk.
Az Európa Parlament tisztújító választásán minden alap nélkül az egyik alelnöki posztért induló fideszes Járóka Lívia (aki teljesen érdemtelenül ugyan – sőt! Emlékezzünk az itthon elsikált 35 milliós, zavaros alapítványi ügyére), a Néppárt támogatásával eddig betöltötte e tisztséget, most is nevezett, majd, miután jócskán leszakadva az utolsó helyen végzett, a második forduló előtt visszalépett.
Olyan ez, mint a Fidesz "kilépése" az Európai Néppárt-családból, mielőtt
– méltatlanul hosszú hezitálás után – végre kivágták volna onnan őket.
Más fideszes aspiránsok se jártak jobban.
Deutsch Tamás, aki eddig a legfontosabb uniós bizottságok egyikének, a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak volt az alelnöke – vajon miért? –, aki költségvetést szerintem életében nem látott, ellenőrizni pedig leginkább őt kellene, tavaly óta a ló- és ökörszállítási albizottság tagjává degradáltatott, mely testület egyébként decemberben be is fejezte áldásos működését.
Így áll a Fidesz jelenleg az uniós testületekben. Ámbár szerintem a romboló tevékenységét figyelembe véve csehebbül is állhatna!
De hát, a politika, ugyebár!
A Republikon értékelése szerint, melyet a Závecz 1200 fős mintája alapján állított össze, most, a Völner-Schadl ügy kellős közepén a Fidesz-szavazók mindössze két százaléka látja fontos problémának a hazai korrupciót.
(Mellesleg az ellenzéki szavazóknak is csak tizenhét, a bizonytalan pártválasztóknak is nagyjából ennyi százaléka helyezi a három legfontosabb probléma közé.)
A Fidesz-szavazók a korrupciót kellően ellensúlyozó tényezőnek ítélik a hasító magyar gazdaságot. Az évtizedek óta nem látott államadósság, a tizennégy éve nem tapasztalt infláció és társai nem játszanak.
Ellenben az átlagkeresetek! Példának okáért a Varga Judit kommunikációs stábjában tevékenykedő nyolc ember havi fizetése 721 ezer/fő, a Szijjártó hasonló csapatában dolgozó kilenc arculatjavító szakember havi 800 ezer forintot keres.
Bár ezek is bagatell fizetések a mérhetetlenül nehéz feladathoz képest, melynek során a kormányzatnak – a nagyfőnökön kívül – tán két legellenszenvesebb és legkártékonyabb tagját (ámbár Palkovics, Kásler és a többiek is ott tolonganak e címért) kell emberként eladnia.
És bagatell fizetések ahhoz képest, hogy az ÁSZ kormányhű főnökének havi illetménye bruttó 5,2 millió, amivel lekörözi még Matolcsy jegybank-elnököt is (5,1/hó).
Hát akkor? Lehet itt keresni! Mit siránkozzunk? A szociális étkeztetés fejkvótáját is megemelték! 24 forinttal!
Márki-Zay uram! Nem bizonyult-e zsákutcának ráhajtani a fideszes szavazókra? (Igaz, kissé késve rájött.)
Ellenzéki pártvezető és kampánykovács Hölgyeim és uraim!
Érdemes a korrupciót a kampány középpontjába állítani?
Szerintem ez így kieső hely lesz!