Ebbe a sorba illeszkedik a Telex nemrégiben megjelent cikke is, amely több szakértő megszólalásával és a gödi Samsung egy gyári munkásának történetén keresztül néz bele a „fekete dobozba”.

A cikkben „Sári” elmeséli, hogy a gödi Samsungban tizenkét órás műszakokban dolgoznak, és három nappali műszakot követ három nap pihenés, majd három nap éjszakai műszak. A fizetések átlagon felüliek, de csak a bónuszokkal együtt, az alapbér átlagos. Így bírják rá a dolgozókat például arra, hogy csak a legszükségesebb esetben vegyenek ki betegszabadságot: aki  egyszer sem vesz ki betegszabadságot a hónapban, az 50 ezer forintos bónuszban részesül.

A gyárban a dolgozókkal szemben rendkívül bizalmatlan a cég. Belépéskor a táskákat átnézik, és a telefon kameráját is le kell ragasztani.*

Fizetésről tilos egymással beszélgetni, de a munka nehézségéről sem ajánlatos szót váltani, előfordult ugyanis már olyan, hogy a HR-es berendelt valakit, „amiért pofázott”.

A gyárban mint az akkumulátorgyárakban általában, nagy számban dolgoznak vendégmunkások, ami hosszabb távon etnikai konfliktusokhoz vezethet. A Telex cikkében megszólaló gyári munkást például zavarta, amikor kiderült, hogy egy alacsonyabb beosztásban dolgozó ukrán kolléga az övéhez hasonló összeget keres.

Cirfusz Márton a Mércének úgy nyilatkozott, a baloldalnak ebben a kérdésben érdemes az internacionalizmus álláspontjára helyezkedni, a vendégmunkások ugyanis rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak: az életük minden területén a munkaerőkölcsönzőtől függenek, felmondani tulajdonképpen nem tudnak, mert akkor a következő nap azonnal elvesztenék a lakhatásuk és munkájuk.

A kutató azt az általános véleményt sem osztja, hogy az akkumulátorgyárak „ázsiai céges kultúrája” lényeges szempont. Szerinte nagyon különbözőek az ázsiai cégek, más-más céges struktúrával rendelkeznek. Az is kérdés szerinte, hogy a magyarországi leányvállalatok mi mindenben fognak tudni önállóan dönteni. A Samsung ebből a szempontból egy rossz tendenciára utal, mivel a legtöbb döntés a koreai központból érkezik.

A másik központi kérdés a munkavédelem. A gyár nem csak kint szennyez, a benne dolgozókat is negatívan érinti a helyzet. Az akkumulátorgyárakban dolgozók nagyjából tíz-húsz százaléka egy éves távlatban tartós egészségügyi károsodásra számíthatnak.

A dolgozók jogait csorbítja az is, hogy az akkumulátorgyárak alkalmazottainak többségét munkaerőkölcsönzőn keresztül veszik fel. Rájuk nem vonatkozik a kollektív szerződés. Cirfusz Márton szerint mivel a kölcsönzöttek megszervezése szinte lehetetlen feladat, végső soron törvényi változtatásra lenne szükség, amely biztosítaná, hogy azonos feltételek vonatkozzanak azokra, akik ugyanabban az üzemben dolgoznak.

Csengel Karina, a Mérce újságírója két olyan esetet is felidézett, ami rámutat, milyen munkakörülmények uralkodnak a „fekete dobozban”: a komáromi SK-ból*  2022 januárjában 14 dolgozót szállítottak kórházba, sajtóhírek szerint hányással, orrvérzéssel, szédüléssel; 2021-ben pedig a gödi Samsungban baleset ért egy embert, aki egy héttel a baleset után meghalt. Csengel Karina szerint kevés információnk van erről a két esetről, ami szintén azt mutatja, hogy alig tudunk valamit a gyárak belső viszonyairól. (Mérce)

* A komáromi SK-ban is le kell ragasztani a mobilokon a kamerákat.