Hát kérem! Ebben a kis történetben benne foglaltatik az egész, ezer éves történelmünk, a jelenünk, és bizonnyal a jövőnk is. Némi Leninnel dúsítva.

Kezdjük Leninnel, az az egyszerűbb!
Vagy magyar hadifogolytól hallotta, vagy, másik verzió szerint genfi emigrációjában, a Neue Zürcher Zeitungban olvasta (a vidéki életképek rovatban), és építette be a bolsevik taktikába a többek szerint Sülysápról származó bölcsességet: a cél szentesíti az eszközt!
Ennyit Leninről! A szlogen egyébként világszerte bevált.

Nézzük a többit!

Az egész történet bűzlik az Orbántól és Kövértől a Soproni Sör blőd hirdetéseiig (sőt egykor Gyurcsányig – bár azóta leszokott róla) mindenütt burjánzó önhitt és hamis, mellveregető hazugságtól, mely az állítólagos magyar géniuszról, a magyar nép különlegességéről szól. (Megjegyzem, a Soproni Sörgyár a Heinekené.)

Mert miről van itt szó?

Ebben a kis színesben összejön minden:

1./ a Metternich által híresen (bár tévesen) rebellisnek nevezett magyar nép ellenállása minden hatalommal szemben, legfőképpen ugyan a tekintetben, hogy elrejti a jószágot, a terményt minden adószedő elől (a magyar köznép évszázadok óta, ma is az eltitkolt adóbevételekből él), de, kisebb vehemenciával és gyakorisággal, más kormányzati, úriszéki ügyben is.

A jelen ügyben az atyafiak csekély költséggel, de fáradságot nem kímélve (Rejtő) megszervezték az akciót (összefogás!), beszerezték az álcaruhákat, és céljukat elérve, mit nekünk járvány, mit nekünk tiltás, egységben az erő jeligére megtekintették a rangadót.
Ez igazi forradalmi tett volt! (Tán mégis Metternichnek volt igaza?)

2./ Maga a forradalmi cél, hát az kissé tán méltatlan volt a hevülethez és szervezőkészséghez.

Az én, kissé maradi felfogásom szerint a foci játék, örömteli esemény a résztvevők és a publikum számára. Jó,tudom! (Bár a forradalmárok is így gondolhatták!)
A foci ma pénzről, méghozzá sok pénzről szól! Meg nemzeti büszkeségről. Világszerte, és fokozottan nálunk, ahol egyrészt a Vezér gyermekkori álmát kell manifesztálni (eredményekben még nem
sikerült), másfelől a valódi ország-teljesítmények hiányát elfedni.
De egy megyei másodosztályú meccsen?

Vagyis arra szeretnék kilyukadni, hogy

3./ A foci játék-funkcióját tekintve mi a bánat értelme van zárt kapus meccseket rendezni? Pláne, ha a tévé nem is közvetíti! Nézők tehát nincsenek, a szponzorok hoppon maradnak, mert a hirdetéseiket a kutya se látja. Persze, értem! A fenti fő célok! Mennie kell a verklinek, ha nincs is értelme.

Ezért rendezett Orbán még ősszel, a tomboló járvány kellős közepén is szurkolók által megtekinthető hazai és nemzetközi (kupa-)meccseket, mely utóbbiakat már senki nem akart a saját háza táján nyélbe ütni.
Aztán, mert bár támadtunk, és a járvány védekezett, jöttek a zárt kapus meccsek.

A fentiek értelmében megállapítható, hogy szokvány magyar esemény zajlott: idióta kormányzati intézkedés kijátszására, ostoba cél érdekében szövetkezett a talpas.
De legalább szövetkezett!

Az eset nem egyedi, legalábbis a suttogó propaganda szerint. Zárt kapus meccseken, és a kocsmákban továbbra is összejár a magyar, kockáztatva, hogy megbüntetik. Csak a kizsákmányolása, a rabszolga sorsa ellen nem emeli fel a hangját.

Még egy adalék:

Nagy István nevezetű agrárminiszterünk, aki döbbenten értesült arról, hogy helyettesét, Nagy János államtitkárt bilincsben vitték el a rendőrök a munkahelyéről, ez alkalommal kifejtette, hogy "a falusiak jobb emberek, mint a városiak!" "Az Agrárminisztériumban ilyesmi nem igazán fordul elő, mert egy falunak a nevelési ereje mindig nagyobb, mint a városnak".
(Az Agrárminisztériumba egyébként a Torgyán-érában ki-be jártak a rendőrök.)
Ez a miniszter mellesleg híres a bölcsességeiről, melyekkel előáll.
(Méltó beszélgető partnere lehetne a Švejk által megénekelt két legnagyobb idiótának, akikkel találkozott: Dub hadnagynak és Friedrich Krauss von Zillergut alezredesnek.)
Ő bírta kifejteni három vagy négy éve, hogy a magyar mezőkön kóborló migránsok által elszórt kolbászos szendvics okozta a hazai sertésvészt, vagy madárinfluenzát, vagy mindkettőt. Gondolom, kommentárt nem igényel.

Megjegyzem: Szentendre és Pomáz is város.

Már csak egyetlen tisztázandó kérdés maradt: Nagy István és Nagy János vajon városi, vagy falusi legény?