Napjainkra az egykori lánglelkű ifjúból nem maradt semmi. Valamikori mentorát, Soros Györgyöt kiáltotta ki a magyarság ellenségének, mert a milliárdos nézeteit a nyitott társadalomról veszélyesnek tartja saját hatalmára.

Már korábban is több olyan írás jelent meg, amely felhívta a figyelmet a miniszterelnök emberi gyengeségeire, ellenmondást nem tűrő személyiségére. Jellemvonásai az évek során csak torzultak, ma már egy tévedhetetlen, magát minimum Európa - formátumú vezetőnek képzelő "esendő" embert láthattunk.

A zsebbe dugott kéz, az időnkénti suta mozdulatok jelzik, kisebbségi komplexumait, amelyet felvett, begyakorolt pózokkal igyekszik leplezni.

Lehet, jobban járt volna Magyarország,ha a nagy szerelmet, a focit választja. Több mint tizenöt évvel nyilatkozta Torgyán József:

"Felajánlottam Orbán Viktornak, hogy jöjjön a Fradiba focizni, de visszautasította, mert Felcsút, nem adta ki."

Forrás: atv.hu

Egy botlábú, profi focistával több, viszont az ország megszabadult volna egy, magát a hazával azonosító politikustól. Ebből sajnos nem lett semmi.

A 2002-es választási bukta után, a vereséget elviselni képtelen Fidesz vezérről, Popper Péter, a 168 órának mondta 2005-ben:

"...évről évre jobban megharagudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat, tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett: Vigyázz! Ezek bűnözők!
Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever…".

Popper Péter hatalmas műveltsége mellett, látnoki képességekkel is rendelkezett. Reméljük, az utolsó mondta is valóra válik.

Forrás: blogaszat.hu

Orbán Viktor 1990 óta a politikából él, "rendes" munkahelye nem is volt. Egy ideig a Soros ösztöndíjból tartotta el családját, később a legjobb cimbora- ma már leköpött ellenség-- kiépítette a Fidesz gazdasági hátterét. Jutott is, maradt is.

Az elmúlt hét évben egy autokrata vezetővé vált, tekintélyelvű hatalmi struktúrát épített ki. Nem véletlenül fogalmazott így Ranschburg Jenő, egy 2011-ben adott interjújában:

"A most kialakuló autokratikus szisztéma már nem demokrácia. Amint sérülnek a jungi értelemben vett ellensúlyok, nagyon nagy a baj – igaz ez az egyén és a társadalom szintjén is. Ha egy országot vezető politikus a hatalom áldozatává válik, ha megmámorosítja a mások fölé kerülés különleges élménye, ha a tükörben egyre inkább a dicséretre méltót látja, és semmi mást, ha se belül, se kívül nincs ellensúlyt, akkor már a spájzban vannak az oroszok."

Forrás: bumm.sk

A hatalom előbb - utóbb torzítja a személyiséget is. Nem vagyok pszichológus, bár szigorlatoztam a jogi egyetemen a tantárgyból, ezért a szakma egy avatott művelőjét hívom segítségül. Varga Zoltán, a Vasárnapi Hírekben, még tavaly állította fel a kormányfő korképét:

"Én azt hiszem, hogy ő nagyon fél. Ahogy valószínűleg minden zsarnok fél. Egyre nő a hatalomtól, miközben egyre többen tudják, hogy ez színjáték. A világ valóban professzionális, valódi hatalommal rendelkező emberei összesúgnak mögötte, ha meglátják. Emberünk ezt mélyen elrejtve maga is sejti. Sokszor a viselkedésén is látható ez. A zakóját gombolja, a nyakkendőjét igazgatja. Körbepillantgat. Különféle helyzethez illőnek, alkalmasnak gondolt arcokat vág."

Forrás: MTI

Sokunk gondolatát fogalmazta meg a pszichológus. Orbán mindent a hatalma megtartásának rendel alá, egyedül játszik a pályán. Ellenzékét leszalámizta, csodának kellene ahhoz történnie, hogy a Jobbikon kívüli tábor megtalálja az utat egymáshoz. Valljuk meg,-- mai eszünkkel--, ennek még csak a körvonalai sem létszódnak. Pedig lenne mit eltakarítani, s újat építeni. Paul Lendvai írja, legutóbbi "Új honfoglalás" című könyvében:

"A jelenlegi magyar kormányzati rendszer egyszerre rendelkezik félfeudális patriarchális, rendpárti elemekkel, másfelől modern, sőt posztmodern tendenciákkal is ténylegesen alkalmazkodva az általa többnyire szidalmazott globalizmushoz. Ennek a kizárólag hatalomtechnikai kormányzásnak a középpontjában a hatalom megtartása áll, lényegében mindenáron."

A lecke adott, talán a hosszú forró nyár alatt a demokratikus ellenzék józanabb többsége is "felvilágosodik": Orbánt 2018-ban, egyedül nem lehet megverni. Az ország nem a rizsát akarja hallani, hanem kézzelfogható tetteket vár az ellenzék pártjaitól. Ha nem így lesz, többségük mehet a lecsóba.