„Születésetek előtt megterveztétek életeteket. Ez a terv mintegy lenyomatként emlékek és vágyak formájában voltak meg Sorosban. Mikor megszületett átment a felejtés folyosóján, de élete terve ott volt benne, így hozzá tudott férni. 

Mindenki egy ideális élettervet dolgoz ki azokról a tapasztalatokról, amiket gyűjteni szeretne, és azokról az adottságokról, amit ki akar bontakoztatni, így tett Soros is! Ez az ideális életterv, a felsőbbrendű énnel együtt alakulnak ki, és vágyak formájában raktározódnak el. Olyan ez, mint egy széles út, amin végig kell menni. 

A valóságban időnként konfrontálódtok a kollektív meggyőződésekkel és korlátozó hiedelmekkel, amiknek hatására letérhet az ember az utatokról, és egy kis párhuzamos útra léphet rá. Eközben szem elől tévesztheti azt, amiért a Földre jött, és olyan életet élhettek, amiben nem telik örömre, amit csalódásként élünk meg. Időnként nagyon gyorsan elhagyom  a párhuzamos utat, mert ösztönösen azt érzem, hogy "Az nem lehet, hogy csak ennyit tudok elérni." És megindultok eredeti utam felé! Aztán elfogy a bátorságotok, kétkedni kezdetek, és gyorsan visszatértek a párhuzamos útra. Ez két okból történik: Az új cél még nem világos, vagy nem adja meg a régi biztonságot! Ehhez bátorság és szilárd akarat kell. Azok a változtatási vágyak, amelyek nem a szív mélyéről jönnek, általában nem vezetnek célhoz!  A migráns kérdés már a születésem utáni néhányadik pillanatban beégett az agyamba, a vágy hajtott, hogy hazámat ezt a sokaz sújtott területet együtt a népével megismertessem az idegen kultúrákkal. Nincs olyan emlékem, hogy a gondolataim között ne ez szerepelt volna az első helye, talán csak anyám szeretete. Emlékszem, mi volt akkor? Hogyan éreztem magam! Mi volt a külvilágban! Mi okozott igazán örömöt? Mindenkinek vannak álmai, elképzelései és vágyai arról, hogy milyen lenne az ő ideális élete. Nekem csak és kizárólag a migráns kérdés esett be. Ha fiatal koromban felnéztem az égre, nekem nem jöttek nagyravágyó tervek, csak az, hogy magam is migráns lehessek, majd első betelepítőjük Európába, ennyi jutott egy akkori magyar-zsidó gyereknek. Hány akkori fiatalnak múlt el vágya, nem jött a lehetősége, vagy a tehetsége, nekem mindenem meg lesz addigra mire felnőtt leszek.”

Sorsunk úta Blog  segítségével