h i r d e t é s

Miért értelmetlen a megbékélésről beszélni intézményesített keretek között?

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Miért értelmetlen a megbékélésről beszélni intézményesített keretek között?

2020. február 21. - 16:48

 

Forrás: Journey Church Madison

Egy ember mellém telepedett és a keresztény-muszlim megbékélésről faggatott. Miért nincs ennek intézményes formája? Én csak ültem, néztem ki a fejemből. Mert a kérdést nem értem azóta sem. Milyen megbékélésről beszélt?

Egyrészt a béke, megbékélés, a világ legnagyobb baromsága. Ilyen nincs és nem is lesz, mert képmutató tartalmú szavak.
Másrészt semmi nagyhatalmi érdek nem fűződik hozzá. A háború, konfliktus pénzt hoz, míg a béke költséges, pénzbe kerül.
Harmadrészt azért sem értem a kérdést, mert népek szintjén nem látok semmi olyan jelet, ami békétlenségre utalna közöttünk, tehát maga a kérdés felvetése sugározza azt az állítást, hogy mi ellenségek vagyunk. Ez nem igaz.

A béke egy következmény. A béke a szeretet, elfogadás, hasonló értékek követésének következménye. Amíg ezek az építőelemek nem állnak rendelkezésre alapként, a béke, mint tető, nem ácsolható az építmény tetejére. Ezért ne a tető építésével kezdjük.

Amikor megszületünk ártatlan lényekként, ki vagyunk téve az élet viszontagságainak. Csecsemőként magunkra hagyatva a biztos halál várna ránk. Nem tudnánk önállóan táplálkozni, meztelenül az időjárással megküzdeni és egyáltalán élni. De anyánk a mi születésünkkel megszült egy másik dolgot, a szeretetet. Ez a gondoskodó szeretet az, ami elindít minket az életben. Tehát a szeretet egyenrangú az élettel, szeretet nélkül az élet egy feltétele sem tud teljesülni. Majd fokozatosan a szeretet kiegészül a családi környezet által adott morállal, értékekkel, amit iskola nem, legalábbis nem teljességgel képes adni. Ezért, ha nincs meg a legszűkebb körtől, a családtól kapható indítás, az élet kis valószínűséggel áll rá arra a pályára, amit szeretetben, morálban olyan értékeket hordoz, ami normális együttélésre tesz alkalmassá. Hiába válunk a későbbiekben függetlenné attól a környezettől, ami felnevelt és hiába alkotunk tőlük eltérő véleményt, a hálának, tiszteletnek mindig fent kell állnia. Ez még akkor is így van, ha a szülői ház egy régmúltban leragadt szemléletet vall. Abban a szeretetben, erkölcsben, ami csecsemőként minket életben tartott, nincs és nem is lehet eltérés vallások, ideológiák, etnikumok között, mert ez Isten által elrendelt predesztináció. Ez tény még akkor is, ha az ember nem választhatja meg szüleit, nevét, környezetét, szociális körülményeit, amibe beleszületik.

Elrendeltük az embernek (a jótéteményt) szüleinek. Anyja vajúdási kínok kínja árán hordozta őt, majd két év után elválasztotta. Hát adj hálát Nekem és két szülődnek, Hozzám vezet sorsod. (Korán 31:14)

A tejfogak kétéves korra jönnek ki mind, ezért ez az a kor, amikor át lehet állni a vegyes táplálkozás minden fajtájára. Valaha eddig tartott a szoptatás időszaka. Természetesen ez ma másképpen van, mert nem természetes körülmények közt élünk, így a szoptatás periódusa jelentősen lecsökkent.

Ha azon törik magukat, hogy olyan társat állíts Nekem, miben nincs tudásod, akkor ne engedelmeskedj nekik. Kísérd végig őket az Evilágon illően és kövesd azok útját, kik Hozzám fordulnak. Majd Hozzám vezet visszautatok és Én kihirdetem nektek azt, mit tettetek.”

Ha ütközik az emberek közti viszonyulás az Allah és ember közti viszonyulással, akkor azt kell választani, ami az Allah melletti engedelmességet teszi lehetővé. De ekkor sem lehetünk arrogánsak, ingerültek. Szüleinkkel és azokkal, kiknek szolgálattal tartozunk, kedveseknek, tapintatosaknak, udvariasaknak kell lennünk, még akkor is, ha olyat kérnek tőlünk, mit nem teljesíthetünk. Így az engedetlenség a maximum, ameddig velük elmehetünk. A hamis istenségekhez történő ima az, amely ellentétben van meggyőződésünkkel és azzal, mit Allah által teremtett természetünk el tud fogadni.

Figyeljünk oda, hogy az engedelmesség és a tisztelet megadása más-más fogalmak. Ugyanis nem vagyunk kötelesek engedelmeskedni minden esetben szülőknek, elöljáróknak. Igenis van joga mindenkinek külön véleményt formálni. De tiszteletlenek nem lehetünk. A tisztelet megadása akkor is kötelező, ha a vélemény eltér. Íme, a szeretet mellett a másik fontos elem, az elfogadás is képbe kerül.

Ha van gyermeked láthatod, hogy még beszélni nem tud, de úgy bánik mobiloddal, mint egy informatikus. Felismeri, hogy milyen kóddal hozható működésbe és azonnak rájön, hol nézheti meg saját képeit, vagy éppen a szeretteiét. Tudja, hogy hol hallgathat mesét és beállít magának applikációkat. Két évesen olyat tud, amit te egyetem elvégzése után sem. Szubhán Allah! Isten csodálatos képességet adott az embereknek. Láthatod, hogy akár gazdagságban, akár nyomorban születik a csecsemő, a mobillal mind ugyanúgy bánik. Ha pedig ilyen szofisztikált lények ezek a kicsik, akkor hogy jössz ahhoz, hogy a későbbiekben, ha már önálló véleményalkotásra képes, visszaszorítsd őt abba a tudatlanságba, amiben te éled le életed? Mert a te életed egy következő generáció számára a tudatlan múlt. Ezt fel kell fognod! Ha te válsz szülővé, te se követeld meg a vak engedelmességet, ne rántsd vissza gyermekedet azokhoz a sztereotípiákhoz, amit te követsz, akár tudatlanul! A tiszteletet azonban nyugodtan megkövetelheted. Az jár! A te szereped az alapértékek megadásában van, tehát a szeretet, morál, elfogadás stb. Hiába hiszed magad okosnak, nem vagy az. Bölcs az lehetsz, okos már nem. A kettő mást jelent. Az okosság tárgyi tudás birtoklását, a bölcsesség pedig egy bizonyos tudás meghatározott értékrend szerinti csoportosítását és hozzáférhetőségét jelenti.

A következő logikai lépés, az adakozás. Az adakozásnak négy szempontot kell figyelembe vennie. Első, hogy vagyonod nem a tiéd. A vagyonod Allahé. Ha az létfenntartásodra elég csupán, senki sem várja el, tőled, hogy adakozz. Ha vagyonod ennél több, akkor az adakozás nem nemes felajánlás, hanem kötelesség. Lehet, hogy Allah egy másik emberről való gondoskodását a te adakozásodon keresztül akarja megvalósítani. Tehát amit másnak adsz, az Allah gondoskodása róluk és nem a te bőkezűséged. Ha ezt saját jótéteményednek véled, ez hamar személyiségzavart fog okozni számodra. Jótétemények esetében a materiális modern gondolkodás egyes elemeit el kell felejteni. Ha házastársak vagytok és természetesen minden tulajdon fele-fele arányban oszlik meg köztetek, akkor nem jöhet szóba adakozás esetén az, hogy a házastárs elszámoltat az adott alamizsnával, mert ő nem járult hozzá. Ha ilyen határok vannak közöttetek, akkor az emberi kapcsolatokat meg kell kérdőjelezni.

A másik szempont az identitás. Nem mondhatom, hogy csak saját vallásomon belül adakozok. Ha ezt teszem, az falat épít köztem és mások között. Azt sem mondhatom, hogy csak saját etnikumon belül teszek jótéteményeket. Ez is falat emel, amire nem vagyok felhatalmazva. Allah az őrizkedést teszi meg egyetlen feltételül, ami ember és ember között rangokat ad, nem vallást és hovatartozást. A harmadik szempont, hogy adakozásom nem minősül jótéteménynek, ha befektetésnek tekintem. Nem várható el viszonzás egy fillérért sem, amit adok. A negyedik szempont a jószándék. Nem alázhatok meg adományommal senkit. De a másik véglet sem járható. Nem mindenkinek jár adomány. Középúton kell járni.

Aki kéréssel (fordul hozzád), ne utasítsd el, (Korán 93:10)

A jótékonykodásnak nem lehet erkölcsi értéke, ha nem áll mögötte együttérzés és szeretet. Az nem jótékonyság, ha tétlen, semmirekellő, életerős embereknek juttatunk, akik abból élnek, hogy kéregetnek. Ők a társadalom élősködői. Minden egyes kérelmet, beadványt, személyt, kérést el kell bírálni annak érdeme szerint és csak utána szabad lépni.

Most pedig tegyük össze. Szeretet, tisztelet, elfogadás, hasonló értékek követése, következő nemzedék útra bocsájtása anélkül, hogy visszarángatnánk őket, adakozás, jótékonykodás annak össze feltételével, a határok lebontásának célzatával. Ezekről kell beszélni és ezeket kell napi gyakorlattá tenni. Az ún. megbékélés, ha van ilyen, mindezek következménye. Ezért megbékélést intézményes keretek közé terelni olyan, mintha a szerelem szabályozására is törvényt alkotnánk és szabályainak betartását önkormányzati felelősség körébe rendelnénk. A szerelem is egy következmény, ami egymás szeretetén, elfogadásán és hasonló elvek vallásán alapszik.

Hidd el, hogy az intézmények az emberiség legkárosabb vívmányai, ha azok nem a megfelelő értékrendet valló emberek kezében működnek.

Címkék: 

 

h i r d e t é s