Az előző, 2011-es magyarországi népszámláláshoz képest háromszor annyian online válaszoltak idén a kérdésekre, a meghosszabbított, szerdai határidőig 7 millióan interneten töltötték ki az ívet annak ellenére is, hogy különböző facebookos és egyéb csoportokban korábban nem látott ellenkampánynak lehettünk tanúi. Az oltásszkeptikusok után mostanra megjelentek a népszámlálás-szekeptikusok is, akik arra buzdítják ismerőseiket, semmiképp se válaszoljanak a kérdésekre. Az UCC-s összeesküvés-elmélet hívei is ráugrottak a témára, ők azok, akik a magyar rendőrséget és úgy általában az állami szerveket egy New Yorkban bejegyzett illegitim cégnek képzelik, és a KSH-ról is hasonlókat gondolnak. Mások attól tartanak, hogy a népszámlálás során megkérdezett személyes adatok valamiféle vagyonadót alapoznának meg, vagy éppen nem értik, miért kell ennyi mindent firtatni, amikor az állam „már úgyis mindent tud rólunk”. - írja a G7

A népszámlálás valójában szigorúan anonim módon zajlik: bár a KSH lakcímre szóló borítékokat küld mindenkinek, a kitöltött ívekből származó adatokat anonimizálják, a különleges (vallási, nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó) adatokat elkülönítve tárolják, és a feldolgozás során a valódi neveket olyan azonosító kódokkal helyettesítik, amelyeket később nem lehet összekapcsolni a valódi személyazonossággal. Az adatokat a KSH névre szólóan más intézményeknek nem adhatja ki.

A kötelező kitöltést törvény írja elő, ha valaki ennek a személyes megkeresésnél sem tesz eleget (a számlálóbiztosok november 20-ig mennek házhoz azokhoz, akik online nem válaszoltak), szabálysértést követ el. A kitöltésre buzdító kommunikációs kampányban hangsúlyos elem, hogy ezért akár 200 ezer forintos pénzbírsággal is sújtható az illető. Más kérdés, hogy az eleve meglévő bizalmatlanság tükrében ennek hangsúlyozása kontraproduktív is lehet. Szabálysértési eljárás elvileg a KSH bejelentésére indulhatna, de a szervezet ezt szeretné elkerülni, a jogszabályi lehetőséggel csak a legvégső esetben élne. 

A KSH-nak nem célja, hogy bárkit is büntessen. Nekünk az a célunk, hogy pontos adataink legyenek, és nem gondoljuk, hogy ehhez a büntetés a legmegfelelőbb út. Inkább a társadalmi felelősségvállalásban hiszünk, ezért is a „Feleljünk, egymásért!” a 2022-es népszámlálás szlogenje. A későbbi megkérdezések szempontjából is fontos, hogy bizalom legyen velük szemben, és ne egy szankcionáló szervezetként gondoljanak ránk

– mondta a G7-nek Mag Kornélia, a KSH elnökhelyettese.

Kovács Marcell, a 2022-es népszámlálás KSH-s projektvezetője azt hangsúlyozza: tévhit, hogy a népszámlálás rákérdezne a vagyonra és a jövedelemre. „Sokan azt kifogásolják, hogy meg kell mondani, hány fürdőszobája van valakinek. Valójában csak a lakáskörülmények kapcsán kérdezünk rá a különböző lakóhelyiségekre, ahogy ez korábban is történt, hiszen a lakásblokk a 19. század óta része a népszámlálásoknak. Ennek természetesen nem vagyonregiszteri célja van, az adatok a szerverszobában maradnak, állami szervnek is csak aggregált formában adhatunk ki adatokat. Másokat láthatólag az zavar, hogy miért kérdezik meg, melyik cégnél dolgozik a válaszoló. Ez egyszerűen az ágazat beazonosítása miatt szükséges: sokan nem tudják, hogy mi a munkaadójuknál a statisztikai főtevékenység, ha viszont megvan a cég, ezt automatikusan tudjuk azonosítani.”

A többkörös megkérdezés, az állami kampányok, közcélú hirdetések és a jogszabályi kötelezés ellenére a válaszadási hajlandóság a népszámlálásokon minden országban csökken. A KSH becslése szerint nálunk 11 évvel ezelőtt négy százalék volt az „alulszámlálás”. Hogy idén mennyi lesz, az adatfelvétel után fog kiderülni, de nem lenne meglepő, ha növekedne ez az arány. A tényleges népességszámra így végül csak szakértői becslést lehet majd adni – a hiányzókat a lakcímnyilvántartás, statisztikai módszerek és a számlálóbiztosok helyszíni beszámolói alapján fogják megbecsülni, és amennyire lehet, kipótolni a hiányzó rekordokat.

Gyakorlati relevanciája is van annak, hogy a népszámlálások végül mekkora teljes népességet mutatnak ki egy országra, régióra vagy településre: ez alapján dől el például, hogy hány hely jut az Európai Parlamentben egy-egy tagállamnak, de az önkormányzatoknak sem mindegy, hogy mekkora lakónépességet mutatnak ki náluk. Bár azt gondolhatnánk, hogy ezt a népesség- és lakcímnyilvántartásból amúgy is lehet tudni, ez messze nincs így. Korábbi vizsgálatok és szakértői becslések szerint 20 százalékra is rúghat azok aránya, akik ténylegesen máshol laknak a bejelentett lakcímükhöz képest.

A népszámlálás nem a bejelentettségre, hanem a tényleges lakóhelyre és élethelyzetre kíváncsi, és ennyiben jóval pontosabb adatokat ad. Ez teszi lehetővé azt is, ami a teljes népesség számba vételénél valójában fontosabb cél: egészen kis területi egységekre, akár számlálókörzetekre, településrészekre és az ország nagyon részletes négyzethálós felosztását nyújtó gridek mentén is tud háztartási szintű adatokat adni.

Ennek önkormányzatok, ágazati stratégiák, piaci szereplők és a kutatási szféra is hasznát veszi. A magyar társadalomtudományban szoktak arra panaszkodni, hogy nehézkes és lassú a KSH adatszolgáltatása, és a népszámlálási adatok a gyakorlatban nehezen használhatók. Így is ez azonban a legrészletesebb felmérés, főleg a hosszú távú, demográfiai folyamatokhoz ad fontos keretet. A nagyon részletes területi adatoknak még mindig a népszámlálás az alapforrása, és ez a területi tervezésben is nélkülözhetetlen. Akár az energiaválságra adott válaszokban: a lakás falazata és a különböző fűtéstípusok (most először kérdeznek rá a napkollektorra és a klímával való fűtésre is) háztartási szintű összevetése is lehetséges a válaszokból, sok egyéb mellett.

A népszámlálás legtöbb kérdésblokkja ugyanakkor nem változott, azok többségére uniós előírás alapján is rá kell kérdezni. Mások a KSH saját kezdeményezésére kerültek be az idők során, ilyenek például a nyelvtudásra, a munkahelyi közlekedésre vagy most a digitális kompetenciára vonatkozó kérdések – vannak kutatók, akik ezek némelyikét egy népszámlálásnál feleslegesnek látják, mert elég jól vizsgálhatók más módszerekkel is.

Szintén magyar döntés, hogy most már hagyományosan rákérdeznek a különleges adatnak minősülő egészségi állapotra, nemzetiségre és vallásra is. Idén az utóbbiban van érdemi változás. Nyilvános polémia főleg arról volt, hogy hol és miért ott lehet jelölni, ha valaki ateista (más vallástalanokhoz hasonlóan most ők is a „nincs vallása, felekezete” kategóriát jelölhetik, de ha valaki szabadszavasan mégis a vallásmezőbe írja azt, hogy az ő vallása „ateista”, őt is hozzáadják a nem vallásosokhoz), de ennél jelentősebb fordulat, hogy a vallásra vonatkozó kérdés formája ismét megváltozott.

Legutóbb, 2011-ben a „milyen vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?” kérdés szerepelt, ehhez képest idén visszatértek a 2001-es megfogalmazáshoz, a „mi a vallása, felekezete?” formulához. A különbség látszólag csekély, de a válaszokban nagy eltérések lehetnek: a 2011-es kérdés valamivel erősebb elköteleződést feltételez, míg a most használtnál a többség inkább az alapján válaszol, hogy meg van-e például keresztelve. Ennek megfelelően csökkent 75-ről 55 százalékra a felekezetet választók aránya a legutóbbi népszámlálásra. Nem lenne váratlan, ha ez alapján majd az idei népszámlálási eredményekből is látszólag a vallási elköteleződés jelentős visszaerősödése derülne majd ki – ennek azonban sokkal inkább módszertani okai lesznek, hiszen a vallásosság, mint azt Rosta Gergely vallásszociológus is megerősítette a G7-nek, az elmúlt két évtizedben nagyjából stabil, de biztosan nem növekvő trendet mutat.

A kérdés megváltoztatását a KSH illetékesei nekünk azzal indokolták, hogy az előzetes konzultációk során ez volt az egyházak egyöntetű kérése, amit ők teljesítettek is. A népszámlálás előtt egyébként több egyház a templomokban és nyilvános kampányban is arra buzdította a híveit, hogy statisztikai értelemben is vallják meg a hitüket, a miséken az is gyakran elhangzott, hogy ez az egyházfinanszírozás szempontjából is fontos. Egyelőre nem tudni olyan támogatásról, ami ténylegesen a népszámlálási adatokhoz lenne kötve.

A vallási és a többi különleges adatra vonatkozó népszámlálási blokkok hungarikumot jelentenek, a személyes adatok biztonsága ezeknél is garantált, a kezelésükre még a többinél is szigorúbb szabályok vonatkoznak. Könnyen lehet azonban, hogy ebben a formában most utoljára kérdezik őket. Mint ugyanis a KSH is hangsúlyozza:

a 2022-essel véget ér a hagyományos népszámlálások 150 éves magyar története.

Mostanra egyre több ország állt át a teljes körű megkérdezésről a regiszteralapú népszámlálásokra. Ennek egyik oka a válaszadási hajlandóság csökkenése, a másik pedig az egyre nagyobb adattermelés, és a big data által kínált lehetőségek. Az állam anélkül is nagyon sokat tud a polgárairól, hogy megkérdezné őket (a vallás speciel nem mindenhol ilyen, de például Németországban az egyházi adónyilvántartás is állami feladat), és ha megvan a rendszere, hogy a különféle nyilvántartásokban szereplő adatokat szinkronizálja és statisztikai célra használhatóvá tegye, azzal a népszámlálások klasszikus feladatainak jó részét ki tudja váltani.

Magyarországon is ez a terv: a 2022-es az utolsó, teljes körű megkérdezésen alapuló tízévenkénti nagy népszámlálás, a jövőben nálunk is a regiszteralapú népszámlálás lesz az alap. A megkérdezést részben különböző állami adatforrások fogják helyettesíteni, mint a lakcímnyilvántartás, az oktatási regiszterek vagy éppen az államkincstári juttatásokra vonatkozó adatok, ezek alapján hozzák majd létre a statisztikai hivatalban a népszámlálási adatokat.

A KSH már az idei népszámlálással is részben ezt az átállást készíti elő. „Ez a valódi oka annak, hogy miért kérdezzük meg a válaszolók nevét – természetesen nem azért, hogy személy szerint nyilvántartsuk mindenkinek az adatait, hanem mert az összevetésekből jobban kiderülhet, hogy az állami regiszterek, például a lakcímnyilvántartás állapota hogyan változott” – mondja Mag Kornélia. A váltás az uniós szabályozás miatt is szükséges: 2026-tól évente kell majd minden tagállamnak bizonyos, idáig a népszámlálásokból származó adatokat produkálnia, ez eleve csak a nagy regiszterekből lehetséges.

Ez azonban a gyakorlatban messze nem olyan egyszerű, amit az is jelez, hogy valójában már másfél évtizede is felmerült az átállás, és már a 2011-es népszámlálást is regiszteralapúra akarták átalakítani. Ez akkor részben a jogszabályi környezet, részben a nagy állami adatbázisok színvonala, azok összekapcsolhatatlansága miatt hiúsult meg. Kiderült, hogy a népességnyilvántartás ehhez nincs megfelelően karbantartva, és a gyakorlatban a statisztikai törvény sem elég erős, de a különböző tárcák sem feltétlenül érdekeltek abban, hogy a gyakorlatban használható, egymással statisztikai céllal összekapcsolható adatbázisokat produkáljanak.

A nagy adatgazdák ellenérdekeltsége legalább akkora akadályozó tényező, mint a növekvő bizalmatlanság a lakosság részéről

– fogalmaz Harcsa István, a Fényes Elek Társadalomstatisztikai Egyesület (FETE) elnöke, a KSH volt főosztályvezetője. Ő úgy látja, sok gyakorlati nehézséget kell még leküzdeni, hogy Magyarországon is használni lehessen az eredendően nem statisztikai célból készülő nagy regisztereket. Bár már voltak ebbe az irányba mutató törvényváltozások, még változtatni kellene a jogszabályi környezeten, „elérni, hogy az adatvédelem szempontját ne használják az adatgazdák fügefalevélként az ágazati érdekek védelmében”. Komoly javítanivaló van a regiszterek színvonalán és frissességén is, és biztosítani kellene a szinkronizálhatóságukat is, hogy például – szigorúan statisztikai céllal – össze lehessen olvasni a társadalombiztosítás, a NAV és az ingatlannyilvántartás adatait.

Az, hogy ez erősíteni vagy gyengíteni fogja-e a bizalmat az adataink állami nyilvántartásában és kezelésében, egy következő történet lesz. „A jó statisztika az állam és a társadalom közötti bizalom alapja” – hangsúlyozza Harcsa István, aki szerint Magyarországon sajátos ambivalencia határozza meg az állampolgári viszonyt: széles körű az állammal szembeni mindenkori gyanakvás, miközben többnyire mégiscsak az államtól várjuk a segítséget. A népszámlálásokban Harcsa szerint a jövőben a hibrid módszerek lehetnek nyerők: a regiszterek mellett valamennyire meg kell őrizni a hagyományos népszámlálási módszereket is, akár gördülő, akár kisebb mintás megkérdezésekkel kell majd kombinálni az adminisztratív adatokat.

A 2022-es, eszerint utolsó hagyományos népszámláláson november 20-ig jönnek címre a számlálóbiztosok azokhoz, akik online nem válaszoltak. Ha valaki külföldi tartózkodás, kórházi kezelés vagy egyéb okból ezt is elmulasztja, november 28-ig a helyi polgármesteri hivatalban még pótolhatja a kitöltést. A KSH-nak ezután törvény szerint egy éve lesz az adatfeldolgozásra. A tervek szerint jövő tavasszal jönnek ki az első összefoglaló eredmények, a témánkénti részletes adatokat pedig 2023 őszétől publikálják. (G7)