Lábod egészen az 1980-s évekig kis ingadozással képes volt a lakosságát megtartani, azonban ettől a ponttól kezdődően napjainkig 20 százalékkal csökkent az itt élők száma 2000 óta tartósan 2000 alatt van. A vasutunkat még 1975-ben megszüntették, a nyomvonal az enyészeté, nem üzemelt még száz évet sem.

Tudja a vasút az egyfajta jelképe a létezésnek, mint egy idegszál köti össze a településeket, nálunk elvágták az idegszálat és körülbelül akkorra tehető a leépülés kezdete, olyan értelmetlenül csendes lett minden.

A csendhez csak annyit, hogy a világ talán legértékesebb gímszarvas élőhelye vesz körül bennünket.

A vadászati szezonban dörögnek a fegyverek, a trófeák elkerülnek szerte a világba, a hús meg a vadfeldolgozókba.

A politika nem foglalkozott sosem ezzel a térséggel, adjuk le a szavazatunkat, aztán meg fogjuk be a szánkat, így volt ez mindig, mitől lenne más most.

Az önkormányzatok hét településen tartanak fent óvodákat, 237 fővel, ebből 143 gyerek HHH-s, ami azt jelenti, hogy halmozottan hátrányos helyzetű, 163 kapnak esélyegyenlőségi támogatást.

Az iskolánk üzemeltetése is körzetesítve van Kutashoz, ha valaki képet akar kapni arról, hogy milyen az élet ezen a vidéken, mindenre választ kap, ha rápillant a az iskolák óvodák diákjainak szociális hátterére. Négy szomszédos településen van iskola Lábod, Kutas, Nagykorpád, Beleg, 461 gyerekkel, a létszámból 232 gyerek HHH-s. A 461 gyerekből 271 részesül esélyegyenlőségi támogatásban, ami azt jelenti, hogy a tanulók 59% ha nem támogatná az állam, akkor a család képtelen volna iskolába járatni és rendszeresen élelmezni.

Lábodon, 67 százalék kap támogatást, ez azt mutatja, hogy gyakorlatilag élhetetlenné vált ez a vidék!

Az óvodák és iskolák külön esélyegyenlőségi támogatása 8 680 000 Ft/év.

Brutális adatok ezek, mert itt csak vergődni lehet, mert a szegénység és nyomor olyan mértékű, hogy a társadalom regenerálása nélkül nem lehet itt a reményt felépíteni.

Vergődik az önkormányzat is, mert egyfelől közmunkát ad, de tudják, hogy ez másfelől megöli a még valamilyen szinten meglévő munkakultúrát és a lehetőséget a felzárkózáshoz. Az meg egy külön tanulmányt megérne, hogy miként töri a fejét nap, mint nap az önkormányzat a munkák miatt, és ezt az egészet, hogyan lógják el a közmunkások.

Őrület ez az egész, viszont az ezen az ágon kapott pénzek nélkül a másnapba vetett remény is eltűnne.

Sokszor mondom azt, hogy Lábod még egy szerencsés település, mert van orvosa, igaz már nem fiatal, de az élete jelentős részét itt töltötte, ismer mindenkit, tudja a baját, amúgy meg egy jó ember. Régen a vadászat volt a mindene, mára már a pálinkakészítés művészete jobban érdekli. Nálunk, ha valaki beteg lesz, vagy komolyabb baj tör ki rajta, akkor a doktor úr ismeretsége, tudása, kapcsolatai reményt adhatnak. Az már egy másik probléma, ha lebetegszik, vagy úgy dönt, hogy abbahagyja, ki jön ide, ki fog kezelni, gyógyítani bennünket. A környéken alig van orvos, neki nincs pihenője, meddig végezhető ez?

A felesége az alpolgármesterünk, segíti a polgármestert, hogy létrejöhessen valami élhető környezet, ünnepeket szerveznek, mozgatják az itt lakókat, de ez nem egyszerű, mert a pénztelenség megöl mindent.

Ki marad itt egy ilyen településen, ahol versenyt fut a roma szegénység a magyar szegénységgel!

Nézzünk szembe azzal az egyszerű ténnyel, hogy olyan sebességgel esik szét ez a vidék, hogy itt már lassan a pénz sem segít. Belakják a romák a környéket, a magyarok elköltöznek, már aki tud, mert az ingatlanok semmit sem érnek, ha úgy nézzük, hogy mibe kerül egy használható ingatlan, egy legalább stagnáló településen.

A magyarok elmenetele és a romásodás egyben azt jelenti, hogy elmegy a tudás és a minta, a romák itt maradnak a lecsúszott, vagy mindig rossz helyzetben volt magyarokkal.

Még nincs doh és enyészet szag, de körül leng bennünket, csak a hegyet látni és nem az alagutat, nem tudjuk, hogy nekünk kell kifúrni, vagy mások fúrják, hogy szabadulhassunk ebből az elátkozott helyzetből, ami itt a rendszerváltás után kialakult!

Pesti ügyvédek árultatták el a vidéket, pénzéhes vidéki emberekkel, akik, néminemű készpénzért, segédkeztek a falvak tönkretételében. Nincs TSZ, nincs Állami Gazdaság, nincs munka, nincs aki foglalkoztasson, csak a leépülés és félelem van a holnaptól, a hatalomtól, vagy bárkitől akit erősebbnek gondolunk, mert ez maradt nekünk itt Somogyban!

Lejegyezte Büki