Tízmilliók érintettek éhínség, környezeti katasztrófák és háborúk miatt. Ebben lehet irányított és sorsszerű okokat keresni. Az áldozatok azonban mindig ugyanazok: a föld elszegényedett rétegei, akik nem képesek saját életük alakítására. Ők azok a hullámokon vergődők, akiket mindenki kivet. Ha helyükön maradnak, biztos pusztulás vár rájuk, ha útnak indulnak, ezer veszéllyel kell szembenézniük, ha megtelepednek valahol, idegenek, migránsok maradnak. Oda csapódnak, ahol éppen egy kis segítséget, vagy lelki töltődést kapnak és ezt használja ki nagyon sok intézmény, szervezet.

Tudtuk, hogy valaminek jönnie kell. De nem erre számítottunk. Vártunk egy nagy háborút, világégést, melyet, mint eddig is, a tőke manipulál. Egy olyan eseményt vártunk, amit újfent egy bizonyos rétegnek kell elszenvednie. Általában a legszegényebbek, legelesettebbek az áldozatok. Ők azok, akik csupán „költség” az emberiség nyakán, ugyanakkor nem képesek vásárlóerőkké válni, hogy a tömegtermelést felszívják és beszerzéseikkel profitot képezzenek. Nem képesek hitelek felvételére sem, hiszen semmi fedezettel nem rendelkeznek. A világ értékítélete kicsorbult. Valaha azt az országot tekinthettük gazdagnak, ahol a polgárok értékálló vagyonnal, beruházásokkal rendelkeztek. Ha ezek olyan bevételt biztosítottak, ami megfelelő elosztási rendszerbe került, akkor az mindenki számára jólétet biztosított. Ma azonban azok az országok tekinthetők gazdagnak, ahol jól menő bankok vannak. Itt a logika más.

Most egy másféle balsorssal állunk szemben. Ez egy „elgondolkodtató és gondolatébresztő” balsors. Ez nem válogat. Ennek bárki lehet áldozata, akinek immunrendszere gyenge. Igen a legszegényebb réteg is, hiszen nem képesek egészségesen táplálkozni, vitaminokat fogyasztani, de akár a bankár vagy milliárdos vállalkozó is, akinek szervezetét a jólét betegségei legyengítették.

Nem szed millió számra áldozatokat, de mégis ijesztő, mert mindenki ki van téve a fertőzésnek. Tehát a félelem ott lappang mindenkiben, ezért kommunikálni kell. Az éhínséget és annak milliós áldozatait csak a lap alján, apró betűvel kommunikálták.

Humánus annyiból, hogy gyermekeinket, a következő nemzedéket kisebb valószínűséggel ejti áldozatul. Tehát az „ártatlanok” megmenekülnek.

Alattomos, mert állandóan változik, ezért bármikor képes újbóli támadásra.

Tehát Allah (SWT) a rendelkezésre álló tárházából nem a legpusztítóbbat vette elő. Egyszer vége lesz. Óriási hibát követünk el, ha azt hisszük, hogy mi győzzük le a kórt. Csupán haladékot kaptunk arra, hogy változtassunk. Viszont, ha már most, a csapás kellő közepén azon folyik a vita, hogy ki marad hatalomban, ki nem, illetve, hogy a tartozások visszafizetését ugyan felfüggesztik, de a bankok kiesett hasznát a futamidő meghosszabbításával és az arra eső kamatok megfizetésével kell biztosítani, akkor nagy baj van. Ha visszatérünk eddigi elveinkhez, az ego civilizációjához, az nem szed-e több áldozatot, mint a jelenlegi helyzet? Annak pusztításait miért nem kommunikáljuk? Az ellen miért nem vetjük be a katonaságot? Attól miért nem szigetelődhetünk el a jelenlegi karantén elvek alapján? Annak fertőzésébe miért kell beleesnünk?

Sem az emberek, sem azok vezetői, nem mindenhatók. Te önmagaddal szemben sokkal több hatalommal vagy felruházva, mint bárki más. Erről a hatalomról mondasz le nap mint nap. Bizonyos, hogy felhalmozott tudásunk segít földi életünk elviselésében, ami dicsérendő. De mindig fel kell tenni a kérdést, hogy kinek, vagy minek a kárát okozza ez a tudás? Mert eddig csak arra van válasz, hogy kinek van haszna belőle.

Átszeltük Izrael fiaival a tengert. A Fáraó és serege vadul, ellenségesen követte őket, míg be nem érte őket a fulladás. Mondta (a Fáraó): „Hiszem, hogy nincs más Isten, csak az, Kiben Izrael fiai hisznek és én alávetem magam (Muszlim vagyok).” (Korán 10:90)

Az elbeszélés gyors akciót mutat. Költői igazság nem juttatható kifejezésre ennél tömörebben! A megbánás halálos ágyában vagyunk, ami a katasztrófa félelmetes kiáltását hallatja. A megbánás elfogadása nem teljesült tökéletesen (4:18). Csak a test menekült meg a tengerből, amit az Egyiptomi szokások és kultikus szertartások szerint bebalzsamoztak. De Allah jóvoltából a történet mindörökre fennmaradt, amivel példát állít az elnyomóval szemben minden idők emberének.

„Csak Most?” Előtte lázadtál és megrontó voltál!” (Korán 10:91)

„Ezen a napon megmentünk testedben, hogy légy azoknak egy Áya, kik utánad lesznek! Mert bizony, sok ember nem vesz tudomást Áyáinkról.” (Korán 10:92)

Ugye ismerős a fenti történet? A Bibliában narratív, a Koránban a narratívák ismeretét feltételezve, szintetizáló és következtetést levonó módon olvashatjuk. Hiába jött el a tíz csapás, a fáraó nem változtatott gőgjén. Pedig a tíz csapás tíz haladékot jelentett. A fáraó, csak saját halálakor látta be hibáit, de akkor már késő volt. Allah örök Jelként tette meg őt az emberiség számára. Múmiája ma is látható. Nem azért látható, hogy csodáljuk a balzsamozás zseniális technikáját, hanem azért, hogy történetéből levonjuk a tanulságot az időszakra, melyben élünk.