Irodalom és politika valahogyan elválaszthatatlanok Közép-Európában.

Ez már csak így alakult. Lehet dünnyögni, ordítani, fejet csóválni, csapkodni, de ez van. Nekünk valahogy mindig fontosabb volt a „ki fia borja” és „mit mondott a múltkor” minden más kérdésnél.
De ne ködösítsünk! Van még valaki, akit irodalmi tekintetben érdekelnek a politikai szempontok alapján elítélt szerzők művei, vagy hiszünk a régi tanítónéniknek és csak az életmű felől vagyunk képesek közelíteni?

Egyszer a Nyugat első nemzedékének egyik jeles képviselője élete alkonyán úgy fogalmazott, hogy „ha mindenkit száműznénk a modern irodalomból, aki valaha is vallott antiszemita nézeteket, még a zsidó szerzőknek is búcsút inthetnénk”.
Közel sem arról van szó, hogy szemet kellene hunyni bizonyos, akár emberiesség ellenes nézeteket valló alkotók kinyilatkozásaival szemben, legyen szó írókról, zeneszerzőkről, vagy képzőművészekről is, azonban fontos lenne elválasztani a személyüket érintő kritikát a műveiket érintő kritikáktól. Ugyanis a kettő közel sem ugyanaz.

Volt az utóbbi időben komoly, irodalomtörténeti kísérlet arra nézvést, hogy megállapítsuk valamiképpen akár Nyírő József, akár Wass Albert munkásságának valódi értékeit, esetleg hogy gyengeségükre, kidolgozatlanságukra maníros jellegükre hívjuk fel a figyelmet? Aligha.
Pedig igencsak szükséges volna már végre megállapítani, hogy mi az, amit az ország fele gyűlölettel megvet, míg a másik fele mindenek fölé helyezve emel piedesztálra.

Egészen biztos, hogy sem Wass, sem Nyírő életműve nem tarthat, de talán nem is tart igényt arra, hogy a kánon élvonalába kerüljön. Ellenben az is nyilvánvaló, hogy bizonyos szövegeik igenis megállják a helyüket az irodalomtörténetben, mint a magyar irodalom szerves részeiként jelenvaló alkotások, még akkor is, ha értékük sokszor nem jelent többet hiteles tájleírásoknál és néplélektani elemzéseknél. De mi a több? És mi a kevesebb?

Egész biztosan nem az, hogy életükben milyen politikai nézeteket vallottak. A legfontosabb kérdés talán az lehet (de itt fontos kiemelni, hogy egy-egy mű külön kezelendő), hogy a vizsgált munkában van-e nyoma egyértelmű politikai hatásnak, vagy akár propagandának. Ha van, akkor elgondolkodhatunk a szöveg indexre helyezésén, ellenkező esetben eltűnik a fogóckodónk és felötlik a kérdés: ezzel a novellával mi a baj?

Talán érdemes volna felfüggesztenünk végre az ítéleteinket és értelmesen górcső alá venni a vitatott szerzők munkáit. Ugyanez igaz vice versa: ne terjesszük már irodalomkönyvebekben, hogy Wass Albert jelentősége Kosztolányiéval, vagy épp Ottikéval ér fel, hiszen ha ez így lenne, nem volna annyi kérdés velük kapcsolatban!
És a lényeg: érdekel egyáltalán valakit a támadók és az éltetők táborából, hogy mit is írtak ezek az emberek valójában?