• A muszlim közösségek nem olyan közösségek, melyeket Európa elképzel. Nem egyházként funkcionálnak, ahol a hierarchiát egy főpap, vagy pápa határozza meg. A Korán maga az egyház, Isten szava. Nincs földi teremtés, aki e fölé tudna nőni.
• A Korán egy és ugyanaz minden irányzaton belül. Szövege nem Bibliaszerű, nem sztorizó, nem történet elmesélő, ezért számos interpretációja létezik. Viszont csak azok az interpretációk tekinthetők hitelesnek, melyek a Korán alapszellemiségében, tehát a békében, megbékélésben gyökereznek. A nagyhatalmi politika iszlámba hatolásával olyan interpretációk erősödtek fel, melyek az iszlám szellemiségével ellentétesek.
• Egykor az iszlám vallási irányzatokat vallási jogrendszerek kialakulása kísérte, melyek különböző gondolkodási iskolák, gondolkodók munkássága nyomán jöttek létre. Ezeket az adott kalifátus, melyben létrejöttek kodifikálhatta, követendővé emelhette, vagy éppen tilthatta. Mivel az iszlám nem csak hit, hanem állami struktúra is, ezért a különböző iskolák, különböző jogértelmezésen alapuló államformák, kalifátusok kialakításában vehettek részt.
• Az iszlám állam, azaz kalifátus nem csupán elveket, hanem megélhetést, kenyérkeresetet is nyújtott több mint egy évezreden keresztül, szabályozta a pénzrendszert, a pénz fogyasztási cikk jellegét, annak elosztását. Így nem az európai értelemben vett „templomjáró közösségek”, hanem hit és megélhetési közösségek jöttek létre.
• Az utolsó kalifátus 1924-ben külső, nagyhatalmi beavatkozással megszűnt. Tehát megszűnt az a rendszer, ami hitet és megélhetést nyújtott 1400 éven keresztül. Külön vált a hit és a megélhetés, azaz szekuláris állam jött létre. A hit gyakorlásának színhelyei azok a mecsetek lettek, melyek imámjai fokozatosan kikoptak a megélhetési iszlám gyakorlatából és egyre mélyebben az elméleti iszlám felé fordultak. Ez a befelé fordulás, különösen külső manipulációk hatására, lényeges interpretációs különbségek megjelenését okozta, ami lehetővé tette a követők világgal és egymással szembe fordítását. Ez történt és ez történik az egykori kalifátus intézményének hitéleti részével. A Korán marad, az interpretációk pedig torzulnak adott érdektől függően. A kalifátus megszűnésével nincs intézmény, ami ebben ma rendet tenne. A gazdasági helyzet rosszabbodásával bekövetkező gondolkodási válság pedig még kaotikusabbá teszi a helyzetet.
• Az iszlám megélhetést nyújtó felelőssége áttevődött a szekuláris államokra. A gyarmatbirodalom felbomlása után a migráció felerősödött az egykori gyarmattartók irányába. Európába is hatalmas számban érkeztek vendégmunkások a múlt század 60-as éveiben. Ekkor Európa még ki tudta váltani a megélhetőség felelősségét, hiszen a multik felszívták a vendégmunkásokat.
• A múlt század 80-as éveiben az európai parlamentek családegyesítési törvényeket fogadtak el. Ennek nyomán az itt tartózkodó vendégmunkások rokonai, hozzátartozói megsokszorozták a muszlim populációt. Ők java részt nem dolgozni jöttek, tehát inaktív, eltartandó családtagok voltak, akik magukkal hozták azokat az iszlám gondolkodási irányzatokat, melyek főleg elméleti interpretációk voltak, magukba ötvözve az interpretáló személy gondolkodását, ami részben, vagy egészben ellentétben állt az iszlám eredeti eszmeiségével. Így olyan irányzatok találkoztak Európán belül, melyek a történelemben sem időben, sem térben még nem éltek egymás mellett. Ezek egymás között, ill. az alaptanítás és a befogadó államok alapkultúrája között is feszültséget gerjesztettek.
• A vendégmunkásként 60-as években idetelepedett tömegek gyermekeit és unokáit, nem a vendégmunkások, hanem a vallási sokszínűségben idetelepült hozzátartozók, nagypapák, nagymamák nevelték fel. Ők adtak számukra ideológiát és emlékeket abból a múltból, amit anyaországukban megéltek. Erre ráerősítettek a vallást acélozni ideérkező muszlim vallási missziók és a nyomukban létrejött mecsetek. Nincs tehát abban semmi érthetetlen, hogy a mai terror akciókat miért a második, harmadik generáció tagjai követik el. Európa mindvégig szőnyeg alá söpörte a problémát, nem hozta létre azokat az infrastruktúrákat, párbeszéd intézeteket, melyek megelőzhették volna a bajt. 
• Amikor a multik áttelepítették gyáraikat Ázsiába, valamint bekövetkezett a 2008-as gazdasági válság, dolgozók milliói kerültek utcára, változott meg életszínvonaluk. Tehát megszűnt az állam megélhetést nyújtó jellege. Mindezt másként élte meg egy született európai és másképp egy bevándorló, különösen, ha a bevándorló, vagy annak leszármazottja ehhez ideológiát is kapott. Kapcsolódott felfogásában a kalifátus hitet és megélhetést nyújtó eszménye. Európa csak európai értékekre hivatkozott, de ebben a helyzetben ezek az értékek inkább bukott értékké lettek.
• Az Iszlám Állam létrejötte a közel keleten, amit jól manipulált a kalifátus intézményének felélesztésével, tömegesen vonzotta az itt harmadik, negyedik generáció után is integrálódni képtelen személyeket. Hangsúlyozom, hogy ennek az integrációnak az ellehetetlenülése csak részben a betelepültek hibája. Legalább ekkora részben az EU is felelős. Az Iszlám állam toborzási feltételei: pénz, nő, jólét kb. 2-3 hétig, majd mennyország jobb ajánlat volt, mint a kilátástalanság és másod, harmadosztályú állampolgárság, megbélyegzettség.
• Még egyszer hangsúlyozom: nekünk, mérsékelt muszlimoknak nincsenek olyan közösségeink, melyek szélsőségeseinket más útra téríthetnék. Ennek okai:
• nem mi finanszírozzuk őket, tehát nem a mi kezünkben van a megélhetési felelősség
• nem mi adunk számukra ideológiát, tehát nem mi adjuk számukra a lelki táplálékot

Ezzel azt is mondom, hogy semmi közünk nincs és nem is lehet hozzájuk, számukra mi nagyobb ellenség vagyunk, mint Európában bárki más, hiszen mi az ő szemükben tévúton vagyunk, akikre az ő büntetésük vár.

• Mivel a mérsékelt muszlim államok szekularizáltak, tőlük csak akkor várhatnánk megoldást, ha kalifátus lennének, de ez nem lehetséges. Ugyanis csak ebben az esetben lenne joguk letisztázni iszlám alapon ezt a szörnyűséget. Ma már sem világpolitikai, sem hit alapon kalifátus nem jöhet létre. Tehát az Iszlám Állammal és az ehhez kötődő terrorizmussal való leszámolás a mai világpolitikai szereplők dolga. Ha ők ennek a fenntartásában érdekeltek, akkor maradnak, terrorizmussal együtt, ha a megszüntetésben érdekeltek, akkor egyik napról a másikra, minden megoldódik. Tehát ne minket, muszlimokat okoljanak e förtelem létrehozásáért, vagy fenntartásáért. Mi a megbékélésben vagyunk érdekeltek.
• Meggyőződésem: nem vallási és kulturális, hanem kulturális szintek béli különbségek vannak betelepültek és befogadók között. A műveltségi, értési szintek különbözősége és az ezekre ráerősítés a bajok oka. Aki ezt nem érti, ne nyilatkozzon.
• Amíg Európa a merényletekre, azok elkövetőire koncentrál, és nem elemzi az okokat, addig olajat önt a tűzre. Bennünk, mérsékelt muszlimokban is él a vágy a megbékélésért, de olyan elemzések, hitviták hallatán, ami minket sért, elgondolkodunk, mi lehet a cél? Talán szándékosan akarnak minket összeugrasztani a befogadókkal? Talán annak irányába nyitnak utat, hogy a radikálisok felé sodródjunk, ugyanakkor a befogadókat is radikalizálják?

Tanításainkban az igazi dzsihád, nem a szándékosan félremagyarázott „szent háború” tana, hanem a lélek dzsihádja, amivel eltűrjük mindazt, amivel a sors megáld, vagy ver. Most nagy szükség van rá.

Abdel Rahman Mihalffy Sejk Eu.Halal Fatwa Wien